aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: vad banda [the wild bunch] (1969) Zalaba_Ferenc
2013. április 28. 07:34:00

Kategória: film 5 komment

Egy csapatnyi bandita Mexikó felé menekül egy rosszul elsült balhét követően. Vezetőjük, Pike Bishop (William Holden) azonban hamarosan rádöbben, hogy ott lenn, délen sem minden fenékig tequila. Az ország épp a forradalom felé száguld egy puskaporos hordón, korrupt vezetők vívják a maguk privát háborúit, amely mellett a szökevények sem mehetnek el csukott szemmel, hisz a háború magában hordozza a könnyű meggazdagodás lehetőségét. A megalomániás Mapache tábornok (Emilio Fernandez) felbérli embereinket, hogy üssenek rajta egy fegyverszállító vonaton, ám az akció sikerét nem csak a banditákat üldöző Deke Thronton (Robert Ryan) veszélyezteti, hanem a bandát belülről feszegető morális viszály is.

thewildbunch620.jpg

A kritikusok természetesen utálták a Vad bandát. 1969-et írtunk, Amerikát a napokban fosztották meg illúzióitól: Vietnam nem jött be, a frissen elnökké választott Nixon vigyorát senki se szerette, s különben is, végéhez közeledett az az évtized, amelyben minden megváltozott. Az emberek álmodni jártak a moziba, és talán nem véletlen, hogy az év legsikeresebb filmje a Butch Cassidy és a Sundance kölyök lett, amely ugyan magában hordozta az ártatlanság elvesztése feletti melankólia kesernyés ízét, de a „Raindrops Keep Fallin’ On My Head” taktusai és az idilli bicajozás a nézők összes bánatát feledtette. Kellett hát a francnak Peckinpah véráztatta lóoperája, amely nem egyszerűen kinyírta az álmokat, de még a sírjukra is hugyozott.

Nem mintha a Vad banda zsiványainak ne lennének álmaik. „Mindnyájan szeretnénk újra gyerekek lenni, még a leghitványabbak is”, hangzik el a filmben. Peckinpah hősei a megváltást keresnék? Szó sincs róla. Mindez csak cinizmus: a film nyitó jelenetében egy csapat gyerek hangyák közé dob néhány skorpiót, majd vigyorogva gyújtják fel az egész hóbelevancot: ennyit hát az ártatlanságról. Peckinpah azt sugallja, hogy a romlást ott hordozzuk a génjeinkben, s ha nem lennének erkölcsi aggályaink - már pedig egy gyermeknek miért lennének? -, akkor semmi sem akadályozna meg minket abban, hogy magunk is csatlakozzunk a vad bandához. Törvényen kívülinek lenni cool dolog, de azért nem tanácsos tarantinósan túlmisztifikálni a dolgot: bár ezek a férfiak nem törődnek olyan dolgokkal, mint a társadalmi értékek és elvek, a felelősség hiányát azonban keserű üresség pótolja. Pike és társai keresnek valamit, maguk sem tudják, mit, valamit, amibe kapaszkodhatnak, amihez végre kötődhetnek, s ehhez már csak ezt az utolsó melót kell végrehajtani…

Még egy pillanatra hadd kanyarodjak vissza a gyerekekhez! Mikor az egyik felháborodott kritikus nekiszegezte a kérdést a rendezőnek, hogy ha már nem kímélt senkit és semmit, akkor ugyan már, miért nem gyilkolt le néhány gyereket is a filmvásznon? A válasz hideg és - lám, lám - cinikus volt: „A törvény tiltja, hogy a filmjeimben életveszélyes helyzetbe hozzak gyerekeket.” Hollywood szigorú atyái többek között az erőszak kedvező színben való bemutatását sem nézték jó szemmel, például ezért volt tilos vágás nélkül bemutatni a golyó útját a torkolattűztől a becsapódásig. Peckinpah betartotta ezt az előírást, mi több, a vágáskényszert filmje javára fordította: szapora váltásokkal, különféle szögekből, ugyanakkor hol Kuroszavához hasonló módon belassítva, már-már kimerevítve, hol Arthur Penn két évvel korábban bemutatott Bonnie és Clyde című botrányfilmje haláltáncához hasonlóan prezentálja a delikvensek végzetét. Mintha tobzódna a halálban, nem igaz?

Tulajdonképpen csak az első 15 és utolsó 15 perc tocsog a vérben, de ez a két jelenet olyan hatásos, hogy a film egészét egyfajta erőszakorgiává aposztrofálja. Annak idején a producerek is meglovagolták a kritika negatív hírverését: ahelyett, hogy mentegetőztek volna, olyan kulisszatitkokat árultak el, hogy például a zárójelenetben (melyben a banditák egy kisebb hadsereget segítenek a túlvilágra) több (vak)töltényt használtak el, mint az egész mexikói forradalom során.

Végül az egyre gyűrűző botrány miatt a Warner bejelentette, hogy megvágja a filmet: ironikus módon az erőszakos jelenetek érintetlenek maradtak (nem nyúltak hozzá sem a fejlövésekhez, sem a megvadult lovak által halálra taposott nők jelenetéhez sem), olyan részek estek áldozatul a vágóollónak, melyek a két főhős, Pike és Deke közötti kapcsolat elmélyítésére szolgáltak. Az 1995-ben külföldön újra bemutatott, s nálunk DVD-n megjelent változatba szerencsére visszakerültek azok a szcénák, melyekből kiderült, hogy valaha azokat a férfiakat is érdekelték bizonyos erkölcsök, akik tűzharcban kurvákat tartanak maguk elé pajzsként, és habozás nélkül belelőnek az antialkoholisták tüntető menetébe, ha a bőrük a tét.

A film 1913-ban játszódik: a Vadnyugat már rég halott, és küszöbön áll az első világháború. Amerika kitagadta a bandát, az eszményinek hitt Mexikó maga szolgálja az eljövendő események miniatürizált mementóját; az utolsó küldetés teljesítésével a vad banda hontalan és céltalan lesz, ráadásul egyikőjükre a biztos halál vár. S ekkor megcselekszik azt, amitől férfiszem nem marad szárazon: egymás iránt érzett lojalitásuk, szeretetük egy olyan bajtársias tettben csúcsosodik ki, melynek köszönhetően végre azt is megtalálják, amit régóta kerestek: a lelki békét.

Béke és lojalitás: furcsa kicsengése ez minden idők egyik legerőszakosabb filmjének.

Kapcsolódó anyag:
Volt egyszer egy vadnyugat - kritika

kövess minket facebookon és twitteren!

thewildbunch01.jpg

Címkék

kritika kult western sam peckinpah 10csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr795250411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szkristof92 2013.04.28. 09:25:59

Minden idők legjobb amerikai westernje.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2013.04.28. 09:47:47

Nekem is nagyon bejött, amikor megnéztem, érdekes, hogy nem csak a "vér áztatta" jelenetek maradtak meg, habár a vége tényleg nagyon hatásos, meg is lepődtem, hogy egy ilyen régi filmben ilyet látok.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.04.28. 11:08:24

zseniális film, nehéz szavakat találni rá, ha nem láttam tucatszor egyszer sem. :D

jjtiller · http://bowl.hu/ 2013.04.28. 14:22:29

@szkristof92: szerintem Peckinpah másik filmje, a "Pat Garrett és Billy, a kölyök" még jobb (a rendezői változat persze), legalábbis velem az kedveltette meg a western műfaját igazán

norberthellacopter 2013.05.05. 13:49:29

@szkristof92: Szóról szóra ezt a kommentet akartam elküldeni :)
Gyerekként kétszer láttam moziban,élmény volt.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása