predator (1987). ó, azok a csodálatos nyolcvanas évek! a nyolcvanas ikús, nyolcvan kilóval bicepszező, nyolcvan golyó per másodperc löcedéket szétküldő flintákat fitogtató akcióhősök kora! ah-nuld és az ő one-linerei! (példát ide: fazont feltűzi egy dzsungelvágó kés segítségével a falra, s annyit jegyez meg, hogy "stick around!", ahaha.) a predator akkoriban volt slágerfilm, mikor még a traffikban vettük kemény 10 és 20 forintokért a fényes felületű gyűjtögetős kártyákat. hát persze, hogy imádtuk. john mctiernan no-brainer akció-handabandája impresszív allstar csapatot prezentál schwarzenegger vezényletével: carl weathers, alias apollo creed, alias action jackson, alias kivágták-a-jelenetemet-a-harmadik-típusúból, aztán a felfújt fekete lufival sszociáló bill duke, aki később rendezésre adta fejét (apáca show 2, muhaha), jesse ventura, a testépítő világbajnok, aki időközben schwarzivan együtt kormányzóvá érett, sonny landham, a évszázadot tévesztett törzsfőnök (a korszak másik remekművében, a 48 órában is maradandót alkot - izomból és vérből), végül, de nem utolsósorban shane black, aki szimplán csak minden idők egyik legjobb forgatókönyvírója (a kiss kiss bang bang óriási lesz!). lehet-e ezekkel a srácokkal versenyezni??? a kommandó (kalózvideós korszakból: phantom commando!) előtt tisztelgő kirobbanó dzsungelharcos nyitány szerint a válasz egyértelmű nem. mégis jön egy úr az űrből, kinek "várandóságát" már a film első percében felvezetik, pedig nem kellene. a néző hadd higgye csak jó háromnegyed órán át, hogy valami evilági kreatúrával gyűlik meg a csipet csapat baja. azért a címszereplő antréja így is emlékeztes (a spanyol lány néhány elegáns mondatban felépíti a ragadozó-mitoszt: évszázadok óta vadászik, csak a legforróbb időkben jön és még klassz spanyol neve is van). maga a szörny remekül fest: még szerencse, hogy az eredeti űrsáska dizájnt elvetették (csak nem ugyanaz a figura tervezte, aki az egyik első alien prototípust???), és mikor végre felfedi magát, nyugodtan elfordulhatsz undorodva, stan winston, a tervező nem fog megsértődni. a filmnek van egy óriási baja: képtelen kiszakadni a nyolcvanas évekből. szavatossága lejárt, értékállósága a béka segge alatt, nosztalgikus élmények megidézésére kiválóan alkalmas, de hogy egy picinyke izgalmat is tartogasson, arra már esélye sincs. az aliennel szemben labdába se rúghat... alan silvestri talpalávalója azért még most is nehezen überelhető.