inside man (2006). spike lee legutóbb sodort jointjában - ahogy filmjeit szereti nevezni - megnézhettem a WTC helyét és meghallgathattam new york lakóit, ahogy a tragédiáról beszélnek sok-sok bazmeg kíséretében. 9/11 nyugodni képtelen szelleme a the 25th hour után az inside mant is rendesen átjárja, miközben a gyanútlan néző csupán egy bankrablós thrillerre váltott jegyet. még jó, hogy lee ezúttal ironikusan, már-már gúnyosan közelíti meg a kérdést, mikor a mindenkin átgázoló ördög ügyvédnőjét (jodie foster) ms.white-nak nevezi, vagy amikor olyan ruhát ad a bürokrata főnökei által madzagon rángatott fekete túszmentőre (denzel washington), amit a huszadik század első felében viseltek az afro-amerikaiak, s akkor még nagyon nem volt jó nekik. csupán a profi rablást profin kitervelő profiról (clive owen) mondható el, hogy politikailag korrekt - nézz csak végig a bandáján -, csak az a bibi, hogy ő a rosszfiú. de tényleg ő a rossz fiú?

na de visszabújok kicsit a bankrablós thrillerre jegyet váltott néző bőrébe: az inside man a heist movie-k megszokott sémáit követi: profi terv, sok túsz, még több rendőr; jól átsütött fordulatok, kicsit odakozmált logikai buktatók, s egy szájtáti befejezés, amibe azért jobb, ha nem gondolsz bele mélyen. a film zenéje borzasztó, jól vigyázz, mert gyilkolni lehet vele, a film tempója kielégítő, csupán a végére laposodik el kissé; az arabnak nézett szikh, a tele-a-tököm-a-várossal digó, a mindenkinél okosabb és ígéretesebb, de sajnálatos módon gengszterpalántának készülő fekete kiscsávó pedig olyan adalékok, melyektől e jointnak ismerősen fűszeres illata lesz.