Alig másfél évvel a nálunk is egész sikeres első rész után folytatódik a sorozatgyilkosos-időhurkos könnyed horror, alighanem rálicitálva az első rész nézettségére. Színes, szinkronizált, természetesen.

A tinédzserrománcok mostanság kelendőek a magyar fiatalság körében, ez a koreai eredetivel bíró remake pedig rezonáló sztorival (elvégre a bezárt lyány esete a Minden, mindenben is bejött), no meg persze létfontosságú szinkronnal adja alá a lovat.

A horrorfilm már simán olyan elbírálásban részesül, mint a vígjáték: csak szinkronizáltan. A Blumhouse új produkciója elég jó premisszával bír, úgyhogy dupla biztosítékkal vág neki a magyar moziknak, ismertebb szinkronizálókkal, mint eredeti színészekkel.

Mostanság könnyebben botlik legóba az ember a mozikban, mint a gyerekszoba szőnyegén, és egyre szélesedik a kínálat az építőkocka-univerzumból. A Ninjagóban ismerősen cseng a legtöbb hang azoknak, akik a magyar tévében követték a távol-keleti figurák kalandjait, jóllehet az angol hangsáv változatos…

Kétséges, hogy három évvel ezelőtt a Ha/ver vesztét a hazai mozikban konkrétan a szinkron hiánya okozta volna, mindenesetre nem árt, hogy a folytatás bebiztosítja magát ezen a téren, mint ahogy címbeli változásokat is észlelhetünk. Az első rész tényleg olyan siralmas…