Szerdán este ünnepélyes nyitógálával indult tizenhetedik útjára Magyarország legtöbb nagyjátékfilmet felvonultató, legtöbb fizető nézőt vonzó, legszínvonalasabb nemzetközi filmes eseménye, a Titanic Filmfesztivál.
Szerdán este ünnepélyes nyitógálával indult tizenhetedik útjára Magyarország legtöbb nagyjátékfilmet felvonultató, legtöbb fizető nézőt vonzó, legszínvonalasabb nemzetközi filmes eseménye, a Titanic Filmfesztivál. Napi tudósítások formájában szeretnék egy átfogó képet nyújtani a fesztivál programjáról, remélem idén is sikerül felhívni a figyelmet pár ínyencségre. Nézzük is meg az első nap felhozatalát!
Menedék
(Le refuge, Franciaország, 2009, François Ozon)
François Ozon most sem hazudtolta meg önmagát. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: heroinista szerelmespár, aranylövés, komából való visszatérés, terhes anya, persze mindez egy jó adag (homo)erotikával és egy csipetnyi biszexualitással fűszerezve. A Menedék vérbeli fesztiválfilm, sok mindenről szeretne mesélni, végül semmiről sem tud. Nehéz szeretni, nekem nem sikerült.
Mi sül ki abból, ha egy huszadrangú Guy Ritchie-imitátor készít egy thrillert Guillermo Arriaga egyik leselejtezett forgatókönyvéből? Nem sok jó. Ole Bornedalt ez különösebben nem zavarta, a Szalmakutyák dán változatának kikiáltott filmje ugyanis napvilágot látott. A narrátor rendkívül udvarias, egyenként bemutatja a szereplőket és elég hamar fény derül az események mozgatórugójára, ami egy hazugságnak köszönhetően kíméletlen vérontásba torkollik. Nincs igazság a Földön, a részeges kamionsofőrnek csak redneck cimborák jutottak, ezzel szemben testvére menő ügyvédként "habzsolja az életet" irritálóan tökéletes családjával. Az eltérő életminőség és a társadalmi különbözőségek mégsem játszanak semmilyen szerepet, ebben a filmben ugyanis csak állatok vannak. A redneckek vasvilla helyett fegyverrel támadnak, ügyvéd apu pedig szögbelövővel és házi Molotov-koktéllal próbálja őket visszatartani. Hiába nagyszerű az operatőri munka, a fakó színek nem kompenzálják a karakterábrázolás hiányosságait és az ostobaságokat sem teszik elviselhetővé. Ügyvéd anyu mellei azért nem rosszak.
Szabadíts meg a gonosztól
(Fri os fra det onde, Dánia, 2009, Ole Bornedal)
Búgócsiga
(Volchok, Oroszország, 2009, Vasili Sigarev)
Az "ordibálós" drámák nem tartoznak a kedvenceim közé, de az antiszociális karakterekért sem rajongok különösebben, még szerencse, hogy a Búgócsigában csak ezek vannak. Ha azt hitted, hogy Mo'Nique sátáni anyukájától (Precious) nincs rosszabb, akkor tévedsz. A Jana Trojanova által alakított anyuka akkora emberi hulladék, hogy azt lehetetlen szalonképes kifejezésekkel körülírni. Mondjuk a kislánya se semmi, a temetőbe jár barátkozni és kővel akarja megdobálni anyja gyakran váltakozó partnereit. Kibírhatalanul rossz szenvedéstörténet, nézése közben majdnem levetettem magam a mozi erkélyéről.