shakespeare in love (1998). ha nem gondolok arra, hogy két remek háborús filmet (ryan közlegény megmentése, az őrület határán) vert meg az oscarnál, ha figyelmen kívül hagyom azt, hogy a főszerepbe egy kimagaslóan tehetségtelen színésznőcskét csókoltak be, aki még oscart is nyert magának, ha nem törődöm azzal, hogy a weinsten-gépezet mindenkit megvett/megevett e film sikere érdekében, ha elsuhanok afelett, hogy valamennyi színész kissé túljátssza szerepét, akkor összességében egy 
csillagos filmet kapok. hogy miért? tom stoppard nagyszerű szkriptje bámulatra méltó könnyedséggel keveri a valóságot a fikcióval, a film nyelvezete pompás, s még a legkisebb szerepekben is szenzációs brit színészek tündökölnek (rupert everettől simon callow-n át a mindig nagyszerű colin firthig). hát ezért. és nézzétek meg joseph fiennest, ahogy szerelmetes pillantásokat vet a két lábon járó funérlemez irányába: hát nem imádnivaló?
Az oldalon található tartalmak kizárólag
