Hogy feljebb tornázzák magukat az iskolai népszerűségi listán, három gimnazista diák bulit rendez, amely némileg elfajul. Írtunk már róla, de sebaj, most írunk megint.

Hogy feljebb tornázzák magukat az iskolai népszerűségi listán, három gimnazista diák bulit rendez, amely némileg elfajul. 26% az RT-n, egy csillag az Empire-ben, három nálunk: a Project X nem túl népszerű film a kritikusok körében, és emiatt maximálisan meg is tudom érteni őket.

Mint vígjáték, ez a film maximum közepes vagy annál gyengébb érdemjegyet érdemelne: sematikus figurák sütögetik csöppet sem átsült poénjaikat, egy-két beszólás működik csupán, de azok is épp hogy megbizsergetik a rekeszizmokat; sem helyzet-, sem jellemkomikumról nem lehet beszélni (leszámítva talán azt a kiskorú pszichopata szekus párost, melynek jelenései az abszurditás határát súrolják), s ha már itt tartunk, gyakorlatilag a cselekmény is nemlétező, mivel a film tulajdonképpen egy egész estés partimontázs, melyhez hasonlóba jó eséllyel belebotolhatsz, ha végigzongorázod az otthoni zenei adókat.

Mindezzel együtt, pontosabban mindezek ellenére a Project X generációjának egyik legfontosabb filmje lehet, melynek megtekintését leginkább azon naiv szülőknek ajánlanám, akik azt hiszik, mivel ők is voltak gyerekek, ezért ismerik a tinédzserlét minden csapdáját, és tudják, hogy védjék ki azokat, meg azoknak a törvényhozóknak, akik úgy vélik, hogy újabb és újabb megszorításokkal kordában lehet tartani a fiatalságot, melynek kollektív tudata olyan közegben él, amely számunkra szinte felfoghatatlan - hiába lógunk rajta mi is naphosszat. Én maximálisan megértem a 18-as karikát: fiatalokról szól ez a film, de jobb, ha nem (csak) ők látják.

A törvények és célok nem sokat változtak: minden társadalom alapja a hierarchia; középiskolásokra vetítve: ha népszerű vagy, akkor könnyű életed lesz, eme népszerűség kivívása érdekében pedig nem szabad válogatni az eszközök között. Száz meg száz film, millió meg millió tanár próbálja bizonygatni ennek ellenkezőjét, beismerni csak kevesen merik - Breat Easton Ellis vagy Chuck Palahniuknak sikerült, de leginkább az előzőnek. És ez a film sem csomagolja mézes-mázos konklúzióba azt, amit árul: a suli szajhájával ágyba bújó, valójában a szőke szendébe szerelmes fiú nem azért hagyja abba, mert megszólal benne egy belső hang. Ebben a filmben nincs lelkiismeret, nincs se megbánás, se méltó büntetés - egy másik filmben a bulszervező három főkolompos találna egy szent ügyet (csak a tinifilmek visszatérő témáinál maradva:  zene, művészet, szerelem, FELNŐTTÉ VÁLÁS!!!), melyet magáévá tehetne a gigantikus dzsembori lezárásaként, de ez a trió a film utolsó percében is ugyanolyan infantilis időzített bomba marad, mint az elsőben.

És ez még nem minden: minden generációnak megvan a maga partifilmje (legalábbis mióta az Álomgyár felismerte, hogy a fiataloknak, illetve a fiatalokról is érdemes filmeket készíteni), az American Graffititől az Animal House-on át a Superbadig, olyan obskúrus, ám annál fontosabb darabokkal együtt, mint a Dazed and Confused vagy a Human Traffic, ám ezek szinte egytől egyig filmszerűek - legyenek bármennyire röghöz kötöttek, míg a Project X "talált felvételekből" építkezik (habár nem mindig sikeresen), ezáltal lebontja a filmek negyedik falát, hogy a parti részeseként közvetlen közelről tapasztalhasd meg, hogy a kompromisszumoktól és önfegyelemtől mentes bulizás mennyire ellentmondásos tud lenni. Akarod is, meg nem is.

Korunk fiataljai inkább akarják. Elképesztő sebességgel pörög körülöttük a világ: olyan látószöggel rendelkeznek, olyan ismeretmennyiség van az orruk előtt, amelyről mi még csak nem is álmodhattunk, és egy ilyen fegyverrel a kezükben borzasztóan frusztrálja őket, hogy felülről divatjamúlt konvenciókat, vagy éppenséggel a politikai korrektség álcája mögé rejtett prűdséget erőltetnek rájuk. Ki akarnak törni, és a mindenki számára elérhetővé vált kommunikációs csatornáknak hála pillanatok alatt meg is tudják ragadni a lehetőséget.

Ugyan a Project X bulija csak egy kertvárosi utcát érint, talán nem véletlen, hogy utolsó perceiben már-már apokaliptikusnak hat.

(Igen, a fenti sorok ellenére csak hét csillag, ugyanis nem vagyok meggyőződve arról, hogy a The Hangoverrel példálózó stúdió tudta, hogy miféle szörnyeteget szabadított rá a világra, mikor ezt a filmet tető alá hozta.)

kövess minket facebookon és twitteren!