alexander (2004). krisztus születése előtt jó 300 évvel élt egy fiatal makedón király, aki nem kisebb dologra vállalkozott, mint az ismert és ismeretlen világ meghódítására, azaz ázsia és európa egyesítésére. szándéka végül kudarcba fulladt, ám e kudarc toronymagasan kiemelkedik sok-sok uralkodó sikertörténete közül. valahogy így tudnám jellemezni oliver stone filmjét is, melyet a 60 éves rendező immáron harmadszor kíván újravágni, ezúttal egy 4 órás megaeposz formájában. talán igaza van: a moziváltozat nehezen tudta összefogni, 165 percbe sűríteni azt az energiát, azt a megtörhetetlen szándékot, melyet e fiatal kalandor lelkét nyomasztotta és végül felmorzsolta, hőstörténete mégis magasan kiemelkedik a gladiátor szerű kompatk-drámák sorából, ugyanis egyszerű bosszúvágynál sokkal mélyebbre merül hőse lelkében, félelmeiben és vágyaiban, melyek végsősoron olyan jellemet szültek, akit még 2300 évvel később is úgy emlegetünk, mint a legnagyobb.
egy dolgot nem értek csupán, nagy sándornak miért volt ír akcentusa? :) 
Az oldalon található tartalmak kizárólag
