szabadság, szerelem (2006). bátorság, de nem szerettem. ugyan az idei év nagy magyar szuperprodukciójának sikerült az, ami sem a sorstalanságnak, sem a hídembernek nem ment, azaz szórakoztatott, s sokak általában ennyivel meg is elégszenek, ám ez a téma, amely sokáig a történelemkönyvekben is tiltott volt, tejes háttérnél többet érdemelt volna. persze, tudom én azt, hogy egy alapos történelmi tabló nem vonzott volna rekordmennyiségű nézőt a mozikba, andy vajna pedig van olyan jó üzletember ahhoz, hogy ha épp nem cégeket juttat csődbe, akkor pénzt termeljen, ahhoz pedig entertainment kell, s azt sem bántam volna, ha 56 tényleg csak hátterül szolgált volna a történethez, ha maga a sztori jó lett volna.

de nem az. a narratíva kapkodós, a cselekmény kiszámítható, a szerelmi szál cérnavékony (minimum egy háromszögben reménykedtem, erre unásig ismert adok-kapokot kaptam), a dialógusok általában műanyagízűek, máskor egyszerűen bárgyúak (mélypont: dobó kata vallomása közvetlenül szex előtt), az akciók ügyetlenek, az itt-ott bevágott erőszakjelenetek erőltetettek, s a látvány sem olyan hű-de-hollywoodi, mint ahogy azt vajna beígérte. ezzel szemben a rendezés, a fényképezés, a vágás profi: a szabadság, szerelem élmény a szemnek és a fülnek (nick-glennie smith újrahasznosított muzsikája ellenére), a színészi játék megfelelő, bár nem emlékezetes (az is eredmény, hogy fenyő iván már nem volt idegesítő, pusztán csak felejthető), és biztos lesz olyan kisdiák, aki a filmet látva talán utánanéz annak, hogy mi is történt valójában 50 évvel ezelőtt... ne bassz, nagy imre tényleg kommunista volt? :) (trailer)