-SPOILERMENTES!- 

két kérdés. rengeteg talány övezi minden idők legnépszerűbb hősének visszatértét, de mind közül két kérdés szokott leggyakrabban elhangzani. az elmúl 19 évben te is biztosan megkérdezted már magadtól: "harrison ford nem túl öreg már ehhez a szarhoz?"

66. életévét tapossa, előlről-hátulról deres a fizimiskája és fülbevalójából (és 34 kilós oldalbordájából) ítélve túlesett már a kapuzárási pánikon is. de a kérdőjel akkor is rossz helyen van, hisz nem az a kérdés, hogy harrison ford mennyire öreg (ehhez a szarhoz), hanem hogy te, a néző mennyire vagy még gyerek. fel tudod-e idézni azt a kis kópét, aki tátott szájjal figyelte a régészprofesszornak álcázott superman kalandjait; mindenki hősét, a férfiak példaképét, a nők (jobb esetben) ki nem mondott szerelmét, s a gyerekek szemében magát a megtestesült istenséget. indiana jones-t.

nos, közel másfél órája jöttem ki a moziból, de még mindig azokat a taktusokat dúdolom. szóval igen, spielberg, lucas és ford ismét elővarászolta belőlem a gyereket... de csak részben.

"miről szól a kristálykoponya királysága?" - ez a másik kérdés, melyről egyik közreműködő sem nyilatkozik (kivéve azt a mellékszereplőt, aki fontos dolgokat kotyogott el a médiának, s majdnem börtönben kötött ki). találgatások persze akadnak szép számmal - ezeket pedig egyik szakállas (és a fülbevalós) sem erősíti meg, de nem is cáfolják. viszont nem én leszek az, aki leleplezi a nagy titkot, mert egyrészt szégyelném magam közben, másrészt nem tudnék róla indulatmnetesen nyilatkozni.

george lucas jó néhány forgatókönyvet, -írót és -tervet elfogyasztott a történet szövése közben, jó pár macguffin (a történet központi kérdése) megfordult már az asztalán, de sosem volt teljesen elégedett. a benyújtott tervezetek közül a legismertebb talán frank darabont írása volt, melyet ford is, spielberg is imádott, lucas, a midikloridizék ura viszont visszadobta. végül david "jurassic park" koepp lett a befutó, kinek szkriptje pörgős, izgalmas, referenciákkal teli és lebilincselő... egy darabig.

aztán az utolsó harmadban a film sorozatosan megugorja a cápát, azaz olyan megoldásokat alkalmaz, amelyre a néző csak annyit nyög, "na ne!", s ezzel párhuzamosan a sztori is kimerül; mindeközben maximálisan kileng a bullshit detektor.

a már említett refernciák között akad néhány jól elhelyezett, de a többség sajna annyira direkt, hogy még a bennem tomboló hat éves is tolakodónak érzi. a poénok fele-fele arányban ütnek, de ha ütnek, akkor levernek a székből.

és harrison ford? egyszerűen szívdöglesztő. fehér haja és mély ráncai ellenére ugyanolyan pajkos, szeleburdi, és bevállalós, ahogy megszerettük. burt munro nyomán, lehet, hogy szottyadt bőrt visel odakinn, de odabent még mindig ugyanaz a suhanc, aki volt. ráadásul igazi csapatjátékos, figurája legyen bármennyire emblematikus, a többieket is hagyja érvényesülni: cate blanchett gyilkosan szexi, shia labeouf végre képes behúzni a féket és karen allen van olyan csibészes, mint fénykorában. talán csak a marcust helyettesítő ray winstone halványabb valamelyest, s minél kevesebb szót ejtek john hurtről, annál jobb...

lucas is, koepp is figyelmeztette a leendő nézőket, hogy aki olyan filmet vár, mint a régiek, az lehet, hogy csalódni fog. hisz míg azok a harmincas évek olcsó folytatásos kalandsorozataira épültek, az új epizód már az ötvenes évek hidegháborús thrillerjeit idézi meg (nem csoda, hisz 1957-ben játszódik). atomtámadás? idegen invázió? órisszörnyek? ne szólj szám... :) de nincs ok a félelemre: bár az elmúlt két évtizedben a filmes technológiák rengeteget fejlődtek (sajna, a cápraugrálás is inkább ennek tudható be - néhány megoldás egyszerűen túl messzire megy), de a film leginkább a régi iskolát követi: kaszkadőrök, díszletek és a légiességet mellőző koreográfiák kölcsönöznek rég megtapasztalt hangulatvilágot a produkcióhoz, miközben az akciójelenetek kellően fantáziadúsak, komolytalanok és grandiózusak, hisz mégis csak egy indiana jones filmről van szó.

van még egy kérdés, egy harmadik, melyre már most sokan keresik a választ: "akarunk-e újabb kalandot indy-vel?" mivel azok a taktusok még mindig itt visszhangzanak a fejemben, sokkal hangosabban, mint a történet és más csúf apróságok, a szám pedig akarva-akaratlanul vigyorba görbül, a válaszom: naná!

(spoilerekben dúskáló pro és kontra kifejtés itt!)