ördögi színjáték. úgy tűnhet, a no country for old mennek az 1980-as évek texasa szolgál helyszínül, valójában azonban egy olyan purgatóriumban játszódik, melyből csak lefelé vezet az út. hősei... mit hősei: áldozatai csupán egerek egy labirintusban, melyben még a sajt is mérgezett, mégis hajtanak érte, mert kiút híján valamit tenni kell. néha nevetnek az egészen, más megoldás nincs.

egy illúzióját vesztett seriff (tommy lee jones), egy vietnámban edződött vadász (josh brolin) és magát a halál angyalának képzelő bérgyilkos (javier bardem) mozog egy sakktáblán, ahol a tét látszólag egy két millió dollárt tartalmazó táska, vagy az egyszerű életben maradás, de mivel ezen a vidéken nem élnek vének (remekül félreértelmezett magyar cím...), az egerek hiába tepernek, nem sorsuk elől futnak, hanem egyenesen a sorsukba. stephen hawking biztosan másképp látja, de neki nincs humorérzéke, s mint említettem, ez a holtak földje: nem is csoda, hogy a plakátokon is lefejezett embereket láthatsz...

a coen-testvérek ezúttal csak minimális játékot engednek maguknak. egy kis hajszobrászás itt, egy kis pikírt öltözék ott, a hozzáadott kriptahumor pedig gyönyörűen simul abba a könyörtelen életszatírába, amit cormac maccarthy eredeti regénye is felállít. szokványos, de egyedülállóan feszült thrillerként indít a film - sok-sok hullával, piff-puffal, izgalommal, stb. -, de mint a regényben, ez csak egy csel.

a reménnyel kokettálók messzire kerüljék el ezt a filmet: sötét, embertelen és kínosan feszült horrorrodeo vár rád megkínzott férfiromokkal és kiégett egzisztenciákkal. jellemző, hogy a bajokat a film egyetlen humaritánius cselekedete indítja el. a hülyeség lök abba a mocsárba, ahonnan egy teljes élet tapasztalata sem tud kirántani. kegyetlen ez a humor, de kézenfekvő, mint az a pénzérme, amit fej vagy írás címén feldobnak, de a lehetőségek kimondása és megcélzása híján az egész procedúra csak színjáték. ebben a világban nem te felelsz a lelkedért. (trailer)

kritika: no country for old men #1