süti cimborám hirtelen felindulásból meglátogatott ma délután, hogy ugyan már, fogyasszunk el egy-két filmet, ha már a hétvégén nem jött össze. kitűnő érzékkel csaptunk bele a lecsóba, ugyanis kiszúrtunk két olyan produkciót, melyet kínszenvedés volt végignézni. az empire of the sun (1987) spielberg méltán elfeledett filmje. mikor eonokkal ezelőtt először láttam, csupán annyi ragadt meg bennem, hogy a bale srác csúszik-mászik az iszapban, és egy gonosz japán katona próbálja levadászni. azt hiszem, 1-2 héten belül ismét eljutok arra a szintre, hogy csak ennyire emlékezzek a filmből... spielberg a the color purple oscar-fiaskóját akarta feledtetni egy kevésbé szentimentális produkcióval: szándéka olyan jól elsült, hogy a filmje fásultabb lett, mint a 3 éve raboskodó brit hadifoglyok, akikről szól. amúgy a tejfeles szájú christian bale tényleg szenzációsan alakít, de a filmnek még ő sem tudott befűteni...

a két és fél órás játékidő kicsit nyomasztott minket, ezért felkerekedtünk, s futottunk egy tesco-kört a régi szép idők emlékére. a bevásárlóközpont logisztikai csodáiban elmélyedve (a hatos pakkba fóliázott ásványvíz csomagok tetején szóló flakonok tucatjait helyezték, hogy az ember kedvére pakolászhasson, ha nagyobb kiszereléshez akar jutni) szépen elment az idő, de azért még kiszúrtunk egy "könnyed" filmet. a four brothers (2005) tényleg könnyű volt, főleg agyban: ennyi ostoba embert egy rakáson már rég pipáltam. a gond csupán az, hogy az anyjuk gyilkosa után nyomozó négy testvér értelmét nem pótolta érzelem, de még humor sem. szárazak és hülyék: ilyen hősök nem kellenek. a másik oldalon pedig műszlenggel felvértezett túljátszott gengszterek (a dirty pretty thingsben remeklő izébizé "csivetel ejfeltoronnyal" az élen) kapálóztak. egy kis piff-puff, meg laza zene sem mentette meg john "boyz'n'the hood" singleton filmjét attól, hogy ne legyen kiszabottul idegesítő...