Egyelőre még nem az oly nagyon várt Episode 3 traileréről, s nem is egy titokban fejlesztett küldetéslemezről van szó, csupán egy jópofa amatőrfilm első részéről, amely ügyesen használja a játék képi és hangeffektusait (színészi teljesítményben viszont hagy némi kívánnivalót maga után, de hát annyi baj legyen).
A Fox annyira azért nem gondolja komolyan a DONNIE DARKO folytatását, hogy moziban is próbálkozzon vele: a legkisebb Darko-gyerek kalandjait feldolgozó folytatás egyenesen DVD-n és BD-n érkezik április végén, s az van, hogy a borító elég faszántos. Nem?
vér fog folyni, csak győzzük kivárni: három plakát tarantino új filmjéhez.
Hájpolt brit elsőfilmesek rovatunk legújabb részét olvashatják. Írhatnék horror rendezőket is, de a Hunger (bár címe ideális lehetne egy hi-concept gorefesthez) legfeljebb társadalmi és lelki szinten sokkol: középpontjában a bebörtönzött IRA aktivisták 1981-es éhségsztrájkját vezető Bobby Sands életének utolsó hat hete áll. Gyűlölettel, megaláztatással és reménytelenséggel teli hat hét.
Ha a műfajt nem is, a kezdőkhöz képest meglepő tehetséget Steve McQueen (nem vicc, komolyan) is osztja a blog hasábjain korrában tárgyalt honfitársakkal (mínusz a szamárverő, ugye): fantasztikus stílusérzékkel, rémisztően magabiztos ecsetvonásokkal festi meg a börtönlét mindennapjait; helyenként az őröket, máshol a rabokat helyezi előtérbe, de nézőpontja valójában végig kívülálló marad (és így rendkívül manipulatív – tehetségét mutatja, hogy nagyrészt sikeresen).
A cselekmény és a stáb bravúrjai egyaránt a film negyvenhatodik percében érik el csúcspontjukat egy negyed órás, statikus, vágás nélküli snitt formájában: az Eden Lakeben is látott Michael Fassbender visszafogott, mégis rendkívül maradandó alakításának köszönhetően egy nyugodt (bár néhol mesterkélt), a végső beletörődést feltáró dialógot hallgatva figyelhetjük szívünk fokozódó dobogását – az elkerülhetetlennel való szembenézés paradox módon a hívő papot és a végkifejlettel tisztában lévő nézőt is képes meglepni.
A film fájóan elégikus hangvétele és jólesően kényelmes tempója leginkább a Propositionra emlékeztet, de Nick Cave szkriptjével ellentétben a forgatókönyv néhol csapongó,és a kelleténél egy-kétszer többször visz végbe radikális váltásokat. A cselekmény ívét nagyrészt a sztrájk előzményei teszik ki: ez nagyszerű döntés volt, hiszen ember legyen a talpán, aki egy 60 napja éhező férfit képes hatásvadászat nélkül bemutatni: McQueen tapasztalatlansága az utolsó fél órában meg is jelenik, de ez kevés ahhoz, hogy igazán megtörje a film menetét.
A Hunger olyan, mint egy magabiztos kézfogás: pontosan tudod, hogy lesz vége, de egy pillanatra mégis képes meglepni. És bár hamar elfelejted, a következő találkozást nagyon várod majd. 
Őszintén bevallom, nem vagyok bölcsész. De ha az is lennék, biztosan nem Kosztolányi style over substance lírája vagy sovány és egyszerű regényírói munkássága lenne a kedvencem. A Tréfa című novella üdítő kivétel – brutális, enyhén szürrealizmusba hajló szociálpszichológiai tanulmány, mely finom, okos megoldásokkal – elhalgatásokkal, túlzásokkal – operál. Ezek egyike sem mondható el Gárdos Péter adaptációjáról.
Az eredeti mű öt perces cselekményét és név nélküli szereplőit Gárdosnak fel kellett töltenie valamivel, ő pedig a legegyszerűbb sablonokat választotta. A cselekmény eseményeit és fordulatait mindenki kitalálhatja, különösen, ha látott már konzervatív bentlakásos iskolában játszódó filmet (Sleepersre nem kell gondolni, bár manapság a katolikus oktatással való asszociáció adná magát), a karakterek pedig a legelcsépeltebb panelekből állnak össze: a tahó bully, a kívül álló művészlélek, a kiközösített jó tanuló és a többi gyermek mind első látásra beazonosíthatók, és a film során képtelenek bármilyen súlyt felvenni magukra.
Itt látható a forgatókönyv legnagyobb öngólja: Kosztolányi művének nyugtalanító hirtelensége és általánossága elveszik, de a karakterek továbbra is a cselekmény eszközei, elég mélységet nem kapnak. Az őket alakító amatőr gyerekek időnként rendesen affektálnak, de az átlagból egyik irányba sem tűnnek ki (ellentétben a két-három jelenet erejéig feltűnő Kovács Mihállyal, akit Gárdos az egyik Cora hentespultjánál szedett össze a latintanár szerepére, nagyszerű döntés volt).
A Tréfa az idei filmszemlén megkapta a legjobb direktornak járó díjat: a szemle többi filmjéhez még nem volt szerencsém, de Gárdos rendezése némi csapongást, egyenetlenséget leszámítva kiváló, Seregi László operatőri munkája pedig egyértelműen a film csúcspontja: gyönyörű fény-árnyék hatások, nagyrészt statikus képek jellemzik, amikor pedig mégis megmozdítja kameráját, akkor rendkívül elegáns fahrtokkal mozog.
Ellentétben a cselekménnyel, mely nagyrészt egy helyben áll. A történet két mozgatórugója a fiúkért felelős két pap (tudjátok, a „jó tanár” és a „köcsög tanár”), akik oda-vissza vágnak egymásnak, de előnybe senki sem kerül, a macska-egér játék legfeljebb körben, de leginkább egyhelyben mozog. Az időt súlytalan személyes tragédiákkal és olyan magvas gondolatok cseréjével ütik el, mint a „csak az ajtót mutathatom meg” tézis - az már önmagában érdekes, ha egy film a Mátrix trilógiából kölcsönzi a filozófiai középpontját. A már említett rendezői és operatőri munkát dicséri, hogy a film üressége ellenére is csúszik, óranézegetes nélkül ülhető végig. Csak hát minek.
A szemle alatt Gárdos Péter minden interjúban elmesélte, hogy mikor először fejébe vette az adaptáció tervét, barátok és kollégák egyaránt azt mondták, a Tréfa megfilmesíthetetlen. Csak arra nem gondolt, hogy esetleg igazuk volt. 
Szemmel láthatóan Almodóvar új filmje is karót nyelt, tetszhalott fapinákról szól majd... NOT! Ez lesz a 379.468. közös munkája Penélope Cruzzal. Természetesen jöhet.
Ehhez csak annyit fűznék hozzá: LET'S ROCK!
Uborkaszezon van, ilyenkor az olyan stuffok is kikerülnek, melyek normál esetben nem. Persze, a rettenetesen rossz NIGHT AT THE MUSEUM folytatása még most sem menne ki, csak 1. benne van Amy Adams, 2. jártam ebben a múzeumban, szóval már csak ezért is. Amúgy elnézést kérek a következő totálisan humormentes két és fél percért.
Fogadjátok fenntartásokkal!
Sziget 2009:
Balaton Sound 2009:
Amiből én csak egyet illesztek be, természetesen a legzajosabbat, a többit itt megtaláljátok. Ami azt illeti, ettől az akciójelenettől nem álltam tótágast, habár kétségtelen, hogy az épülettetőn átzuhanó Silk Spectre hátborzongatóan állatias pozitúrát vesz fel... hogy aztán a közelin tökéletes sminkkel és kifésült hajjal bukkanjon fel. Apropó, vajh miből van a színészek haja, hogy nem fog rajtuk a tűz (sem)?
Nincs olyan filmbuzi, aki ne úgy várná Sylvester Stallone új projectjét, mint a messiást (feltéve, ha hátulgombolósként gyűjtögette a hősöket ábrázoló 15 ft-os kártyákat, habár én nem ismerek olyat, aki ne tette volna). A THE EXPENDABLES-ben Sly, a nagy visszatérő összegyűjtötte a világ legkeményebb fickóit, hogy befűtsenek egy dél-amerikai diktátornak. A címszereplő kommandót eddig a következő figurák teszik ki: Sylvester "gigatépő" Stallone, Jason "brit bunkó" Statham, Jet "soha ne hívjatok kis kínainak" Li, Mickey "arcszerkezet" Rourke, Dolph "skandináv kalapács" Lundgren, Forest "oscar-díjas" Whitaker és Eric "nem Julia" Roberts aki a napokban kitáncoló Ben Kingsley helyett ugrik be egy köpönyegforgató CIA-ügynök szerepében, s ezt kapjátok ki: az AICN értesülése szerint Arnold Schwarzenegger is feltűnik majd a filmben, méghozzá saját magát, azaz Kalifornia kormányzóját megtestesítve, akinek némi rendezetlen ügye van Sly karakterével még azokból az időkből, amikor a CONAN-t forgatta. Hmmm, húsos.
UPDATE: A jelenlegi gazdasági helyzet miatt Arnold napjai elég rendesen be vannak átblázva, szóval lehet, hogy mégis passzolnia kell a felkérést. :\ De ha mégis szerepel, akkor valószínűleg mégsem önmagát fogja alakítani, hanem "valami durvát" - szól az idézet. Meglátjuk! Meglátjuk..?
Azt mondtam Slynak, legyen egy ekkora késem, és akkor benne vagyok.
...és az ígéretnek megfelelően befutott a harmadik tévészpot, amiben már a "kifejlett" Wolvrine osztja a népet - sokadmagával.
Ezt csíptem el az éterből:
Idén is fellép a Good Charlotte az egyik legnépszerűbb nyári fesztiválon, ami a hagyományokhoz híven idén is az Óbudai-szigeten kerül megrendezésre. A műsor vázát minden valószínűség szerint legfrissebb remixalbumuk képezi majd. A Good Charlotte-on kívül az eddigi állás szerint a Toy Dolls, a The Wailers, a Brand New Heavies és Nick Cave is színpadra lép az augusztus 10-17 között megrendezésre kerülő rendezvényen.
Izgamas...
...hogy idén jön Moby a Balaton Soundra.
(most, hogy ekkorát hasalt az új albumával, el is tudom képzelni.)
Az oldalon található tartalmak kizárólag
Beszélt