the hills have eyes (2006). ó, a fiatalos vér! pezseg és pezseg és... fröcsög és szörcsög és permetez és tócsába gyűlik: majd lefolyik a vászonról. alexandre aja, ez a szemtelen francia suhanc (mindössze 27 éves!) megmutatta az amerikaiaknak, hogy kell horrort csinálni. buta befejezése ellenére a rendező úr (srác) előző munkája, a haute tension rendesen beütött, így aztán sokat vártam a wes craven-klasszikus újrájától. a tenyeremet viszont akkor kezdtem el igazán dörzsölni, mikor a film első körben NC-17-es besorolást (csak 17 éven felülieknek) kapott, ami jókora hentelést jósolt. végül itt-ott megvágták (majd dvd-n láthatod a full uncut/unrated/unfuckingbelievable változatot), de még így is jóóóó kemény lett.

a sztori nagy zéro, viszont aja meglepően ügyesen játszik a nézőkkel: a kissé hosszúra nyújtott felvezetésben sikerült elérnie, hogy az összes szereplőt utáljam, így aztán sejtelmem se volt arról, hogy kinek van esélye a túlélésre. a szlogen aszongya, hogy a szerencsésebb hal meg először: hát nem lettem volna annak a "szerencsés" flótásnak a helyében, aki elsőként hagyja el az árnyékvilágot. jó 45 perces fűzés után indul be a karnevál, ami először baromi kellemetlen, már-már ellenséges és tényleg nem könnyű odanézni, aztán némi idegráncigálás után átmegy olyan véres-mókás darabolásba, amitől "tapsra fakad" az ember (én legalábbis így tettem). általános derültségemre rátett még egy lapáttal az amerikai zászló kreatív felhasználása... ó, az irónia: egy francia csávó élcelődik egy őshonos amerikai műfajjal, he? s a befejezés még erre is rátesz egy lapáttal, amely már-már színpadiasan héroikus: imádtam! számos hibája (pl. a kínosan szájbarágós magyarázkodás) ellenére úgy általában a filmmel is így voltam.