Az évadnyitó óta most először foglalkozunk a Trónok harcával, hisz a sorozat kritikus ponthoz érkezett: rajongók ezreit, millióit veszítheti el, vagy éppenséggel teheti rabjává mindörökre. Az "elolvasom" után spoileres sorok jönnek.

A könyveket ismerők egyszerre várták és félték ezt az epizódot. Várták, mert az eddig megjelent kötetek közül az ebben a részben elmesélt események hozza a legdrámaibb fordulatot, és félték, mert remélték, hogy talán ezúttal másképp lesz. Másképp is lett, csak éppenséggel nem pozitív irányban.

Talisa szálát megerősítették. Gondoltam, az íróknak terveik lesznek Robb Stark feleségével, és utódjával. Hajajj, de még milyen terveik! A Beioff/Weiss/Martin-trió tudta, hogy ezen az epizódon sok múlik majd, és ha nem lesz oly drámai, oly letaglózó, akkor a könyv rajongói csak legyintenek, mert az írott sorok jobbak, még akkor is, ha az adott jelenetben mindent úgy játszanak el, minden szót úgy ejtenek ki, ahogy az írva vagyon. Dobtak hát rá egy lapáttal. Talisát Robb szeme láttára belezték ki. Talisát, a várandós Talisát. Ezt látva Robbnak hirtelen értelmét veszítette a küzdelem, a jog, a bosszú, minden. És az ő halált látva Catelynnek sem volt már többé maradása.

És a sorozat rajongóival mi lesz? Ők maradnak-e? A fél Internet kiborult, de ez várható volt, viszont ha kicsit is elgondolkodnak azon, mibe ártották magukat, milyen széria mellett kötelezték el magukat, akkor talán alábbhagy a kín. A Trónok harca nem lovagregény; na jó, nem csupán lovagregény, nem csak fantasy sárkányokkal, hősökkel és megmenteni való hercegnőkkel, és nem csak egy alternatív történelmi tabló hadjáratokkal és hódítókkal; a regényben és a szériában egyaránt a számításé, a taktikáé, az intrikáé a főszerep, annak is legrealistább, leghidegebb változatával, és aki ebben a játékban a táblán akar maradni, annak a legkegyetlenebb döntést kell meghoznia. A Starkok képtelenek voltak erre, ezért bukásuk ugyan fájdalmas, de törvényszerű volt. Mert a valóságban is így történt volna, a Trónok harca pedig egyfajta tükör: míves és romanticizált, de egy csöppet sem torz.

A Castamere-i esők felcsendülése hozta el a(z eddig megjelent) regények csúcsát; remélhetőleg a sorozat alkotói képesek lesznek ezt figyelembe véve olyan döntéseket hozni, melyek stagnálás és sodródás helyett cselekvésre ösztönzik a karaktereket. Mert a tél még mindig csak közeleg.