Volt egyszer egy Hushpuppy. Egy hatéves kislány, aki saját népével élt, saját törvényeik és hagyományaik szerint, valahol a világ leggyönyörűbb helyén. De a kislány megtudta, hogy a messzi dél vadjai már elindultak ellenük, és apukája betegsége miatt neki kell helytállnia, ha meg akarja menteni ezt a gyönyörű helyet.

Valójában egy kis közösségben járunk, akik a hagyományos értelemben vett civilizáción kívül, a régiót gyakorta sújtó viharok és árvizek miatt felhúzott gát mögött élik életüket. Minden csupa sár és mocsok, ahol az iskolában a földön ülnek kicsik és nagyok, a közösségi élményt pedig egy rozsdás lakókocsiban berendezett kocsma szolgáltatja. De legyen ez akármekkora szeméttelep, a helyiek szeretik, ragaszkodnak hozzá, és nem hagyhatják, hogy a Kathrina hurrikán eltüntesse a föld színéről.

Az elsőfilmes Benh Zeitlin ezt a kettősséget gyúrja eggyé úgy, hogy egy kislány szemén keresztül láttatja a cselekményt; így válik a kisrealista történetből mese, és így lesz a csúnyából szép. Most okkal gondolhatnád azt, hogy ez a film az elmúlt évek hasonló, az amerikai társadalom peremvidékére fókuszáló alkotásainak (Frozen River, Winter's Bone) egyfajta romanticizált változata, de egyáltalán nem erről van szó. Bár az tény, hogy Zeitlin néhol kissé idealista, mégis zseniálisan megoldotta azt, hogy egymásba futtatva, de külön kezelve mutassa be a két világot. Pontos és hiteles képet fest tehát erről a helyről, ugyanakkor Hushpuppy fantáziáját meglovagolva azt is megtudjuk, miért látják ezt másként az itt élők.

Ez az egész persze nem működött volna, ha nem lettek volna autentikusak a színészek, de ők minden képzeletet felülmúlóan azok voltak. Különösen Quvenzhané Wallis, ez az icipici törékeny kislány, akinek tekintete nem csak hogy egyszerre sugároz ártatlanságot és bölcsességet, de olyan elementáris erők szabadulnak fel benne, melyhez foghatót gyerekszínésztől még nem nagyon láthattál. Innentől kezdve már bocsánatosabb bűn, hogy néhány ezer kilométerrel messzebb kevésnek tűnik az a néhány utalás, amely segíthet helyben, időben és közegben is belőni ezt a filmet, hiszen a film hatása vitathatatlan. Az biztos, hogy ennél szerethetőbb film nem került idén a mozikba, ami után az ember legszívesebben odaállna a kis hősnő mögé, hogy együtt szálljanak szembe mindennel.