A filmgyártók és moziüzemeltetők hol kéz a kézben, hol egymástól függetlenül, de gyakorlatilag a formátum születése óta azon vannak, hogy valami olyat nyújtsanak, ami egyedülálló, amiért az ember hajlandó kiszakadni az otthon kényelméből, odamenni, fizetni, és a kapott szolgáltatást lehetőleg élvezni annyira, hogy legközelebb is felkerekedjen. A mozi első igazán nagy ellensége a tévé volt, amellyel szemben szélesvásznú filmekkel, egyre összetettebb hangzással, egyre nagyobb vásznakkal, egyre jobb minőségű szolgáltatással kelt versenyre. Aztán jött a 3D, ami most már lassan a belépő szintű tévéknél is alapfelszereltség, így megint új dolgot kellett kitalálni.

Íme, megérkezett hát a 4DX, amely ismét új szintre helyezi a mozizás élményét, én pedig voltam olyan szerencsés, hogy a holnapi nyilvános debütálás előtt - a sajtó és a hazai forgalmazók képviselőinek társaságában - ma délelőtt kipróbálhattam azt.

Először is jöjjön egy kis terminusz-teknikumozás: a 4DX egy filmvetítési technológia, melyet egy dél-koreai multiplex-hálózat, a CJ CGV fejlesztett ki. A lényege az, hogy a filmvetítés a megszokott audiovizuális élményen túl (ami lehet 2D-s és 3D-s is) különböző környezeti hatásokkal, fizikális effektusokkal egészül ki, úgymint a filmen látható eseményekkel összhangban mozgó/rezgő, előre/hátra/oldalra dőlő székekkel, továbbá szél- és fényeffektusokkal, köddel, vízpermettel, mi több szagokkal is. 

Az első 4DX-es terem egész Európában itt Magyarországon, a budapesti Westend moziban nyit, méghozzá holnap (2013. március 14-én). Első héten a Csapda című akcióthrillert nézhetitek meg napi 6 előadáson (hogy kábszer-birtoklásért lecsukott fiát kiszabadítsa, Dwayne Johnson megígéri a szövetségeiknek, hogy felhajt egy-két nagypályás drogüzért), március 21-től viszont már a Croodék című 3D-s animációs csoda kerül terítékre.

FRISS infó: az előzetesen meghirdetettel szemben csütörtök-szombat között a Pi életét lehet megnézni 4DX-ben a Westendben: a Csapda vasárnap kerül terítékre.

A prezentációban Mooky Greidinger úr, a Cinema City elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy a 2009-es Avatar óta (ez volt az első olyan film, melyet átkonvertáltak, pontosabban áthangszereltek 4DX-re) a legfontosabb blockbusterek mind megkapták a maguk szagos/szeles/rázós kezelését (az alkotók hathatós közreműködésével), úgyhogy a közeljövőben (a terem limitáltsága miatt azért nem mind, de azért) a legtöbb kiemelt bemutatót megnézhetjük "rázós" kiadásban. A közeljövőben valamennyi Cinema City-érdekeltség alá tartozó ország fővárosában nyit 4DX-es terem, aztán a távolabbi tervek között már az is szerepel, hogy a nagyobb magyar vidéki városokban is lesz 4DX, de nem viszik túlzásba, ugyanis az átalakítás egyrészt méregdrága (a Westend kb. 150 fős termének átszerelése több mint 1.000.000 euróba fájt), másrészt nem szeretnék aprópénzre váltani a terem által kínált egyedülálló élményt. 

És hogy van értelme kiperkálni a vetítésenkénti 2.590 (2D), illetve 2.790 (3D szemüveg nélkül) Ft-os, igen csak borsos árat? Egyszer mindenképp. A prezentáció keretében megnézhettünk egy 10-12 perces klipet a Pi életéből (naná hogy a hajókatasztrófát), majd egy valamivel rövidebb szekvenciát A csodálatos pókemberből (azt, amelyikben Lizard autókat hajigál a hídról), és a következő élményekkel/meglátásokkal gazdagodtam:

• a szék mozgatása/rázása (istenuccse az egyik alkalmazott módszert "butt kicking"-nek hívják) remekül passzol a filmen látottakhoz: az ülés úgy ringott, mint a Pi családját szállító hajó (hosszútávon fennáll a tengeribetegség esélye), mikor Peter Parker alábukott a hídról, akkor pedig úgy megdőlt, hogy úgy éreztem, kapaszkodnom kell, pedig nem: az illúzió igazából a filmmel együtt teljes, attól nem kell félni, hogy kiesel a székedből - olyannyira, hogy még be sem kell kötnöd magad;
• ajánlott melegen öltözni, ugyanis a vetítőben alapból nincs túl meleg (se télen, se nyáron), és ezt a az akciójelenetek esetében gyakorlatilag konstans széleffektus csak tovább fokozza - egyébként ez utóbbi szintén jól beágyazódik a filmélménybe;
• szagokat én nem éreztem, pedig a Pi esetében a raktérben (ahol az állatokat tartották) játszódó résznél állítólag enyhe szalma-illat terjengett a levegőben, míg a Pókembernél, mikor a hídról lelógó autó lángra lobbant, a székek égett benzinszagot árasztottak; én magam egyiket sem éreztem, pedig nem vagyok megfázva: a szagélménnyel kapcsolatban egyébként mások is bizonytalanok voltak;
• vannak fényeffektusok is, de a 3D-szemüveg mögött ezek jelentősége teljesen elsikkad;
• bizonyos kulcsjeleneteknél nem csak az előtted lévő ülés háttámlájába szerelt fúvókák fújnak szelet vagy teljesen ártalmatlan vízpermetet az arcodba, hanem esetenként a saját ülésed is nyakadba zúdít egy kis szelet (például abban a jelenetben, melyben Lizard a karjával hirtelen átszakítja egy kocsi tetejét), ami gyönyörűen alkalmas arra, hogy a frászt hozza a nézőre (horrorfilmek esetében különösen ideális);
• a rendszer ködeffektust, hát- és talpcsiklandozást is ígér, de én ezeket nem tapasztaltam;
• jó lesz megfontolni, milyen táplálékot viszel magaddal a vetítésre, ugyanis a hirtelen dőlések és rázások simán kiverhetik a kukoricát és a nachost a kezedből, ráadásul az ülésekre szerelt pohártartó átmérője nem csupán keskeny (mármint annyira, hogy a lityis kiszerelést nem bírja el), de nem is túl mély, szóval előfordulhat, hogy egy rázósabb élményt ölbe öntött kóla fejeli meg: ezt nem volt módomban tesztelni, de azért benne van a pakliban - és mivel az ülések emelvényen vannak, így az sem megoldás, hogy az elemózsiát a földre helyezed, ugyanis nem lehet elérni.

Ehhez hasonló, némileg komplexebb élményt nyújtott öt évvel ezelőtt Los Angelesben a T2 3-D: Battle Across Time, amely már akkor is jó ideje ment, szóval a 4DX semmiképp sem találta fel a spanyol viaszt, viszont elérhető közelségbe hozta. Nem azt mondom, hogy első héten rohanj kipróbálni, ugyanis a Csapda pont nem az az akció- és effektusdús produkció, de mindenképp megér egy próbát, hogy eldöntsd, kiemelkedő élményről van-e szó, vagy pedig újabb parasztvakításról. Egy biztos: az átlagemberek biztosan rá fognak cuppanni. A magam részéről ugyanaz a tapasztalatom, mint minden feltuningolt filmvetítés esetében: ha a film jó, akkor az élmény hatványozódhat, ha viszont a film szar, akkor ezektől a hókusz-pókuszoktól sem lesz emlékezetesebb.

Mert nem bántam volna, ha a Pi élete tovább pörög, akár rezgő ülésekkel, akár azok nélkül...