- SPOILERMENTES -

"A kíváncsiság borzalmas dolog, de emberi. Nagyon is emberi." - írja Stephen King Újjászületés című regényében, és ezzel létünk egyik alapvető jellemzőjére tapint rá. A kíváncsiság egyik fontos tulajdonságunk, termékenyítő ereje hajt bennünket nap mint nap az elérni vágyott cél felé, ami akár olyan emberfeletti feladat is lehet, mint az Everest megmászása.

A kíváncsiságon kívül nem nagyon lehet más magyarázatot találni arra, hogy emberek csoportjait miért vonzza a 8848 méteres magasság, ahol már a madár sem, csak a Boeing jár, és ahol a csontig hatoló, életveszélyes hideg, a mindent szétszaggató havas-jeges viharok, a tüdő számára megszokottnál jóval ritkább levegő miatt a szervezet legnagyobb ellenfele nem a Világ Anyja (a Csomolungma kifejezés jelentése a serpák nyelvén), hanem saját maga.

A kilencvenes évek közepén a szervezett magashegyi turizmus félig még gyerekcipőben járt, ennek ellenére (vagy pont emiatt) amatőr alpinisták is vállalkoztak a testet-lelket próbára tévő, ám életre szóló kalandra. A Baltasar Kormákur rendezte Everestben két hegymászó csapat 1996-os csúcsratörését követhetjük figyelemmel. Az eseményekről az egyik résztvevő, Jon Krakauer (Michael Kelly) Into Thin Air címen írt könyvet, aminek tévés adaptációját magyarul Halál a Himalájánként láthattuk.

"A testünk haldokolni fog odafenn, nem véletlenül hívják halálzónának. Az a kérdés, hogy feljutunk-e a csúcsra, aztán vissza, mielőtt meghalunk." – hangzik el Rob Hall (Jason Clarke) túravezető mászóknak adott figyelmeztetése, amit az IMAX technikának köszönhetően szó szerint testközelből élhetünk át. A film képeinek három dimenziós ábrázolását nézve először vacogni kezdünk, aminek a helyét lassan átveszi a csapat tagjaiért való aggódás, legvégül pedig a tisztelet. A monstrum, illetve a természet erői iránti tisztelet, melyeket vajmi kevéssé érdekel a velük küzdő parányok sorsa. Ebből az érzésből bőven jut az orrunk előtt szenvtelenül magasodó, monumentális heggyel ellenszegülő embereknek is, akik tőlünk egy karnyújtásnyira viaskodnak önmagukkal és az elemekkel.

Amíg Rob a mindenkinek mindenben segítőkész vezető típusát képviseli, addig a vele bajtársi és baráti viszonyban lévő Scott Fischer (Jake Gyllenhaal) nem is különbözhetne jobban tőle. Szerinte is fontos a csapat, mint egység, de azt vallja, alapvetően és elsősorban mindenki önmagáért felelős. "Ha nem megy önmagától, akkor nem is kell erőltetni ezt a mászás dolgot." – mondja Robnak egyik beszélgetésük során az akklimatizáció és felkészülés idején. A két férfi eltérő világlátása ellenére kitűnően képes egymással együttműködni, összefogva heterogén egyéniségekből álló csoportjaikat.

Mert mindenkinek van valamiféle indoka, legyen az akár a hétköznapok rutinjából való elszabadulás, mint Beck Weathersnek (Josh Brolin), vagy az alázat és a tisztelet kimutatása, mint Doug Hansennek (John Hawkes), és van olyan is, akinek az összes, 8000 méternél magasabb hegycsúcsra való feljutás a célja, mint Yasuko Nambának (Naoko Mori). Mindenki azért akarja megmászni az Everestet, mert az "csak ott van", és rendíthetetlen közönye fordítja át bennük az elszánt kíváncsiságot tettekre.

A viszonylag sok színészt mozgató alkotás meg sem próbálja ennél részletesebben kibontani a karaktereket, illetve mozgatórugóikat, a kétórás történet mégsem szenvtelen. A szereplők bár elnagyoltnak tűnnek, a végeredmény nem idealizálja, még kevésbé heroizálja őket. Kormákur (szinte teljesen) a valós eseményekhez történő ragaszkodásával eléri, hogy könnyen megkedveljük figuráit, és így az utolsó harmad drámája átélhető legyen.

A film és alkotói nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a csúcs eléréséhez lehetséges-e a Csomolungmán 100%-ban biztonságosnak nevezhető feltételeket teremteni. Valószínűleg a hely életidegensége miatt ez lehetetlen, ennek ellenére mindig lesznek olyanok, akiket a kíváncsiság kitartással párosulva a világ tetejének meghódítására fog sarkallni. Baltasar Kormákur műve ezt a folyamatot, és egy speciális közösség mindennapjait mutatja be fölösleges sallangok nélkül.

Kövess minket facebookon és twitteren!