Visszatér az MTV összesen hat évadot megért animációs sorozata, a Celebrity Deathmatch! A valaha megalkotott gyurmafilmek vitathatatlanul legbrutálisabbika eredetileg az anyacsatornán futott 1998 és 2002, majd az MTV2-n 2006 és 2007 között. A sztármitológiának fityiszt mutató, morbid összecsapásain hírességek küzdöttek meg egymással. A hentelések kivétel nélkül horrorba torkolltak, noha a képi és a verbális humor olyannyira egyenlő hangsúlyt kapott, hogy az ellenfelek egymást oltó szövegelése sokszor szórakoztatóbb volt a színpompás és kreatív vérengzésnél. Miért tartjuk fontosnak a sorozat feltámadását? Lapozás után bővebben kifejtjük, sőt megnézhettek több meccset és egy egész epizódot, stílszerűen a régi, filmes különkiadások közül. A mérkőzések sorrendben: Alfred Hitchcock vs. Steven Spielberg, Sylvester Stallone vs. Arnold Schwarzenegger, Roger Ebert vs. Gene Siskel, Dean Martin vs. Jerry Lewis, valamint Spike Lee vs. Quentin Tarantino.

Utálom a hangzatos kinyilatkoztatásokat. Még a csendesebb kijelentéseket is, ha megfellebbezhetetlenül általánosítanak, de az egyszerűség kedvéért most fogalmazzunk úgy, hogy mi, 35 és 45 közöttiek vagyunk az MTV-generáció. Hosszú évekig a zenetévén szocializálódtunk, angolul tanított minket, miközben legalább annyira alakította az életszemléletünket, mint az ízlésünket. Ajtót, sőt ablakokat nyitott és nyittatott a világra, s bár végül falakat mégsem romboltunk vállt vállnak vetve, ahelyett állhatatosan, közös erővel elhordtuk szinte mindet. Mi az MTV-vel együtt cseperedtünk kábelcsatornából médiabirodalommá, lányból nővé, fiúból férfivá, gyerekből felnőtté. Szándékosan nem használom a Music Television elnevezést, amit teljesen indokolt lépés volt az azóta fogalommá vált betűszóvá rövidíteni.

Az MTV ugyanis – figyeljetek, közhellyel mondom meg a tutit! – már az indulásától tudatosan jóval többet vállalt annál, hogy tematikus rádióként működjön, aminek éppen képe is van. A hőskorában a vizuális kultúrától kezdve a társadalmi tudatosságon át a biztonságos szexig sok mindennel foglalkozott, a máshol nem található zenén és popkultúrán, mozin és filmfesztiválokon, sporton és animációs sorozatokon kívül. Bizony, a pöpec, bátor, kísérletező kedvű és hangvételű, hiánypótló és tabudöntögető animációs blokk markáns és meghatározó eleme volt a csatornának (pillants csak a böngésző címsorára!). Ezer kilométerről, ellenszélben fel lehetett ismerni az MTV műhelyéből kikerült munkákat, pedig nem volt két egyforma köztük. Beavis és Butt-Head legkézenfekvőbb példáján kívül álljon itt néhány cím: The Brothers Grunt, The Maxx, Daria, The Head, és persze az örök Æon Flux. Áldassék értük Abby Terkuhle, az MTV Animation szenzációs alapító igazgatójának neve!

A sorból kiemelkedik az erőszakban feleslegesen, öncélúan és boldogan tocsogó-tobzódó Celebrity Deathmatch, amit eleve különlegessé tesz a többiektől eltérő, egyedi animációs technikája. A széria a celebek és ezzel a kultuszuk ízekre szedésével egyúttal az MTV kíméletlen önkritikája egyben, hiszen jellegénél fogva a csatorna bizonyos mértékben elkerülhetetlenül ludas az egész médiahiszti gerjesztésében. A nosztalgiafaktort messziről elkerülve manapság egyszerűen hiányzik a félelmet nem ismerő pimaszság, derekat meg nem hajtó őszinte blődli, dacból féktelen politikai inkorrektség a tévékből, még ha a mozikban nyomokban fellelhető például Will Ferrell és bandája önfeláldozó idiotizmusa képében. Jó lesz viszontlátni a gyurmacsillagok ámokfutását, ráadásul az eredeti készítővel, Eric Fogellel a kamera mögött, akinek egyébként a Headért is hálásak lehettünk anno. Reméljük, az annak idején megszeretett, hamisítatlanul pikírt és vérgőzös őrjöngésre számíthatunk. Most már csak az MTV2-t kell beszereznem.