Ha informatikus vagy, most ne figyelj ide egy kicsit. A világ első floppy lemeze egy olyan forráskódot tartalmaz, amely segítségével bárki bárhová behatolhat, ugyanis nincs az a tűzfal, amely ellen tudna neki állni. És úgy alakult, hogy ezt a lemezt Magyarországon őrzik, a japán maffia pedig szemet vetett rá, ezért aztán megbízzák a Fekete Lótusz névre hallgató szuperbűnözőt (Kulka János), hogy szerezze meg nekik a diszket, ő pedig történetesen a frissen szabadult Balog Tibire (Kovács Lajos) és kommandójára bízza az akciót. Vajh az ország legöntudatosabb, egyben legidiótább betörője fel tud-e nőni a feladathoz? Naná, hogy nem.
A magyar sajtó nem igazán tudott szemet hunyni afelett, hogy a sajtóvetítést megelőzően Árpa Attila író-rendező kijelentette, hogy nem érdekli a kritikusok véleménye, őt egyedül csak a nézőszám foglalkoztatja. Hogy ez mennyiben segített vagy rontott a film megítélésén, abba most nem mennék bele, viszont nagyon hamar kiderült, hogy Árpa nem hazudott. Persze, nincs az a filmkészítő, kinek szeme előtt ne az a cél lebegne, hogy alkotása minél több emberhez eljusson, különben nem lenne az a producer, aki segítene neki az önmegvalósításban, de ha azt szeretnéd, hogy filmed valamilyen szinten tükrözze az egyéniséged, akkor ehhez kockáztatnod kell. Nos, ezt a kockázati tényezőt Árpa gyakorlatilag a nullára redukálta - és ez az Argo 2. legnagyobb rákfenéje: az eredetiség teljes hiánya.
2004-ben, ez a viszonylag kis pénzből készült akcióvígjáték még egész frissnek számított, ahogy összeházasította a nyugati akciót a keleti humorral, és ugyan a megvalósítás döcögős, de legalább emlékezetes lett. És most, 11 évvel az első - egyébként a maga 130.000 nézőjével egész sikeresnek mondható - rész után Árpa Attila leforgatta még egyszer ugyanazt a filmet.
A folytatásért klikk ide. Az első rész kritikájáért klikk ide.