Újabb figyelemfelkeltő flicknek örülhetnek a britmániások, ami remélhetőleg legalább annyira kiváló, mint amennyire érdekfeszítőnek ígérkezik. A 2006-os ipswichi történésekeket feldolgozó London Road esetében nem igazán állja meg a helyét, hogy tartalomhoz a forma, mivel egy öt prostituált meggyilkolásával végződő sorozatgyilkosság történetét mutatja be doku elemeket használva, ám a musical műfaján belül.

Legutóbb talán a Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya házasította ilyen meghökkentően a külcsínt a belbeccsel, s bár a Burton klán fénykorában a szokatlan húzásokat akár még kötelezőnek is tekinthettük, a zenés vonal mindig valamiféle egyedi végeredménnyel kecsegtet. Nincs ez másként jelenlegi példánk esetében sem: az előzetesben mintha éneklő szavalatok szólnának, ám kifejezetten élvezetesen. A verselésszerű előadásmód legfőbb oka, hogy a dalok szövegéül szóról szóra a suffolki fojtogató néven elhíresült Steve Wright elfogása után helyben elhangzott nyilatkozatok, beszélgetések, stb. szolgáltak. A trailert és néhány további részletet az elolvasomat követő folytatásban találhatjátok.

A tragédiát bemutató, eredeti darab alapja tehát az adott utca közösségének reakciója a 79. szám alatti lakó szörnyű tetteire. Az egyfajta terápiás célzatú interjúkat Alecky Blythe rögzítette, az elhangzott textust pedig annak saját, természetes ritmusára építve Adam Cork ültette át a hangszeres muzsika viszonyai közé. Az így a valós eseményekből, valamint a betű szerinti beszélt nyelvből komponált szerzeményeket Rufus Norris állította nem csekély sikerrel a brit Nemzeti Színház világot jelentő deszkáira, majd szintén ugyanő vezényelte le a színpadról vászonra kerülését. Emellett egy-két fővel kiegészülve ugyanaz a szereplőgárda volt felelős a mozgóképes változat átéléséért és az átélhetőség megteremtésért, aminek tagjai évekig csiszolgatták egyéni és közös játékukat a National Theatre színeiben ugyanennek a műnek az előadásával. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a díjakkal elhalmozott film színvonalát Kate Fleetwood (Philomena - Határtalan szeretet, Harry Potter és a Halál ereklyéi), Olivia Colman (Broadchurch, Tironnaszaurusz), valamint Tom Hardy (kell ide írni valamit?) emeli további magaslatokra, nem kérdés, hogy egyedülálló élményben lehet majd részük a bátrabb mozilátogatóknak. Ámbár az úr ezúttal példamutató szerénységről tesz tanúbizonyságot a hölgyekkel szemben, hiszen a London Road végéig csupán egy szám erejéig csodálhatjuk meg énekhangját.