szókátrány. when a stranger calls (2006). instant felejtős tucathorror virnyákoló macskával, ajtót csapkodó széllel, s olyan soványka sztorival, amely 80 percben is baromi hosszúúúú. az alattomos hangulat megért ennyit: . ultraviolet (2006). bevallom férfiasan, az első 40 percet élveztem. ekkora baromságot egyszerűen nem lehet komolyan gondolni: a trón kezdetlegességét idéző trükkök, az abszurd akciók, meg a sztratoszférába lőtt lazaság idétlen, de szórakoztató elegyet alkotott. aztán kurt wimmer kifogyott a pénzből és ötletből, s az utolsó 40 perc (mert ez se volt túl hosszú film) nem állt másból, mint érzelgős rinyából, s a lendületes indulás után csalódást okozó akcióból. grizzly man (2005). mivel kinski halott, werner herzognak újabb szőke őrült után kellett néznie. timothy treadwell tökéletes utód, habár ez a kapcsolat nem lesz hosszútávú és gyümölcsöző, mivel treadwellt megette egy kodiak mackó. emberkénk annyira, de annyira imádta a grizzliket, hogy hónapokat töltött társaságukban és abban a hitben, hogy befogadták, pedig csak eltűrték ezt a látens homokos, kisebbségi komplexusokkal küzdő idiótát, aki rossz színészből lett röhejes környzetevédelmi aktivista, majd később maci vacsi. a fickó videonaplójából készült doksi tök jó lenne, ha nem kéne elviselni herzog álértelmiségi kommetárját. kingdom of heaven: the director's cut (2006). a legjobb dc a daredevil óta. volt a mozikban egy bődületesen rossz film papírmasé figurákkal, érthetetlen sztorival, s jó 150 percnyi unalommal. most pedig láttam egy remek történelmi tablót alaposan kidolgozott karakterekkel, izgalmas, szerteágazó történettel, melynek 190 perce úgy elszállt, mint a pinty. mondd ridley, hogy a francba lehet ez?