stallone hiába erőlködik: a nyolcvanas éveknek végérvényesen vége. a küzdelemnek minden kulturális médiumban vannak hősi halottjai seagaltól limahlig, jasontől a moncsicsiig. sem a ragadozó, sem az idegen nem tartozik közéjük. a nyolcvanas évek két legemblematikusabb monsztere még napjainkban is prosperál, csupán ezek az alaktalan/jellegtelen figurák nyomokban sem emlékeztetnek előkelő őseikre.

eddig tartott a cizellált helyzetjelentés: sosem csináltam titkot abból, mennyire utálom paul w.s. anderson AVP-jét: a papirmasé elvarázsolt kastélyban játszódó balhé olyan szintű kultuszkáromlás volt, mintha egy nyáladzó xenomorph fejét próbálták volna felnyomni a rajongók ánuszába. nos, az AVP2 is ezen az úton jár, csupán a merénylet modus operandija a péniszfej helyett egy predator űrhajója.

a műanyag protézisek és mechanikus műfejek világából szabadult, rendezői székben most először - és ha van igazság a földön, akkor utoljára - virító strause-testvérekről könnyű lenne azt állítani, hogy nem láttak még nőt közelről, hisz az ő világukban a marcona anyuka katonaruhában látogatja meg rég látott kislányát és éjjellátó szemüveget ajándékoz neki (kifogyott a rambókésből), a film a leghosszabb beállítása pedig egy szőke spinkó fenekét fixírozza. ugyanakkor a strause-testvérek nagy valószínűséggel forgatókönyvet sem tartottak még kezükben, hisz az AVP2 olyan, mint amikor őrült módra kapcsolgatod a tévét többek között a romantika csatorna, a hallmark és a sci-fi channel között (ez utóbbin egy direct-to-video retrospektív est megy), tehát nem csupán se-füle-se-farka dramaturgiával bíró, hanem rövid távon idegesítő, hosszú távon epilepsziát okozó celluloidborzalom.

gondolom, te is megnézted azt a videót, ami a film első öt percét prezentálta, s te is megállapítottad magadban, hogy teljesen kizárt, hogy ez egybefüggő film legyen, hisz abban az összeállításban néhány pillanat alatt felnőtt egyeddé fejlődött a predalien és kinyírta annak a hajónak a teljes legénységét, mellyel a predatorok az első film végéről koccoltak. sőt, a predatorok bolygóján egyetlen harcos észleli az incidenst, és tök egyedül felkerekedik, hogy rendezze a balhét: valószínűleg egy-két kellemetlen adózási tételt kívánt így kivonni az éves bevallásból. sőt, a fenti öt percben a predalien által megostromolt hajó még le is zuhan, s a frissen szabadult arctámadók elkapnak egy vadászt és a fiát. szóval a tekinteted előtt kb. fél órányi filmre való esemény pereg le néhány pillanat alatt, mint egy trailerben.

és pöccre pontosan így van a filmben is. még szinte hozzá sem értél a popcornodhoz, de már el is könyvelheted egy filmes mítosz pofáraesését. de ne izgulj, ezt követően a film hirtelen rátapos a fékre, hogy teret engedjen egy délutáni tinisorozat drámai fordulatainak (a pizzás fiú szerelmes a menő csajsziba! a menő csajszi bunkó pasija megveri a pizzás fiút!) és hasonlóan színvonalas mókáknak.

természetesen néha visszakapcsolsz a sci-fi csatornára, ahol az arctámadók csöveseket kapnak el, a predalien pedig gonoszul vicsorog fullplánban. közben megérkezik a bosszúszomjas predator is, amely mindent oldó kék szmötyivel öntözi meg a döglött arctámadókat és a mellettük fekvő, roncsolt mellkasú áldozataikat. a nyomok eltakaríása derék dolog, csupán értelmét nem látom, hisz a predator néha-néha passióból kinyír egy-két arra járó embert is, s a megnyúzott tetemeket fellógatja az erdő legmagasabb fájára, ahol a szomszédos kisváros szomorú szemű seriffje azonnal kiszúrhatja.

eme pisztolyforgató szuperhekus jó sokáig nem érzi át a helyzet súlyosságát, pedig már a korboncnok is közli vele, hogy ez túl nagy falat, fel kéne kopogni a nagyokhoz. az emberek tucatjával tűnnek el, az idegenek és a predator teljesen átrendezi a városka csatornahálózatát, kráternyi lyukakat váj a főutcára, majd porig rombolja a szomszédos atom(?)reaktort, a seriff viszont akkor kezdi el érezni, hogy baj van, mikor meglát néhány összevérezett szekrényt.

időközben a menő csajszi elhívja úszni a pizzás fiút, a kamera hosszasan elidőzik formás fenekén, s az operatőrnek még akkor sem akaródzik elszakadni eme látványtól, mikor előbb a bunkó (ex)pasi és két haverja, majd egy idegen zakatol be a képbe. hamarosan a fontosabb (értsd: 1 percnél tovább mutatott) szereplők egy csapatba verbuválódnak, és mire kettőig számolsz, a városka teljes lakossága köddé (illetve alien-eledellé) válik, s nem mellesleg trópusi vihar zúdul a maréknyi menekülő nyakába.

80 percével az AVP2 mindkét franchise legrövidebb darabja, ennek ellenére sikerül az elődök valamennyi motívumát meggyalázni hol kisebb utalások (az egyik szereplőt dallasnak hívják, ééérted!), hol komplett átmentések formájában (egy alien úgy liheg az egyik hősnő nyakába, mint az alien3-ban a terhes ripley-nek), ami pedig a predalien sajátosságait illeti, mire végre megküzd a predatorral, a szupertehetséges strause-testvérek leoltják az összes villanyt, maximumra állítják az esőgépet és egy varrónőre bízzák a vágóollót, magyarán azt se tudod, ki püföl kicsodát és mivel.

sokan kritizálták az előző filmet, amiért vértelen volt: ebbéli hiányosságait az AVP2 búsásan kárpótolja, ám a cafatolás annyira öncélú és érdektelen, hogy a franchise legundorítóbb húzása (és a film egyetlen eredeti motívuma), amelyben fontos szerepet játszik egy vajúdó nő, még annyit sem ér el, hogy felháborodj.

szóval én nem temetném sem az alient, sem a predatort, de nem azért, mert a film anyagilag nem bukta: ez a franchise már a díszes búcsút sem érdemli meg.

kapcsolódó anyag:
alien kritika+dvdteszt
aliens kritika+dvdteszt
alien3 kritika+dvdteszt
alien vs predator kritika+dvdteszt
predator
predator 2