A sok-sok év végi számvetés között emlékezzünk meg az év legígéretesebb újoncairól, nagy kiugróiról kamerán innen és túl, és ha már itt vagyunk, méltassuk kicsit azokat is, akikről már majdnem (ha nem egészen) lemondtunk, de sikerült ránk cáfolniuk. A négy mini toplistát kattintás után találjátok... (ki)ugrásra fel!

A hölgyek...

3. Mya Taylor – Tangerine
Sokat lehetne mesélni róla, hogyan lett egy nulla pénzből, egy iPhone-nal felvett filmből az év egyik legkülönlegesebb darabja, de a szédületes erő és a sok kreatív megoldás közül én most Sean Baker alkotásának egyértelmű ékkövét emelném ki: egy férfi testben élő nőt, aki két perc alatt feledteti el az amatőr jelzőt. Igazi színész ő, érzékeny, precíz, minden pillanatában hiteles.

2. Laia Costa – Victoria
Ha van igazság a Földön, Laia Costa asztalán már tornyokban állnak a legnagyobb európai rendezők forgatókönyvei, mert aki látta a Victoria vágás nélküli 140 percét az pontosan tudja, hogy aki erre képes, az még nagyon sok mindenre képes. Persze az sem utolsó szempont, hogy az európai mozinak szüksége van minden üde színfoltra, és 2015-ben Laia Costa volt az, akit bármikor újranéznék a nagy vásznon.

1. Alicia Vikander – Ex Machina, A dán lány
Majd egy tucat film kellett hozzá míg valaki rájött, hogy Alicia Vikandert nem csak a díszlet részeként kell kezelni. De ami késett az nem múlott, Vikander megkapta a lehetőséget és élt is vele. Kétszer, és mind a kétszer a lehető legnagyobb odaadással. Remélhetőleg minimum egy Oscar-jelölés lesz a vége, de ha nem, aggódni akkor sem kell. A színésznő a távlati terveiben is tartja az egyensúlyt, a soron következő Bourne-mozi mellett Wim Wenders és Derek Cianfrance mellett vállalt munkát.

Az urak...

3. Christopher Abbott – James White
Gondoljunk csak Paul Dano, Joseph Gordon-Levitt vagy James Franco karrierjére, és valószínűleg megkapjuk azt, ami Christopher Abottra vár. Benne legalább annyira dúl az „independent spirit”, mint fentebb emlegetett társaiban, ennek kitűnő illusztrációja a James White érzékeny bunkója, akiben legalább annyira dúl az élet, mint a halál.

2. ifj. Vidnyánszky Attila – Veszettek
Kicsit felejtsük el a filmet (nnem lesz nehéz), és koncentráljunk erre a tehetséges fiúra, aki a színpad után most filmen is bizonyította, hogy van itt színészutánpótlás, méghozzá nem is akármilyen.

1. Eddie Redmayne – A mindenség elmélete, A dán lány
Bár döcögősen (a Jupiter felemelkedésért az Oscarjával vágnám kupán), de magabiztosan halad előre Eddie Redmayne karrierje, ami ha elkerüli a teljesen felesleges kínos pillanatokat, egész magasra szárnyallhat. Az Oscar már megvan, most már csak az időt kell legyőzni, de ő képes rá.

A rendezők...

3. Alfonso Gomes-Rejon – Én és Earl meg a lány, aki meg fog halni
Már korábban is beköszönt, de az idei Sundance dupla díja egy szép nagy ugródeszkát tolt elé ezért a minden percében szerethető filmért, hogy jövőre már Benedict Cumberbatch és Jake Gyllenhaal álljon a kamerája elé.

2. Sean Baker – Tangerine
Sean Baker a legújabb példa, hogy semmi költségvetésből is ki lehet hozni olyat, ami leviszi a nézők haját. Tehetség kell hozzá és kreativitás, hogy a sufnituning arannyá változzon, hogy ne csak az maradjon meg, hogy ezt egy iPhone-nal forgatták. De ettől nem kell félni, a Tangerine japán gyorsvonatként száguld végig rajtunk, miközben a világ legkülönösebb karácsonyi történetén keresztül mesél magányról, összetartozásról és barátságról egy olyan fináléval, ami után minden komédiaíró megnyalná a tíz ujját.

1. Nemes Jeles László – Saul fia ÉS Damien Chazelle – Whiplash
Az igazán nagy csoda ott kezdődik, amikor egy rendező folyékonyan kezdi beszélni a film nyelvét. Nem csak történetet mesél, hanem összeáll a fejében kép, hang, színészi játék és mondandó, amikor kihasznál mindent, amit ez a médium adhat. Hogy idén ez két kezdő fiatalnak is sikerült, az dupla öröm, de ezzel még nincs vége: ha lesz két film, amit majd évek múlva tanítani fognak, akkor az ő filmjeik lesznek azok.

És a visszatérők...

3. Johnny Depp – Fekete mise
Hosszú út vezetett odáig, míg a fura figurából méltán világrengető Jack Sparrow lett, de hogy a kalózhajó tatjáról miért kellett évekig a ripacskodás nagy kék tengerében lubickolni, az minden filmrajongó számára rejtély. Lényeg a lényeg, a sok bosszantóan otromba marhaság után Depp újra a régi. Reméljük, nem csak egy film erejéig kaptuk vissza őt.

2. Michael Keaton – Birdman
Ha valaki, hát Keaton tudna mesélni csúcsokról és mélypontokról. Mesélt is, ez volt a Birdman, ami újra visszarántotta az élbolyba az egykori sztárt, ahol az idén is Oscar-éllovasnak számító Spotlightnak hála, egyelőre semmi nem veszélyezteti jelenlétét.

1. George Miller – Mad Max: A harag útja
George Miller még a hetvenes évek végén teremtett valamit, ami egy csapásra bevéste a nevét a mozitörténetbe, csakhogy Mad Maxen túl már nem volt fenékig tejfel az élet. Most azonban, két és fél évtizeddel később Miller újra előkapta hősét, hogy megcsinálja a XXI. század egyik leginnovatívabb, legőrültebb és legmerészebb drága filmjét. A hatás nem maradt el sem a kritikusok, sem a nézők részéről, az új Mad Max egy emberként döngölt mindenkit a földbe. Így kell ezt csinálni!