hannibal rising (2007). legenda-rombolásból csillagos ötös. a silence of the lambs nem csupán a kilencvenes évek egyik legjobb thrillerje, de egy aprócska kis jelzőfény a sötétségből kifelé vezető úton: talán hollywood képes lesz újra felnőni, gondoltad és kimondhatatlanul örültél annak, hogy anthony hopkins nevét felfedezte magának a világ. persze, a hollywoodi mesék csupán a filmvásznon érnek véget happy enddel: a film hányattatott sorsú folytatása szépen összerakott, de hihetetlenül üres szériagyilkos-mozi lett, de legalább ott volt neked tóni bácsi, aki még a red dragonban is színészetet színlelt, pedig az csak egy sztárbagázs mögé bújtatott remake volt. és most itt van nélküle a hannibal: the prequel, és kérem szépen, a király meztelen.

nincs bocsánat. dino de laurentiis szégyelheti magát, thomas harris szégyelheti magát, gong li szégyelheti magát, a többiek, akik nevét most már nem fogom megjegyezni, úgy szintén. azt mondják, peter webber rendezőnek víziója van: szerintem egy békebeli páneurópai tévéfilmet vízinoálhat maga előtt, amely nagynak láttatja magát, mégis kénytelen rövidre zárni a terpeszkedést, mert széltében-hosszában repedezik. a nyitány ügetős tempóban rohangászik egyik félkész díszlettől a másikig, s mire azt mondanád, "tádá", már meg is született hannibal lecter, a bosszúszomjas kannibál.

bocsánat: a bosszúszomjas akcióhős, aki válogatott módszerekkel vadássza le azokat a rosszarcúakat, akik oly csúnyán elbántak a kishúgával. közben a tarkólövést érdemlő popil felügyelő (dominic west) időről időre beugrik hozzá, s fenyegetőzik, hogyha nem hagyja abba a rosszalkodást, jól megbánja. üres szavak. mint az a monológ, amit a film felénél levág ködös szemekkel, amely valahol a "hannibal lecter, a kisfiú meghalt, ami megmaradt, az nem ember, az egy szörnyeteg" mondatban csúcsosodik ki a penetráns hülyeség tetőfokán.

de ez még nem minden. hannibal élvezettel próbál magára egy szájmaszkot, ezzel is utalva az egyre homályosabb emlékű bárányokra: nem mintha abban a filmben ő kérte volna, hogy hadd viseljen maszkot... legalább ennyire idétlen utalás az itt-ott feltűnő vadkan is, de a kontárkodás már azzal tettenérhető, ahogy egy kisiskolás félelmet és pszichológiát nem ismerő vehemenciájával próbálják összeerőszakolni a választ a kérdésre: honnan jött hannibal, a kannibál? hát, nem innen. (trailer)