a messzi-messzi galaxis lakói igazán gatyába rázhatnánk magukat, mert eme, márkanév mögé bújtatott középszar tévés szökevény nagyon gyorsan elfeledtetni az emberrel, hogy miért is szereti a star wars univerzumot. valami azért még rémlik: az ifjú skywalker kalandjai segítettek abban, hogy elmenekülj a hétköznapokból. ez a film is menekülésre késztet... de a moziból.
a the clone wars legnagyobb baja nem a bátortalan önismétlésben, fáradt figurákban és arcpirítóan rossz poénokban rejlik (ezekről később), hanem míg a prequal trilógiában csak a karakterek voltak műanyagból, itt az egész film mű.
kezdeném a koncepcióval: szemlátomást genndy tartakovsky zseniális sorozatának figurái ihlették meg az új világot (amely a trendek és lucas hívószavát hallva merészkedett át a harmadik dimenzióba), de a revampolás közben valamit nagyon elkalkuláltak, ugyanis a figurák már nem stílust sugároznak, hanem önmaguk karikatúráivá korcsosultak. talán palpatine kancellár járt a legrosszabbul (úgy néz ki, mintha félig elolvadt volna szegény), de a legtöbben úgy festenek, mint a flinstone család egyenes ági leszármazottjai. nem könnyű megszokni őket, megszeretni meg szinte képtelenség, ráadásul az animáció olcsó, robotikus és súlytalan, gyakorta követhetetlen, de ez legalább érthető, egy-két nyugodtabb jelenetnél ugyanis azonnal kilóg a lóláb: személyes kedvencem ahsoka, aki úgy közlekedik, mintha előre felé moonwalkolna - függetlenül attól, hogy betonon vagy homokban nyomja.
azért azt hozzá kell tennem, hogy némely akciójelentben az animátorok mintha megtáltosodnának (például a hegyre felkapaszkodó lépegetők esetében), s már-már magával ragadna a szomjazott hév, mikor betolakszik a képbe egy három pixelből összetákolt akármi.
az animáció hibáit egy lebilincselő történet játsszva feledtetné, csupán az a gond, hogy a the clone wars egy tíz perces tartakovsky féle epizódnál is soványabb sztorival bír, amely bárhol elhelyezhető a sztorivonalban, de leginkább a kukában. :) hajigálják is bele rendesen az ilyen-olyan mellékszálakat, hogy valamennyi fontosabb prequal karakter feltűnjön a színen (a három mondatos mace windu járt a legrosszabbul, de yoda rajongói is csalódni fognak), ám mindhiába: a fő vonal egyszerű, mint az ujjam.
szkájsrác (=anakin) kap egy padawant szájas (=ahsoka) személyében, s miután egy totálisan érdektelen ütközetben megszületik a kapcsolat közöttük, azt a feladatot kapják, hogy jabba elrabolt fiát, az ölbevaló pufi-mufit, alias büdöskét kerítsék elő és szállítsák haza. mielőtt a star wars rajongók kikérnék maguknak a fenti sorokból kiolvasható gúnyt, elárulok egy titkot: a szereplők hívják így egymást. akár össze is illeszhetném a karikírozott fizimiskákat a csodálatos becenevekkel (ahsokának r2d2 is csak artucska), s felkiálthatnék, hogy "ezt biztos nem gondolták komolyan!", de ismét beugrik, hogy amit látok, annak semmi keresnivalója nincs a moziban.
a the clone wars ugyanis egy hátulgombolósok szombat reggeli csitítójának túlságosan hosszúra nyújtott változata, amely némi extra profit reményében lopakodott fel a vászonra (amerikában 3.000 körülire), hisz elég csak arra gondolnom, hogy annak idején, amikor még fegyverként használtam a tejbegrízt, még az ewok filmeket is bírtam... és már meg is van a célközönség.
csak hogy a star wars soha nem csak gyerekeknek szólt, hanem a felnőttekben is felébresztette a gyermeket. de nem ez.
papírmasé figurák: az ahsoka és anakin közötti civakodás elképesztően infantilis, szimultán dühítő és dögunalmas - ők lennének a jedik, az univerzum titokzatos, intelligens és tiszteletreméltó lovagjai? a cselekmény egyik hangos csatától a másikig botorkál. ugyan tartakovsky sorozata sem ment ennél messzebb, de ott az arcok lazák voltak, az animáció szellemes és erőteljes. a csaták közben olyan förtelmes poénokat szórnak, hogy minden egyes beszólás vagy botlás után mélyebbre és mélyebbre süllyedek a székben. egy idő után már nem csak azt nem értem, hogy kerülhetett egy ilyen izé a moziba, hanem azt sem, hogy én mit keresek ott.
kapcsolódó anyag:
star wars: episode III - revenge of the sith kritika + dvd-teszt
star wars: episode IV-VI. kritika + dvd-teszt
jól nézünk ki.