the host (2006). bruckheimer szintű pisztolybalett, szupervéres háborús saga, szájtáti anime, gerincvelőben pancsoló pszichothriller, nenoir bosszúfilm, most pedig egy monster movie: a koreaiaknak minden kell, méghozzá most azonnal. szegények a shiri előtt nem voltak sehol, aztán kaptak egy évtizedet, hogy zsúfolják bele a mozi 100 évét. koreában mindenki ott van a filmszínházakban, a the hostot például minden negyedik koreai látta. sikeresebb, mint a titanic. nyereségesebb, mint a tae guk gi. rosszabb is, jobb is, mint amire számítottam.

tipikus koreai munka. a zsánert megint sikerült olyan szinten felpofozni, hogy egyik percben azt hiheted, banánhéj-komédiát látsz, a következőben egzisztencialista drámát majszolsz, aztán az egészet elnyeli egy böszme CGI-szörny, amely egy szép délután felbukkani a szöuli han folyóban, s élelmet gyűjt az emberek között. pont az az előnye is, mint a hátránya, hogy kiszámíthatatlan. összességében nem, de egyik percrál a másikra elég nehezen belőhető.

és nehezen emészthető, de ez a helyzet a főhős (mint mindig, kang-ho song most is bűntetően jó) lányával is, akit elnyel a monszter, később viszont visszaöklendez, mert talán nem elég porhanyós. igazából túl sok kritikának nincs helye e produkció kapcsán: aki elviseli az állandó sebességváltást, az az utóbbi évek egyik legszórkoztatóbb creature feature-jét tudhatja magáénak, s ennek élvezeti értékéből a számos helyen rosssssz CGI sem von le sokat. kár, hogy a joon-ho bong által ismét elővett szociális megközelítés sokkal áttetszőbb, mint előző filmjében, a mesteri memories of murderben. (trailer)