világbajnok szar napom volt. olyannyira, hogy a végén már azt kántáltam magamban, hogy "ne rinyálj már". de hasztalan. itt vannak az okok, hogy miért volt szar napom:

1. voltam az amerikai nagykövetségen vízumügyben, mert - breaking news - megyek jövő héten amerikába. ha az ég is úgy akarja. egyelőre nem tudom, mennyire akarja, de jól elszórakozik velem. 4-kor keltem, hogy biztos odaérjek. odaértem 8.15-re, mint ah uzat. (lett volna egy későbbi vonat is, ami fél órával az interjú előtt ért volna be a délibe, na de ne kísértsük az ördögöt...) ...elmondtam inkább a terveimet istennek, ő pedig kiröhögött. szóval vmi technikai gebasz adódott a követségen, s jó két órát várattak, hogy utána jóformán kérdezés nélkül kiadjanak nekem egy egyszeri belépésre jogosító vízumot. you sons of bitches, én nem ezt akartam. mézes-mázos hangon kérdem, is there any chance... nem, no chance. még nem voltam az államokban, így elsőre érjem be ennyivel, s ha betartom a játékszabályokat (keep the rules, ezekkel a szavakkal), akkor legközelebb hosszabb időre kapom. nice. no, de az is valami, hogy megkaptam. holnap átvehetem.

2. ezt követően elindultam megvenni a repjegyem. az utazási irodában a legnyájasabb mosollyal fogadtak, ami kb. egy másodperc alatt hervadt le az ügyintéző arcáról, mikor kiderült, hogy elírták a nevem a jegyfoglaláson (aeon flux helyett aeon flax. kb.). mondom: és? írják át! nem úgy megy az. le kell mondani, újra le kell foglalni, csak... most már csak 15e ft-tal drágább jegy van. na neee. oké, megpróbálnak intézni valamit. telefonálnak, telefonálnak, telefonálnak... hosszú percek telnek el, végül azt az ígéretet kapjuk, hogy lesz olcsóbb jegy, de majd csak holnap. ok, akkor majd holnap vesszük meg a repjegyet.

3. irány a fodrász. ha már pesten vagyok, keressük meg azt a csókát, aki legutóbb olyan kalssz frizurát gyártott nekem jó áron. no, ő ma nem volt formában, ugyanis kemény 7, azaz HÉT órán át ott voltam, mire összehozott nekem egy használható színt. bazzeg, egész évben nem töltöttem ennyi időt hajszobrásznál. először narancssárga lettem, argh, aztán scooter-szőke, blöe, aztán rakott rám vörös csíkokat, ami kicsit oldotta a vakító fényt, de csak a tetején, ezt követően körbe is pakolt vöröst, de ez valamiért más színű lett, s ilyen csúnya pacákban jelentkezett, sakáltanya!, aztán bemosta az egészet gesztenyebarnával, utána megnyírt, s mivel a nyírással lejött a barna nagy része, ezért bemosott még egyszer. én pedig már-már bemostam neki egyet. közben hallgattam, hogy ő mennyire kikészült, egész nap csak a hajtás, meg a rohanás, meg így kibasztak vele az alkalmazottjai, meg úgy átverték a beszállítói. a legérdekesebb az volt, hogy egész jól bírtam cérnával, jól eldumáltam két német vendéggel, aztán egy amerikából hazaszakadt tervezőmérnök-párossal (kaptam jótanácsokat a jövő hétre. pl. minden páros számú út keletről halad nyugatra, minden páratalan északról délre, no meg fordítva), s még kaját is rendeltünk (gyümölcsnap? az mi?).

+1. elkövettem azt a hibát, hogy mindezek után a vonatról felhívtam az anyámat. enuff said.

holnap megint megyek pestre. :)