Általános igazságként talán nem, de erős tendenciaként mindenképpen megállja a helyét, hogy az amerikai vígjáték csak animációs filmként vagy R-besorolású darabként állja meg a helyét., különben az egészet megette a fene. Nos, az Üzlet bármi áron posztere sarkában egy hatalmas R lakozik.

Persze a dolog nem ilyen nyilvánvaló, hiszen a felütés még azt a rossz előérzetet erősíti, hogy itt bizony nem sok látnivaló lesz. A kissé lagymatag bemelegítésben rendeződnek az erőviszonyok és összeáll a nagy csapat, ami ugyancsak megér egy misét. Nagy tételben semmiképpen nem fogadtam volna rá, hogy egy Vince Vaughn – Tom Wilkinson – Dave Franco trió bármennyire is működőképes lehet, de Amerikát elhagyva a fiúk életre kelnek, és indulhat a gegparádé.

Az Európában mindent lehet szellemében hátrahagyott csillagsávos prüdériát levetkőzve, múzeumszállodák, diákhostelek és G8-csúcs elleni tiltakozások előterében folyik fémforgács-hulladék újrahasznosító szakembereink szituációs komédiája. Persze Woody Allen vagy Alexander Payne finoman cizellált humorára senki ne számítson, a híres deutsche spritzben előbukkanó csöcsök és a hamburgi melegbár vécéjében himbálózó pöcsök erdejében itt most a vasgolyó egyszerűségű helyzetkomikumé a főszerep, no meg az „Elvesztettem a szüzességem. Kétszer.” és a „Hozzáért a farka az arcomhoz.” típusú beszólásoknak, ez viszont működik, el lehet vigyorogni a film nettó kilencven perce alatt.

Persze nem lenne amerikai film, ha két szextalicska és egy kiadós vízipipázás közé nem ékelődne be a mondanivaló. Itt most apaságból kapunk egy kiadós lelki fröccsöt, azt viszont semmiképpen nem tolakodóan. Bután, de aranyosan ékelődik be a felettébb virgonc történetbe ez a kis tanmese is, kicsit ellenpontozva a (szó szerint) vaskosabb részleteket, meghagyva főszereplőjének ezt a kicsit érkények mackó imidzset. Egynek elmegy Mr. Vaughn, de most már jöjjön az a True Detective második szezon.