Ilyen az, amikor az EVENT HORIZON találkozik a SUNSHINE-nal. Dennis Quaid és Ben Foster űrszörnyek elől menekül vagy mégsem?

Fiú találkozik a lánnyal. Fiú beleszeret a lányba. Lányról kiderül, hogy vámpír. Oda se neki. Hmm, hol is találkoztunk ezzel legutóbb?

Szerencsére ez a svéd vérszívó-történet (amely bármily meglepő, de nem az első, nem is a második, ami odafenn készült) egészen más bestia. Példának okáért, sem a hegyes szemfogak birtokosa, sem perverz szerelmese nem emlékeztet kiskorú rocksztárra, s a környezetet sem a HIGH SCHOOL MUSICAL elhagyott díszleteiből rendezték be.

Tomas Alfredson filmje véresen komolyan veszi magát. Sőt, a Stockholm közeli, hólepte kisvárosban játszódó történet maga a megtestesült nihil, amihez hasonlót a régi jó szovjet filmesek szoktak kikopácsolni a maguk nép-neurózisából. Szóval kockára deresedett kispolgárokra és a rájuk nehezedő nagy üres valóságra számíts alaphelyzet gyanánt - nem a legideálisabb hely egy olyan romantikus hős számára, mint amilyen Drakula leszármazottja.

Mégis az egyik itteni szocreál tömbházba veti be magát Eli, a vámpírlány, aki ki tudja, mióta 12 éves, s könnyen elképzelhető, hogy mostani gyámja - egyben vérbeszerzője -, egy ködös/rémült tekintetű ötvenes is valaha olyan fiatal fiú volt, mint a szomszédban lakó Oskar, akivel a vámpírlány hamarosan összeszűri a levet. Talán azért engedi közel magához a fiút, hogy némi kis emberséget is tanuljon két embertelen cselekedet közepette. Oskar is tárt karokkal fogadja a fura lány közeledesét, hisz maga is kívülálló, akit az erősebb fiúk folyamatosan zaklatnak, anyjának nincs rá ideje, apja pedig már rég elköltözött.

Enni viszont mindenkinek kell, így aztán fura halálesetek kezdik még jobban ráhozni a hidegfrászt a fagyos hangulatú kisváros populációjára, Oskar pedig egyre inkább gyanítja, Eli nem egyszerűen fura, hanem valami több.

S a refrént már ti is ismeritek. Az "Engedd magadhoz az igazit" cselekmény tekintetében nem ad fricskát a vámpírkultusznak, újszerű környezetével és narratívájával viszont annál inkább. Mintha Aki Kaurismaki kötött volna vérszerződést Guillermo Del Toróval, s a korábban már említett Klimov/Tarkovszkij/Zvjagincev háromszöget pedig meghívta volna esküvői tanúnak. Az elgondolás remek: a tempó ráérős, de soha nem laposodik el, a figurák érdekesen ismerősek, a problémák és a cselekedetek hétköznapiak, s már-már kezdenéd elhinni, hogy talán mégis létezhetnek vámpírok, akik betartják a szabályokat (habár a keresztre és a fokhagymára nem tér ki a film). S szép lassan magadra csukod a hátborzongató valóság nyomasztó vasajtaját, miközben egy kulcslyukon át lesed két gyermek(i lélek) egymásra talását, ekkor azonban valami elkezdi bökni a csőröd.

Hol a francban marad Drakula másik fele? Merre kószál Van Helsing? Talán az a rondakabátos fazon lesz, aki csak nem akar beletörődni abba, hogy ivócimboráit megritkítja valami fura szerzet? Esetleg a tucatnyi macskával együtt élő falu bolondja, aki szemtanúja volt Eli portyázásának? Vagy ha egyikük sem, hol a csudában van a rendőrség?

Igen, tudom: ezek hétköznapi kérdések, melyekkel nem kellene foglalkoznom egy vámpírfilm kapcsán, de ha Alfredson arra törekedett, hogy lehozza közénk a mítoszt, erre az apróságra, amely ebben a környezetben azért jóval nagyobbra duzzad, igazán ügyelhetett volna. Így aztán a film minden stilisztikai bravúrja ellenére megmarad egy óriási kihagyott ziccernek, ezzel együtt egy olyan mutatványnak, amit jobb ha saját szemeddel látsz, mielőtt kilépsz az éjszakai hóba.

Az év egyik legjobban várt filmje Michael Mann gengsztermozija, mely valószínüleg feleannyi meleg színt fog tartalmazni, mint az alábbi poszter. De hova tűnt Christian Bale?

Újabb házasság köttetett a mennyek országában. Miután pálcát tört* Tim Burtonnel, Henry Selick a mesék nagy tudójával, Neil Gaimannal lépett frigyre, s gyermekük maga a megtestesült tünemény - kisebb hibákkal. Példának okáért elcsábíthatták volna Danny Elfmant, hisz Bruno Coulais és a They Might Be Giants hümmögéssel elslamposkodott dalszövegei nem okoznak maradandó lerakódást az ember emlékezetében, ugyanakkor a film képi világa ismét olyan fantasztikumot zúdít a gyanútlan szemlélőre, hogy az a moziból kifelé jövet "kérek még!" kiáltással akár már vissza is fordulna, ha nem kellene átvészelni a lassú és meglehetősen hideg nyitányt, ami egy bizonyos ajtó feltárulásával szerencsére utazósebességre kapcsol - nem száguld Pixar vagy PDI módra; engedi, hogy szemlélődj, szaglássz és ízlelj, s néha-néha elismerősen csettints a nyelveddel: ebben az évtizedek óta lenézett bábanimációban még mennyi lehetőség rejlik!

*Eme információ lehet légből kapott. Ne tessék tényként kezelni.

Ha már az apokaliptikus jövőt is ők festik alá, akkor itt egy kis ráadás, amit Rob Sheridan, a NIN művészeti rendezője rögzített az ausztrál turné egy-egy állomásán. Ritkán adatig meg a lehetőség, hogy valaki ilyen perspektívából szemlélhesse az előadást. Trent Reznort pedig várjuk a környékre. Ugye.

Mások nem biztos, hogy így vannak vele, de ha NIN szól egy előzetesben, akkor azzal engem megvettek. Egyébként Sam Worthington karakteréről most már kiderül, aminek ki kell derülnie, meg még sok minden más is. Remélem, a rendező és a stúdió között dúló PG13 vs R Rated háborút McG nyeri meg.

- SPOILERMENTES - 

Megújult a világ: az USA dicső győzelmet aratott Vietnámban, Nixont harmadszor(!) is újraválasztották, a megváltozott erőviszonyoknak, a liberalizmust kiszorító fasiszta gyűlölködésnek, a kimerült energiaforrásoknak köszönhetően az atomháború sokkal fenyegetőbb, mint valaha, hisz az oroszok félnek az ejerétől megrészegült Amerikától, melynek ott van dr. Manhattan, aki a mindenség valamennyi részecskéjét képes kontrolálni - nyomon követi és irányítja az atomok útját, így látja a jövőt, uralja a jelent, s elemzi a múltat. Egy ilyen (fél)isten mellett Amerikának nincs szüksége szuperhősökre, akik néhány éve még azon voltak, hogy jobbá tegyék a világot, most - jobb esetben önkéntes - száműzetésben élnek, s csendben, tehetetlenül várják, hogy a végítélet órája delet üssön. Vagy mégsem?

Who will watch the WATCHMEN?

Magyarul: ki fogja megnézni ezt a filmet? Erre a kérdésre most még nehéz lenne válaszolni, de egy biztos: a filmmel foglalkozó fórumokon parázs vitákat folytatnak majd arról, hogy vajon Zack Snyder (300, Dawn of the Dead) volt-e a megfelelő ember arra, hogy filmvászonra vigye Alan Moore és Dave Gibbons korszak- és kultúraalkotó képregényét. (Tovább az "Elolvasom" után.)

A Warner beindította a sztárgyártó gépezetet: biztosak lehetünk abban, hogy jövőre ilyenkor Sam Worthington neve már ott lesz a fejekben. Ó, érzitek a helyzet iróniáját? Sztárgyártó gépezet egy TERMINATOR-filmben. Két új T4 plakát, rajta Worthingtonnal (az egyiken természetesen csak a nevével, mielőtt még azt hinnétek, hogy...), a második klikkre megnő. (A Yahoo-nál pedig új promó fotók.)

A csúcson
Merthogy nem az élen muzsikál a Disney újabb fejőstehene. Ezt a pozíciót immáron második hete Tyler Perry bérli ki magának. A MADEA GOES TO JAIL, noha a sorozattól megszokott módon ölég rendesen visszaesett, 16 millióval az élen maradt, s tíz nap alatt így már közel 65 millió dollárt hozott a Lionsgate számára. Ez az összeg máris meghaladja a rendező eddigi csúcstartója, a 2006 azonos időszakában vetített MADEA'S FAMILY REUNION teljes bevételét, egyúttal a legjövedelmezőbb Perry filmjei közül. A 90 millió dollár nem elérhetetlen, s ezt már tényleg csak szuperlatívuszokban lehet jellemezni.

Új bemutatók
A második hellyel kénytelen tehát beérni a JONAS BROTHERS: A KONCERT 3D (Jonas Brothers: The 3D Concert Experience). A Disney stúdió egyoldalú zenés közönségtalálkozói korábban szép summát, alkalmanként még rekordokat is hoztak, azonban a három Jónásnak most csak 12,5 millió dollárt dobáltak össze a sikongató leányzók. Ennek bizony háromszorosán sem lepődtek volna meg az elemzők, s bár limitált kópiaszámú produktumról van szó, még az amúgy szintén várt tízezer dolláros mozinkénti átlagos bevétel sem jött össze. Egy ilyen, filmként nehezen funkcionáló darabról a kritikusok is csak annyit tudtak mondani, hogy a célközönség minden bizonnyal elolvad tőle, más pedig jobban teszi, ha elkerüli. Ez utóbbi tanácsot tehát elég sokan megfogadták, s mivel heves közönségfogyatkozás várható, az utolsó hangos dal 28-30 millió környékén fog szólni.

Tulajdonképpen nincs oka panaszra a Foxnak a STREET FIGHTER: THE LEGEND OF CHUN-LI adatainak láttán, tekintve, hogy kisebb teret engedtek neki, mint amit a szív- és színpadtipró fivérek vagy akár az 1994-es, JCVD-s előzmény kapott. Az 1136 filmszínházból 4,7 millió dollár folyt a kasszákba, ami több mint négyezer dollár mozikra levetítve. Ha mondjuk legalább másfélszer ennyi helyen fut a Kristin Kreuk, Neal McDonough, Chris Klein és Michael Clarke Duncan főszereplésével készült (férc)mű, akkor akár még az ötödik helyig is felkapaszkodott volna, így viszont be kell érnie a nyolcadikkal. Persze ehhez az önmagában nem megsemmisítő adathoz a teljes nihil is kellett, már ami az érdeklődés apró szikráját is kiváltó új filmeket illeti. Az videójáték- és akciófanok azonban valószínűleg újfent csalatkoztak a látottakban, legalábbis csalatkozniuk kellene, hiszen a Rotten Tomatoes-on egy fia kritikus nem akadt, aki valamirevaló jó szóval illette volna a BÖLCSŐD LESZ A KOPORSÓD és egyéb klasszikusok rendezőjének, illetve a BECÉZŐ SZAVAK operatőrének direktori munkáját. Egyebek mellett visszasírják az előző részt, ami a maga elegáns módján volt igen rossz, s nagyon, de tényleg nagyon sokan kiemelik Chris Klein kritikán aluli színészi teljesítményét. Meg is van a jövő évi Arany Málna-díjas?

Végre mozikba került a CROSSING OVER című filmdráma, melynek főszereplői Harrison Ford, Ray Liotta, Ashley Judd és Jim Sturgess. A Weinstein Company katasztrofális forgalmazási munkáját a jól csengő neveknek köszönhetően ez a produkció átvészelte. A 9 moziból befolyt 77 ezer dollár se nem kiemelkedő, se nem gyenge. Remélhetőleg - a gyilkoló kritikák ellenére - a közönség rátalál a filmre a következő hetekben, hogy hozzánk is érdemes legyen behozni.

Korábbi filmek
A gyér felhozatal a korábbi filmeknek nagyon kedvezett, ez immáron második hete mondható el. A GETTÓ MILLIOMOS 8 Oscar-díjjal megtűzdelve és már kevés híján háromezer moziban látható, ami fellökte a dobogóra is, először karrierje során. A film egyúttal legerősebb hétvégéjén van túl, s összbevétele 115 millióra rúg, amihez hozzátéve a világ többi részén gyűjtött pénzeket, már alig tízmillióra van csak világviszonylatban a 200 milliós határtól. Az hány rúpia is? Mindegy. Az elképesztő teljesítményekből nem fogyunk ki egyhamar. Az ELRABOLVA tovább tör előre megállíthatatlanul, ötödik hetében is háromezres átlaggal, méghozzá több mint háromezer moziból - ez közel tízmilliót jelent ismételten, amivel Luc Besson amerikai földön legsikeresebb produkciója már bőven a kilenc számjegyűek között pereg tovább. A százmilliós küszöböt 2009-ben átlépő másik két film, a PAUL BLART: MALL COP és a GRAN TORINO szintúgy nem akar eltűnni a palettáról. Előbbi még előre is lépett egy helyet a listán, s még a hetedik héten is 2700 helyen vetítik. A 26 milliós komédia 140-150 millió között csendesedik le végül. Clint Eastwood a box office berkein belül áll bosszút díjszezonbeli hanyagolásáért. Filmje már csak egy köpésnyire (eastwoodos köpésre, nem koreai nénisre) van a 140. milliótól, s ezzel épp maga mögött hagyta A HIHETETLEN HULKot és a WANTEDot a 2008-as észak-amerikai éves listán.

A top 5-ben szerepel még a NEM KELLESZ ELÉGGÉ. A romantikus komédia a 80 millió szomszédságába érkezett, a százmillió azonban már látóhatáron kívülre került. A CORALINE ÉS A TITKOS AJTÓ bevétele az új 3D-s film érkeztével alaposan megfeleződött, de a jelenlegi 61 millió még könnyedén 70 fölé tornászható; a Focus Features terjesztése a második helyről esett vissza a hetedikre. Kilencedik az EGY BOLTKÓROS NAPLÓJA, a tízes listát pedig a múlt heti gyenge kezdés után csak 30%-ot ereszkedő FIRED UP! című vígjáték zárja, ami költségvetése felénél jár 10 milliós bevételével.

Ismét egy olyan hétvégén vagyunk túl, ahol a top 25 összes filmjének mozinkénti átlaga ezer dollár felett áll. A hétvége összesített adatai azt mutatják, 2009 eddigi legerőtlenebb három napja volt a mostani, ám a top 12 film kombinált bevétele még így is jelentősen meghaladja a 2008 azonos időszakában mért ilyetén adatokat.

Ami jön
A jövő héten valami WATCHMEN című film kerül több mint 3500 mozi terítékére, nem tudom, hallottatok-e már róla. Az év eleje óta a box office-potenciál alaposan megnövekedett ebben a bemutatóban, amiben szerepe van az elmúlt két hét harmatos filmtermésének és az igazi "event-mozi"-ra való kiéhezettségnek. Az év eddigi legjobb nyitánya várható, de erről bővebben majd a pár napon belül érkező márciusi előzetesben.

A Top 10
1. Madea Goes to Jail ($16.2M/$64.5M)
2. Jonas Brothers: The 3D Concert Experience ($12.5M/$12.5M)
3. Slumdog Millionaire ($12.0M/$115.0M)
4. Taken ($9.9M/$107.8M)
5. He's Just Not That Into You ($6.0M/$78.7M)
6. Paul Blart: Mall Cop ($5.6M/$128.1M)
7. Coraline ($5.3M/$61.1M)
8. Street Fighter: The Legend of Chun-Li ($4.7M/$4.7M)
9. Confessions of a Shopaholic ($4.6M/$33.8M)
10. Fired Up! ($3.7M/$10.0M)

updated: 2009. március 3. 14:02

Mikor alig egy órával ezelőtt elkezdett pörögni a stáblista a Revolutionary Road végén, csak annyit mondtam magamban: végre. A film két óra sem volt, végigülni mégis az örökkévalóságnak tűnt, és a blog hasábjait olvasva nyílvánvaló, ezzel az érzéssel nem voltam egyedül. A Changeling közel két és fél óra. Igaz történeten alapul. Egy csúnya Angelina Jolie siralmaival van tele. És mégis, úgy gázol át a nézőn, mint egy úthenger.

Clint Eastwood tud mesélni, és új filmje erre tökéletes bizonyíték. Több mint száznegyven percen keresztül a karfát markolva figyelni, ahogy a Jolie által alakított egyedülálló anya – nagyrészt nulla sikerrel – keresi gyermekét, ezt az élményt kevés mai rendező tudta volna így létrehozni. És ne essünk tévedésbe, a film közel sem hibátlan: a semmitmondó, túlzottan szentimentális befejezés előtt az utolsó fél órában kicsit megakad a ritmus, hősnőnk, aki addig is ugyanazokat a köröket futotta, végleg egy helyben kezd ténferegni (ennyire passzív központi karakter rég volt filmvásznon: a konfliktusok létrehozása és megoldása szinte végig másokra hárul) és a szálak elvarrása már-már túlontúl gyorsnak hat – ki tudja, talán nem ártott volna egy kicsit hosszabb játékidő sem.

Különös mozi ez, hisz íze köszönőviszonyban sincs azzal, amire a hozzávalókat vizsgálva számítanál, mégis csupán percek kérdése a ráhangolódás különös sokszínűségére. Clint szórakozott tudós módjára keveri a műfajokat, a családi dráma hamarosan szabályos horrorba fordul – bár ez hangzik a legszélsőségesebb zsánerválasztásnak, talán ez működik a legjobban - , melyet kőkemény pszichotriller, társadalmi és végül bírósági dráma követ, sőt, a sor még így sem teljes. És hogy mi a legfélelmetesebb? Ez az egész működik.

A legújabb Potter videóban a stáb minden tagja megszólal, hogy más-más kifejezésekkel mondják el: "ez bizony jó film lesz", de azt kell mondjam, a filmből mutatott részletek ezt nem is cáfolják. (hd-ben: 480p 720p)

Az 1998-ban feloszlott legendás Faith No More a héten közzétette a hírt: idén újra összeállnak, méghozzá az Album of the Year LP-t összehozó felállásban. Új anyagról még nincs hír, Mike Patton, a zeneiből multikulturális ikonná avanzsálódott frontember amúgy is szólóprojectjeivel volt elfoglalva mostanában, pl. most fejezte be első filmzenéjét, melyet a CRANK 2-ben hallhattunk. A banda 2009 tavaszától Európában turnézik, s esélyes, hogy valamelyik nyári fesztiválon hozzánk is eljutnak. Adná az ég.

Az Entertainment Weekly leközölt egy 25-ös listát a legjobb aktív rendezőkről, amit gyorsan ki is bővítettek még 25-tel. A nevekkel nincs is különösebb baj, a helyezések viszont már erőteljesen vitathatóak. Judd Apatow és Zack Snyder Clint Eastwood előtt, Jon Favreau bármilyen Top 100-asnál kisebb listán, ugyan már. Ázsiában manapság nem készítenek filmeket? Ja, hogy ez egy amerikai összeállítás, én kérek elnézést. Ti milyen listát állítanátok össze? Az enyém valahogy így kezdődne:

Igen, a nőnemű démonok a gyengéim, s ha minden rosszul megy, akkor Vincenzo Natali, a CUBE rendezője hamarosan újabb szörnyűséggel gazdagítja az illusztris bandát. A SPLICE két tudós (Sarah Polley és Adrien Brody) különös kreálmányáról szól, amely félig ember, féig állat. A képekből áradó kettőség a leghátborzongatóbb. Az "elolvasom" mögött további borzalmak.

Ugyan nem tegnap került fel a világhálóra, de muszáj kiraknom a Coldplay új kislemezdalának klipjét, mert egyszerűen zseniális. És most mindenki egyszerre: "Meeet dééémon."