Boris, a bosszúszomjas földönkívüli visszaugrik a hatvanas évekbe, hogy végezzen az őt anno sittre vágó K ügynökkel (Tommy Lee Jones, illetve múltbéli megfelelőjeként Josh Brolin), mielőtt az sittre vághatná. Világos? J ügynök (Will Smith, illetve múltbéli megfelelőjeként Will Smith) szerint igen, úgyhogy ő is visszautazik az időben, hogy megállítsa Borist, mielőtt végezhetne K-val, mielőtt az sittre vághatná. Világos? Mint a vakablak.

Boris, a bosszúszomjas földönkívüli visszaugrik a hatvanas évekbe, hogy végezzen az őt anno sittre vágó K ügynökkel (Tommy Lee Jones, illetve múltbéli megfelelőjeként Josh Brolin), mielőtt az sittre vághatná. Világos? J ügynök (Will Smith, illetve múltbéli megfelelőjeként Will Smith) szerint igen, úgyhogy ő is visszautazik az időben, hogy megállítsa Borist, mielőtt végezhetne K-val, mielőtt az sittre vághatná. Világos? Mint a vakablak.

The Man is Back! Négy év telt el azóta, hogy Will Smith-t utoljára mozivásznon láthattuk: négy év elég volt ahhoz, hogy immáron ne ő legyen az utolsó nagy mozisztár, akire filmet lehet alapozni (bejött a képbe ugyebár Robert Downey, Jr.), és négy év elég volt még ahhoz is, hogy felmerüljön a kérdés: lehet-e még filmet alapozni Will Smithre? Lehet-e elővenni a sufniból egy tíz éve pihentetett franchise-t, melynek második részéről minél kevesebbet beszélünk, annál jobb (azért ebben a kritikában egyszer-kétszer felmerül a neve)? Van-e keresnivalója egy különös sci-fi/komédia-hibridnek a mozis szuperhősök korában?

Nos, a látottak alapján azt kell, hogy mondjam: nem ciki a jelenlét. Pedig az előjelek borzasztók voltak. A múlt intő példáiból nem tanulva a MiB3-at úgy kezdték el forgatni, hogy a forgatókönyvnek még csupán az első harmada készült el, aztán mikor a munka elért az utolsó oldalhoz, szépen mindenki, hazament, és várta malmozva, hogy az írók összedobják a folytatást. Ez csak tessék-lássék sikerült: a második forgatási etapban tervezet már létezett, de kész forgatókönyv még nem - a párbeszédeket a forgatási napok reggelén kotlották ki magukból az írók.

Ez meg is látszik a filmen. A dialógusok helyenként roppant döcögősek, a sziporkák ritka kivételtől eltekintve izzadságszagúak, a szentimentális filózgatás céltalan, és így tovább. Sajnos a toldozott-foldozott forgatási procedúra a cselekménynek sem tett jót: vannak totálisan elpazarolt karakterek (O ügynök mindkét időben) és újrahasznosítottak egyaránt: a második rész kétfejű idiótája helyett ezúttal egy időkurkász idiótát kell elviselni, a főgonosz pedig már megint egy MacGuffinra hajt, amellyel elpusztíthatja a világot. Az időutazós vonal sem az a fajta, melynek jót tesz az ad hoc jellegű folytatás; össze is omlik pillanatok alatt, hisz arra a kérdésre, hogy a többiekkel ellentétben J ügynök miért emlékezik arra az alternatív időre, melyben K ügynök a 2000-es években is élt és virult, soha nem érkezik válasz.

De! Sarkalatos hiányosságait a film minden egyéb téren kárpótolja: látványvilága nem csupán pazar, de még ebben a CGI-fantazmagóriákkal teli korban is egyéninek hat (éljen Rick Baker!): kreatív és jópofa monszterek róják az utcákat (hál'istennek a grafiti-ember nem érte meg a végső vágást), és a már említett időkurkászon túl nincsenek se beszélő kutyák, se káromkodó űrsáskák (pontosabban vannak, de ott valahol, a margón). A hatvanas évek felelevenítése ugyan közhelyes, csak Will Smith bőrszínéből adódóan több rasszizmust tartalmaz, de például Bill Hader Andy Warholjának majdnem sikerül 5 percben lenyúlnia az egész filmet, és Josh Brolin elképesztően jól hozza a fiatal Tommy Lee Jonest. Jemaine Clement (aki egyébként ilyen zseniális dolgokat tud) totálisan el van pazarolva Boris szerepében, gyakorlatilag fel sem lehet ismerni a maszkok mögött, ellenben mint monszter, az egyik legdurvább, amellyel mostanában filmvásznon találkoztam (üdvözöllek, 16-os karika!), és el sem hiszem, hogy le merem ezt írni, de a 3D minden pénzt megér. Vásári? Igen. Kimászik a vászonról? Ja. Hozzátesz a narratívához? Ugyan már! De ötletes és markáns; végig jelen van a filmben, és nem azért, hogy kizökkentsen, hanem hogy hozzátegyen az élményhez.

Mert ez a film igazából egy élmény: hatalmas díszletekkel, egyéni világgal, pörgő cselekménnyel és működő akciójelenetekkel (vásznon még a monociklis üldözés sem olyan ciki) dolgozó, *jólmegcsinált* szórakoztató termék. Az már más kérdés, hogy a moziból kifelé menet a 3D-s szemüveggel együtt eme filmélményt is le lehet adni a szertárban.