ambivalens érzéseim vannak, miközben ezt a kritikát írom. egyrészt az i am legend kitűnő paranoid dráma: az elszigeteltségről és az ember elemi félelmeiről forgatott megfontolt, aprólékos és hiteles dráma - egy nagy hollywoodi eseménymozihoz képest főleg. másrészt az i am legend egy buta akció-horror kiábdándító nemezisekkel, illetve annak látszó rajzfilmfoltokkal.

robert neville (will smith) egyedüli túlélője egy emberi hiba által okozott járványnak, amely röpke három év alatt kiirtja az emberiséget, valamint megfertőzi a kutyákat és a patkányokat. más állatokat nem, mert ők nem bírnak dramaturgaiai jelentősséggel, meg aztán a fertőzött szárnyasok már a resident evilben is cikik voltak. 5.8 milliárd humánum lett porrá, a maradék 10% viszont fényre érzékeny, vérre szomjazó albínó monszterekké mutálódott, ami kifejezetten rossz hír a fertőzésre immunis, egyébiránt nem hallhatatlan robertre nézve.

ezt a sztorit az a richard matheson szövegezte, aki a párbajjal már bebizonyította, mennyire jól ismeri a tudat mélyén rejlő félelmeket, a francis lawrence (constantine) által rendezett film pedig sorban a harmadik feldolgozás a vincent price főszereplésével készült the last man earth (erről a filmről mindent elmond a munkacím: naked terror!), valamint az übermacsó the omega man után, melyben charlton heston osztogatta a golyókat és a meglehetősen ortodox (jobbos?) okosságokat. maga az "i am legend" project se most először került asztalra, a 90-es években ridley scott és arnold schwarzenegger már szemezett vele: abból valószínűleg izom- és borostafitogtató szupervéres mozi lett volna, will smith azonban a PG-13-as korosztálynak dolgozik.

ennek ellenére a film minden, csak nem laza móka. smith valahol az őrület és robotikus rutin határán, valamint a köz által oly szeretett humorát keserűséggel átitatatva teszi a dolgát (csak úgy, mint az i, robotban, csak kisebb hű-meg-há kíséretében), s ha nem épp a kihalt és a természet által újra meghódított new york látványában gyönyörködsz, akkor azon morfondírozol, hogy tényleg ilyen szar lenne egyedül...

de robert nincs egyedül. mikor először szembesül a sötétséggel, félelmét te is sajátodnak érzed, amíg meg nem pillantja... no, hát ez az a pillanat, amikor az intelligensen építkező thriller átmegy nagy hollywoodi bambamoziba. nehezen tudom hova tenni a CGI-t, amely legalább annyira szükségtelen, mint amennyire tré. így aztán még jobban fáj, hogy a butuska és teljesen plasztikus rohangászások ellenére a cselekmény megőrzi ívét, nem vállalja túl magát, rövid és feszes marad, s will smith megbízható játékának hála még néhány katartikus pillanatot is okoz... illetve okozna, ha nem éktelenkedne a vásznon az a csomó kilobájt. szívesen megnéznék egy workprintet, ahol a CGI-t hús-vér emberek helyettesítik, akár zöld sztreccsruhába bújva. jobban értékelném. (trailer)