Ha megölsz egyet, jön helyette két új. Talán pont Peter Dinklage foglalja így össze a Trónok harca sok varázsa közül az egyik legszédületesebbet, amely ilyen, és ehhez hasonló rajongói plakátokat szül. Szerencsére a harmadik évad első epizódja inkább az újak bemutatására fekteti a hangsúlyt, habár akik ismerik a harmadik kötetet (a Kardok viharát), azok jól tudják, hogy ez nem mindig lesz így.

Tagadhatatlan, hogy a Trónok harca az egyik legfontosabb jelenleg is futó sorozat, melyet már csak azért is nagy figyelem kísér, mert a lehetetlennel dacolva próbálja képernyőre adaptálni George R. R. Martin sok-sok, egymással ilyen-olyan kölcsönhatásban lévő szereplőt mozgató, több száz helyszínen játszódó és legalább ennyi történetszálat idei-odahúzogató regényfolyamát, és micsoda sikerrel teszi azt! Persze, áldozatot muszáj hozni, amely a médium-váltás szüksége, hisz míg egy könyv írása/olvasása közben el lehet kalandozni, addig a tévénézőket ott kell tartani a képdoboz előtt, különben jön a kaszás. 

Te, aki ezeket a sorokat olvasod, tudod jól, hogy az HBO eme áldozatokat azért többnyire nem biztonsági játékból hozza, hisz filmje* nem hunyászkodik meg ott, ahol az alapjául szolgáló regény merészséget kíván. Kár, hogy a kis képernyő miatt más költségkategóriában mozog, mint egy egész estés film, így történhetett az, hogy a második évad nagy cliffhangere által felvezetett bunyót, a Mások és a Varjak csatáját nem úgy zavarják le, ahogy azt elvárnád. Nem ez az első ilyen buli a sorozat történetében, és ez némileg el is veszi a kék szemű zombihorda fenyegetettségének élét, no de jön még Samre lovas halott, legalábbis nagyon remélem.

Másba aligha lehetne belekötni: Tyrion az életét félti, Cersei pedig a tekintélyét - és mindketten családon belül kapják meg a magukét -; Havas Jon megismerkedik a falon túli királlyal (és szerencsére megússzuk Ciarán Hinds éneklése nélkül), Daenerys pedig kiköt Astaporban, ahol szemrevételezi a Makulátlanokat, egy újabb életmentő akciót követően pedig összetalálkozik Barristan Selmy-vel is - Jorah Mormont legnagyobb sajnálatára.

Van még vagy tucatnyi szereplő, kinek jelenésére ezúttal nem kerül sor, de ez a széria már csak ilyen: patikamérlegen számolja ki a figurákra jutó játékidőt, hogy senki se nőjön a másik fejére, de ahhoz, hogy a történésekhez karakterek is tartozzanak, kénytelen itt-ott elidőzni bizonyos figuráknál. Sok esetben még olyanok mellett is, akikről a könyvek szinte említést se tesznek. És persze, kell egy kis szex is, mert a szex jó.

Mondhatnánk, hogy két sikeres évad után nehéz lenne elszabni a harmadikat, de a Benioff/Weiss-párosnak most kell igazán észnél lenniük, nem csupán azért, mert az eddig megjelent öt regény legjobbikához érkeztek, hanem mert nagyon sok szem figyeli őket, meg ezt a gigantikus sakkjátszmát, melyhez foghatót talán még soha nem látott a tévéképernyő. A nyitány erős - nem felejthetetlen, de tápláló és reményteli étek főleg így, majd egy év éhínség után.

*Teringettét, micsoda freudi elszólás!