Mikrobi bepöccent unokatestvéreire hajazó idegenek rohanják meg Földünket, hogy egy nagy pohár vízért cserébe rendezzenek népirtást, de úgy tűnik, nem láttak még inváziós filmet, különben nem mernének packázni a hősi szellemmel, és inkább ott hagynának néhány idegen eredetű fegyvert valamelyik afrikai vagy dél-amerikai kiskirály kezében, hogy helyettük végezzék el a piszkos munkát.
No, de ezúttal sem így történik.
Így hát van szerencsém bejelenteni, hogy a XXI. század számára is elkészült a háborús filmek nonpluszultrája. Mert hát az a nagy helyzet, hogy a föld alá bújt tálibokon fogást találni képtelen, remegősen realista háborús YouTube-videókon csüngő, harsogó bejátszásokkal tűzdelt, egygombos fps-eken ízületi gyulladásokat szerző lányok és legények egy nagy és arctalan ellenség deaktív elpicsázásán élhetik ki magukat, ha jegyet váltanak a Battle LA-re.
Mikrobi bepöccent unokatestvéreire hajazó idegenek rohanják meg Földünket, hogy egy nagy pohár vízért cserébe rendezzenek népirtást, de úgy tűnik, nem láttak még inváziós filmet, különben nem mernének packázni a hősi szellemmel, és inkább ott hagynának néhány idegen eredetű fegyvert valamelyik afrikai vagy dél-amerikai kiskirály kezében, hogy helyettük végezzék el a piszkos munkát.
No, de ezúttal sem így történik.
Így hát van szerencsém bejelenteni, hogy a XXI. század számára is elkészült a háborús filmek nonpluszultrája. Mert hát az a nagy helyzet, hogy a föld alá bújt tálibokon fogást találni képtelen, remegősen realista háborús YouTube-videókon csüngő, harsogó bejátszásokkal tűzdelt, egygombos fps-eken ízületi gyulladásokat szerző lányok és legények egy nagy és arctalan ellenség deaktív elpicsázásán élhetik ki magukat, ha jegyet váltanak a Battle LA-re.
Minden zavaró tényezőt - karaktert, cselekményt és értelmet - félresöpörve sugározza ez a mozi a khaki zöld életérzést: húzd ki magad és lőj, és ha a periférikus látókörödön kívül darabokra is esik a világ, csak azzal törődj, hogy megdicsőülj a kamerák előtt! Morális csapdákból könnyed lélekkel tudsz kitolatni, hisz ez a háború egy olyan világban játszódik, ahol a gyerekeknek és kutyáknak nem lehet bajuk, a legdurvább fegyverektől sem cafatolódnak szét bajtársaid és egyébként is, csak azok hullanak el, akiknek kezdettől fogva homlokukra van írva a végzetük.
És attól sem kell félned, hogy akár egy milliszekundum erejéig is kényelmetlenül érezhetnéd magad a pusztulás közepette, hisz körülötted még a legapróbb momentumok is úgy történnek, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon: nincs az a klisé, nincs az a panel (talán csak az üvöltöző kiképző-őrmestert és a "már csak egy napom volt hátra a nyugdíjig" ágyútölteléket leszámítva), amit ez a film ne lenne rest hadrendbe állítani, nincs az a pénzköltésre képes náció, amely ne vonulna fel abban a szakaszban (egy ázsiai, egy hispán, egy feka, egy nő és persze a nagy fehér vezér), melyet egy jelentéktelen küldetésre vetnek be, hogy aztán hősökké, mi több, halhatatlan legendákká nemesüljenek a szemedben - legalábbis addig a pillanatig, amíg ki nem botorkálsz a napfényre.
A különböző szintek végét jelző főmumusok legyilkolását és valamelyik odavetett figura hősi halálát mindig tíz-tizenöt másodperces néma csönd követi - ilyenkor az idegenek is tisztelettudóan várakoznak a háttérben -, hogy a néző át tudja érezni az örömöt vagy a kínt, de azért jól jön egy-két frappáns beszólás (mert saját bevallása szerint Michelle Rodriguez figuráját sem a rúzsa tartotta életben), melyek érdekes módon olyannyira bénák, hogy az egyébként vérkomoly zúzás azt az érzést kelti az agyába kétségbeesetten kapaszkodó nézőben, hogy azok a jóemberek ott Hollywodban talán nem is gondolták komolyan ezt az egészet.
Ha épp nem a csodálatos marketing hátán kinőtt kreatív zsákutca okozta trauma miatt keseregsz, akkor ezen a feltételezésen érdemes lesz elgondolkodnod.