Úgy tűnik, a pingvinek sosem mennek ki a divatból, ha családi moziról van szó. Már táncoltak, vonultak, szörföztek, idétlenkedtek, úgyhogy éppen ideje volt, hogy egy kicsit hétköznapibb életet is éljenek. A méltán híres angol természetfilmes, David Attenborough vállalkozott rá, hogy hónapokon keresztül kövessen egy, a serdülőkori nagy utazásról hazatérő pingvint, aki végre családot akar alapítani.

Ez lenne hát az alapszituáció, de a megszokottól eltérően a látottakat most nem az Attenborough-féle komoly narráció kíséri, hiszen A Pingvinkirály családi mozinak készült. Ez azt jelenti, hogy a természetfilm valamiféle slapstick dokukomédiává változott, amely valahol félúton helyezkedik el a Sivatagi Show és a Pingvinek vándorlása között - csak mindkettőnél alacsonyabb színvonalat képvisel. Az ilyen jellegű filmek esetében ma már szériatartozéknak számító 3D itt is jelen van, de nagyjából ez az egyetlen, ami megkülönbözteti a filmet egy akármelyik tévés természetfilmtől. Persze az egész nagyon szépen mutat nagy vásznon, de közel sem olyan szépen komponált vagy lenyűgöző, mint az utóbbi évek híressé vált természetfilmjei.

Ami a komédia részét illeti, a kicsik biztos jól fognak szórakozni, és a felnőttek is kapnak egy-egy nekik való poént, de még így is jut jó néhány erőltetett pillanat erre az alig 75 percre. A szándék mindenesetre dicséretes, nem baj ha a lurkók húsvér pingvineket is látnak, de csuklógyakorlatnál jobb lett volna egy Attenboroughhoz méltó, nagyívű dokumentumfilm. Humort abba is lehetett volna csempészni.