el kellett már jönnie annak a napnak, mikor az egyszeri néző kijelenti: eddig és ne tovább. az elmúlt évtizedekben a technikai fejlődéssel és a társadalom tágulásával párhuzamosan gyorsultak fel a filmek is. manapság már csak elvétve lehet elidőzni és atmoszférát lélegezni a moziban - az információs sztrádáról néhány órára lecsatlakozott néző a pénzéért és a drága idejéért mennyiséget vár, mértéket és értéket, de inkább az előbbit, s ahogy ezerrel szedjük a lábunkat a trendek és kultuszok közé ékelődve, befogadóképességünk hatványozódik, ezzel együtt a szűrők lyukai is kitágulnak. de vannak dolgok, melyekre még eme kiélezett helyzetben sem vagyunk felkészülve.

biztos vagyok benne, hogy a speed racer nem ennek a generációnak készült, hanem egy következőnek vagy a még eggyel későbbinek. kultikus darab lesz belőle, egyike a nagy és elfuserált, illetve meg nem értett projecteknek, melyet számtalan elkésett homlokra csapást követően ölelnek keblükre előbb a geekek, majd azok az emberek is, akik frissességük idején utálkoza berzendkedtek tőle.

mint én.

a ráeszmélés viszont már most megvolt, hisz könnyesre tágult szemekkel ittam magamba a 130 percnyi legális trippet: ehhez fogható giccspetárda még soha nem robbant az arcomba. miközben a látottak és hallottak által elragadva, de a pillanatnyi történések mögött rendesen lemaradva lógtam a szeren, éreztem én - 140-es pulzussal -, hogy túl lassú vagyok én ehhez.

persze, jó kritikusként kiszúrtam én a hibákat. élvezettel faltam a vállalti korrupcióról szóló tanbeszédet, mosolyogva legyintettem a wachowski féle "légy te a kiválasztott" mese ismétlésére és ámultam és bámultam az elképesztően kreatív "car fu" csörték közepette (mert hát ezek nem szimpla futamok voltak: a versenyzők az autókkal verekedtek, vazze), így aztán személyes sértésnek vettem, mikor a csimpánz majomürülékkel kezdett el dobálózni. egyáltalán minek kell majom a filmbe? van még olyan kisiskolás, aki szerint a cirkusz bohócostul, artistástul és majmostul együtt nem ciki? és ha van, akkor őt hol érdekli a vállalati korrupció és a tőzsdejáték, miközben egy majom ürüléket hajigál a rosszfiúk arcába?

szóval wachowskiék jobban is disztingválhattak volna: a majomparádé és a nagyfogyasztói társadalom bírálata még egy olyan világban sem fér meg egymás mellett, amely fittyet hány a földrajzra, a gravitációra, a fény természetére és más apróságokra. de az is lehet, hogy csak meg kell találnom a következő sebességet.