A The Exorcistot bemutatása idején két szlogen kísérte. Az egyiket, a népszerűbb "minden idők legrémisztőbb filmje" titulust vállrándítással el lehet intézni: ez csak egy marketinghúzás, melynek célja az, hogy minél több embert vonzzon a mozikba. Mondanom sem kell, hogy a reklámszakemberek A The Exorcist esetében tényleg kitűnő munkát végeztek: csak úgy tódult a nép a filmszínházakba, hogy lássa azt a filmet, amelyről azt olvasta a bulvársajtóban, hogy olyan rossz hatással volt az emberekre, hogy elájultak, szívrohamot kaptak, a terhes nők lebabáztak, meg ilyesmi. Ezek a sztorik ma már hozzátartoznak a film mitológiájához, hagyjuk is ennyiben. Ami személy szerint engem sokkal jobban izgat, az a film másik szlogenje: "a filmet valós események inspirálták".

A Washington Post korabeli cikksorozata szerint 1949-ben egy marylandi fiún (nevét nem hozták nyilvánosságra) több alkalommal is ördögűzést hajtottak végre. A furcsa elváltozások a kisfiú viselkedésében és természetében akkor jelentkeztek, mikor a fiú nagynénje meghalt. A fiú imádta a nénit. A család szerint az asszony médium volt, a környékbeli lakosok viszont nem fogalmaztak ilyen finoman: szerintük a nő lepaktált az ördöggel. Halálát követően a kisgyermek egyre különösebben viselkedett, s ehhez még poltergeist jelenségek is társultak: recsegő padló, repkedő tárgyak, táncoló ágy, stb. Miután a fiú állapota rosszabbra fordult, s a természetfeletti események is állandósultak a házban, a hívő család a helyi lelkészhez fordult segítségért. A lelkész katolikus papot hivatott a kisfiúhoz; a pap később azt vallotta, hogy a gyermek láztól tüzelő testén különböző feliratok váltak olvashatóvá. A család elköltözött a szellemjárta házból, ám az jelenségek új otthonukba is követték őket (ráadásul a család nagyot hibázott: az új lakhelyük az elhalt néni háza volt), így ismét az egyházhoz fordultak. A katolikus egyház engedélyezte az ördögűzést (erre a 20. században nem nagyon akadt példa), mely első alkalommal nem járt sikerrel. A szeánszot levezénylő papok szerint a fiú ordított velük, mocskos szavakat kántált, maszturbációt imitált, hányt és maga alá csinált. Második alkalommal a fiú egy szent alakját öltötte magára, s azért könyörgött, hogy űzzék ki belőle a démont. A szeánsz sikerrel járt, a gyermek meggyógyult.

Ismerősnek hangzik? A fenti események kísértetiesen emlékeztetnek a film történetére... A georgetowni egyetem hallgatóját, bizonyos William Peter Blatty-t teljesen lenyűgözte ez a sztori, s előbb az egyetemi újság számára írt cikksorozatot az ördögűzésről, majd regény írásába fogott. Közel húsz évig dédelgette a sztorit, amely végül 1970-ben jelent meg, s országos bestseller lett belőle. Blatty tisztában volt a különböző médiumok jelentőségével, így hamarosan forgatókönyvre vitte saját művét, s elkezdett házalni a nagyobb stúdióknál. Hollywood azonban visszarettent a könyv durvaságától, s blaszfémiától félve a producerek visszadobták a szkriptet. Végül a Warner vásárolta meg a jogokat, s meglepő módon szabadkezet adtak Blatty-nek, aki maga választhatta ki a rendezőt (William Friedkin személyében a The French Connectionnel öt Oscart nyert csodagyereket) és a színészeket. No, ez utóbbiba már Friedkinnek is volt beleszólása, aki a gyermekmodellek között kutakodva lelt rá Linda Blairra, valamint ő hívta meg Max von Sydowt is Skandináviából.

Nem mondhatnám, hogy a forgatás simán ment: Friedkin és Blatty állandóan hajba kapott minden kis apróságon, s a nézeteltérések már-már tettlegességig fajultak. Friedkin pl. nyomdafestéket nem tűrő jelzők kíséretében dobta vissza Blatty első forgatókönyv-tervezetét, mivel az csak nyomokban hasonlított az eredeti könyvre (sokak szerint részben ezt a szkriptet használták fel a rossz emlékű Exorcist 2 forgatása során), mire fel a földühödött Blatty kirúgta Friedkint. Később kiderült, hogy ehhez nem igazán volt joga, úgyhogy a direktor szépen visszaült a rendezői székbe, s színészein élte ki felgyülemlett dühét. A szereplők természetesen folyamatosan panaszkodtak. Állítólag Friedkin azzal próbálta ráhangolni őket a film vérfagyasztó hangulatára, hogy pisztolylövésekkel ijesztgette őket. Hogy Regan szobája hidegnek tűnjön, a rendező szabályszerűen megfagyasztotta a díszleteket, s a színészek egyre-másra dőltek ki a sorból megfázás miatt.

A The Exorcist végül számtalan nyersvágást (ezek játékideje 90-től 150 percig terjedt) követően 1973 karácsonyán (!) került mozikba, a slasher-invázió előtt álló közönség pedig zabálta a filmet: közel 200 millió dollárt keresett Amerikában, amely még ma is szép összeg. A filmet 10 Oscarra és 7 Golden Globe-ra jelölték, a külföldi kritikusok meg is választották az év filmjének. Ugyanakkor az egyház tiltakozott ellene, de ez csak olaj volt a tűzre.

Ugyan sokan kimenekültek a film vége előtt, de újra és újra visszamerészkedtek a moziba, hisz most majd biztos kibírják a végéig... Ennyire hatásos lenne ez a film? Akkoriban mindenképp. Manapság viszont már nem lenne akkora esemény. Korunkban Gaspar Noé és Larry Clark botrányfilmjein sem botránkozunk meg, és minden hétre jut egy tortúrapornó, meg egy emberi százlábú. Mi a fene folyik itt?

40 évvel ezelőtt még egészen máshol volt az emberekben az ingerküszöb. A The Exorcist sikerének titka abban rejlik, hogy az emberek azelőtt még soha nem láttak olyat, mint ebben a filmben. A téma ugyan nem volt új keletű: Polanski és Rosemary gyermeke vagy az 1971-es The Devils már körbejárta a bukott angyal földre jövetelét, de ott felnőtt emberek küzdöttek meg a gonosszal, a The Exorcist 12 éves kislányának viszont esélye sem volt arra, hogy szembeszálljon a démonokkal. Se a film, sem a regény nem próbálta megmagyarázni, miért pont Regant választotta ki az ördög arra, hogy megszállja: a filmben teljesen hétköznapi emberek váltak természetfeletti jelenségek áldozatául. A néző pedig úgy érezte, hogy ez akár vele is megeshetett volna, s egyre kisebbre húzódott össze székén.

A film azonban jóval több kétségkívül hatásos, de egyszerű rémisztgetések sorozatánál, annak ellenére, hogy Friedkin azt nyilatkozta, hogy az ember azzal távozik a The Exorcist megnézését követően, amit magával vitt a filmre. Azaz a produkció nem véleményformáló, csupán katalizáló eszköz, s hiába szedik darabokra kritikusok százai, nem lesz több annál, mint ami a vásznon látható. A Regan szobájában feltűnt Pazuzu-szobor, s az itt-ott bevillanó fehér arc metaforikus értelmezése, Karras és Merrin atya lélegzetébe beleképzelt démoni arcok csupán recenzőri találgatások. Ellenben a hitét vesztett atya vívódása, kislánya és saját lelki épségéért küzdő anya, valamint a racionalitás és az irracionálitás harca nagyon is jelen van a filmben, még ha ezek többnyire tényleg csak arra szolgálnak, hogy előkészítsék az elemi terrort: Az ördögűző mai szemmel is kifogástalan mechanikus trükkökkel, maszkokkal, kontaktlencsékkel ruházza fel a démont, és elképesztő atmoszférával tölti fel a szobát, melyben Lucifer rendez lelkekből zsibvásárt. Az operatőri munka, a megvilágítás és a vágás pedig még rá is tesz egy szeneslapáttal a pokol tüzére.

Melyik a beszaratósabb?

Eredeti változat (1973)


Rendezői változat (2000)

A The Exorcist nem 2000-ben került először restaurátorok markába. Bemutatásának 25. évfordulóján egyszer már felújították – s külhonban ki is adták a film speciális verzióját DVD-n –, de a rá két évre moziba kerülő változat, "A verzió, amit még soha nem láthattak" volt az, amely széles körben újraélesztette az Ördögűző-lázat. Az ezredfordulón bemutatott film 11 perccel hosszabb, mint az eredeti verzió; az új jelenetek sajna nem sokat tesznek hozzá a The Exorcist élményéhez, inkább elvesznek belőle: sajnos kissé meg is törik 73-as változat következetesen épített íve (gondolok itt pl. Regan korai dühkitöréseire). A híres-hírhedt pókjárás során a megszállt lány elhagyja szobáját: ez a jelenet ki is kezdi a film dramaturgiáját. Friedkin szerint anno csak azért vágták ki, mert nem voltak megelégedve a trükk minőségével, a jelentősen feljavult digitális technológiáknak hála az ezredfordulón ez már ez nem okozhatott gondot, így visszakerült a filmbe. Ám a pókjárás során Regan új területekre merészkedik, elhagyja birodalmát; a szobát, ahol a film valamennyi borzalma összpontosult: a pókjárás során mondhatni, a Sátán kilép szerepéből.

Azért a 2000-es változatban nem minden újdonság vált a film kárára: a digitális restaurálás és a hang újrakeverése teljes mértékig megfeleltette a filmet a kor elvárásainak, a néző el is felejthette, hogy egy 30 éves filmet néz. A Friedkin által eszközölt apró digitális és optikai trükkök, szűrők pedig nagy mértékben hozzájárulnak a film hangulati fokozásához. Ugyanakkor ehet, az ezredforduló közönsége hangosan kuncog a Linda Blair alakította démon fura szokásain, s popcornnal hajigálják a vásznat, no de kíváncsi lennék arra, milyen hatással lenne a The Exorcist Kis Pistára, ha egy téli estén, egyes-egyedül nézné meg a filmet egy jó házimozi rendszer tálalásában. Én konkrétan összecsíkoztam a nacim.

kövess minket facebookon és twitteren!