Mondjuk, hogy még nem láttad a filmet, én meg csak sorolom a tényeket. Hotel Ruandával már borogató Terry George, aki jelen esetben rendezőként adaptál, de tilts el egy írót attól, hogy belefirkáljon a szkriptbe. Tökéletes drámai preparátum: séta a baleset és vétlen gyilkosság szürkületbe burkolózó határán, egy hétköznapi tragédia apropóján, mely veled is megtörténhet, bárhol, bármikor. Generációjának két igen kiváló színésze, Mark Rufallo, és a megpendített visszavonulása okán lassan minden filmben megbecsülendő Joaquin Phoenix. És akkor most képzelj el egy udvart, ahol a tökéletesen komponált, krómozott Cadillac-alkatrészekből egy böszme zetort rak össze az élet. Illetve dehogy az élet. A dilemma egyszerű: Terry George ennyit tud, és a míves Ruandát egyszerűen csak vak tyúkként jegyzi; vagy a korábbi a sztenderd, legfrissebb munkája pedig baleset. Abból is a cserbenhagyásos fajta. Válasz a következő filmjében, én drukkolok.

A sokat ígérő alapanyagokon túl az első fél óra is mintaszerűen összerakott. Egy kisfiút halálra gázolnak, a tettes továbbhajt. Pillanatok alatt feláll a szín, a sokkoló veszteség feldolgozásával birkózó mintacsalád, és az elkövető, az egy szem fiának élő elvált apa. Az érzelmi tónusok felerősítése végett alkalmazott karakter-tipizálás pedig érdekes hozadékkal kedveskedik: a szuperboldog família szuperfájdalmától mindössze egy snittre a védhető és érthető sunnyogás - s ahol ilyen rövid idő alatt cserélhetjük az ügyész szerepét az ügyvédére, ott bizony emocionálisan igénybe van véve a szervezet. Csak hát erre nem fizet az átlagjúzer. Hollywoodnak szaftos tagline-ok kellenek a plakátokra, úgyhogy a finoman drámázó első etapot lelakott thrillerklisék egész sora váltja. A műfajváltás senkinek sem tesz jót: Rufallo és Phoenix tanácstalanul téblábolnak, Terry George a számára idegen terepen négy méteres sablonokkal imitálja a munkát, a szépen ívelő dramaturgia pedig Duna-deltába vált, szánalmas mocsárrá változtatva a korábban még büszke folyót.

Finom illat, szájban telt íz, majd dugó és keserű lecsengés. A Cserbenhagyás ennek ellenére sem automatikus lefolyó, mert a téma egyedi, ijesztően hétköznapi, és a még ép rész ezt nagyon szépen körbejárja. Úgyhogy az öt pont jelentse most a félig teli poharat, ne a félig üreset.