aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: dínó tesó [the good dinosaur] (2015) Richter Géza
2015. december 01. 19:13:53

Kategória: film Szólj hozzá!

 - SPOILERMENTES -

"65 millió évvel ezelőtt egy kozmikus katasztrófa véget vetett Földünkön a dinoszauruszok uralmának. Egy másik Föld párhuzamos világában azonban nem következett be kataklizma, és az óriásgyíkok törzsfejlődése zavartalanul folytatódott tovább. Aztán a bolygó legfejlettebb lényei [...] különös, gyengének látszó, ám annál ravaszabb ellenféllel akadnak össze: egy két lábon járó emlősfajjal [...]."

(Harry Harrison: Édentől nyugatra, fülszöveg)

the_good_dinosaur_48_b.jpg

Mi lett volna, ha elmarad a dinóapokalipszis? Ezzel az ötlettel játszik el a sci-fi nagymesterének fantasztikus regénye, szigorúan tudományos alapokra építve világot és cselekményt. Ugyanezzel a felütéssel él a Pixar legújabb filmje, viszont a téma azonosságán túl csupán egyvalamiben egyezik popkulturális kvázi-előképével: mindkettő egyetlen korosztályt szólít meg. A különbség köztük, hogy míg az irodalmi dolgozathoz egy bizonyos életkor feletti szellemi érettség szükséges, addig a mozgóképes kivitelezés élvezete pont az ezt birtoklóknak jelent komoly kihívást.

Persze nem kérhető számon egy elsősorban gyermekek számára készített alkotáson az idősebbek elhanyagolása, főként előre deklarált szándék esetén, ám ez az egyik többlet, ami a stúdió sikerült darabjait markánsan megkülönbözteti a riválisoktól. A Dínó tesó a felnőtt nézőkkel eleve nem számol, az ezáltal elvesztett rétegen kívül azonban a megcélzottnak is felemás élményben lesz része. Nem baj, ha egy történet egyszerű, csakhogy az ezúttal látott még az egysíkúságot is alulról horzsolja. Olyan gyenge lábakon botorkál bátortalanul, mint főhőse, a kis apatoszaurusz, akinek világra jötte már a bevezetésben definiálja a mű egészét. Amilyen hosszú ideig tartott a rajzfilm kiköltése, a hatéves vajúdás terméke annyira meghökkentő. Feleslegesen nagyra nőtt, kívülről tetszetős tojás, aminek masszívnak tűnő, mégis törékeny héja a várt monumentális meglepetés helyett jelentős méretű, kitöltetlenül tátongó teret rejt aprócska, bár kétségtelenül cuki esszenciával.

Magyarán a pazar és valósághű, korábban tán sosem látott megjelenés akármennyire csodálatra méltó, az indokolatlan túltoltság érzését kelti, mivel minimális mesével párosul. Ugyanilyen szükségtelennek hat a teljesen funkciótlan, álrealisztikus keret, hiszen az otthonról távolba és családjuktól elszakadt kiskorúak road és buddy movie-ja akkor is működne, ha Arlo egy "normális" dinókölyök és Pötty egy "hagyományos" ősembergyerek lenne. Ha senkit nem izgat, hogyan szaporodnak a verdák és a repcsik, senkinek nem kell magyarázat a játékok titkos viselkedésére, és senki sem kérdőjelezi meg a szörnyek vagy az agymanók létezését, akkor minek magyarázni, miért beszélnek és szántanak-vetnek a dinoszauruszok? A korántsem egyedi, egyébként szokás szerint nagyszerű alapötlet önmagában nem legitimálja az azt középszerűen felhasználó megvalósítás létét.

the_good_dinosaur_52_b.jpg

Emellett a cég védjegyeként ismert csavarosság kínosan üres frázissá válik, ha kizárólag kötelező kellék, a Dínó tesó sztorija pedig fájdalom, de az összes fordulatát ellőtte az előzeteseiben. Ehhez vitathatatlanul mély érzelmeket vonultat fel, azok hiteles ábrázolása azonban nem tömheti be a töredezett sztori mozaikjai között tátongó réseket. Az epizodikusság nem lenne zavaró, ha sorozatot néznénk, sőt abban jutna hely és idő egy-egy karakter tüzetes, részenkénti bemutatására, és csillapodna (vagy legalábbis nehezebben bukna ki) a lapos tartalom okozta hiányérzet. Mindez különösen szomorú annak fényében, hogy a Pixar eddigi legkiemelkedőbb animációs munkájával van dolgunk, legyen szó szilárd, folyékony avagy légnemű textúráról, élő vagy élettelen látványelemről, növényről, állatról, emberről – tátjuk a szánkat a fenséges vizualitásban gyönyörködve.

Ekképpen bizonyul a "mi lett volna, ha..." kezdetű felvetés sajnálatosan önbeteljesítő jóslatnak az elmulasztott lehetőség értelmében. A végeredmény közelebb áll a gombostű bonyolultságú, néhol szirupos ízzel rémisztgető, tradicionális Disney-képeskönyvekhez, mint elődei közül talán bármelyik. Eközben ráadásul másnak próbálja mutatni magát, leginkább az év eleji Hős6oshoz hasonlóan, így hagyva kielégítetlenül a kedvencekkel szemben kritikusabb hangot megütő rajongók a csillogó felszín által felfokozott elvárásait az igazi, magvas mondanivalót illetően.

Kövess minket facebookon és twitteren!

the_good_dinosaur_magyar_poszter_03_b.jpg

Címkék

kritika *** disney comedy animation forum hungary pixar anna paquin adventure jeffrey wright dinosaur frances mcdormand sam elliott steve zahn children movie the good dinosaur aj buckley raymond ochoa jack bright marcus scribner

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr838129774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása