aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: kapcsolat [contact] (1997) Zalaba_Ferenc
2014. november 03. 09:00:00

Kategória: film 8 komment

Ellie Arroway (Jodie Foster) túl korán veszíti el szüleit. A kétségbeesés elől hobbijába, a csillagászatba menekül, amiből felnőtt korára már-már mánia lesz. Meggyőződése szerint nem vagyunk egyedül a világegyetemben, ezért a nap 24 órájában kutatja a világűrből érkező rádiójeleket. Tudóstársai megvetik, sarlatánnak tartják, ám a lány nem adja fel, és hosszas küzdelmét végül siker koronázza: üzenetet fog a 26 fényévnyire található Vegáról. A hírt hallva felbolydul a világ, a kormány máris sürgeti a közbeavatkozást, és az ez idáig hitetlen tudósok Ellie-t háttérbe szorítva folynak bele lázasan az ügybe. Az üzenetet megfejtve kiderül, hogy egy intergalaktikus utazásra alkalmas jármű terveit kaptuk kézhez. Ez emberek nagy része megrémül: mi lesz, ha képesek leszünk meghódítani a csillagokat? Létezhet-e Isten, ha az ember megismeri az univerzumot és eddig ismeretlen lakóit? És egyáltalán: mi vár ránk odakinn? Az aggályok ellenére a kormány úgy dönt, megépíti a járművet.

contact620.jpg

Nem kis feladatot vállalt magára Robert Zemeckis, mikor a néhai Carl Sagan könyvét választotta új filmjének tárgyául. A Forrest Gump sikerének köszönhető hype miatt persze nem könnyű a döntés: egész Amerika tűkön ülve várta, vajh mi lesz Spielberg kedvenc tanítványának következő projectje. Tapsikoltunk örömünkben, mikor kiderült, egy látványos sci-fi. Hűűű! Űrhajók, űrcsaták, űrlények! Nos, nem igazán... A Kapcsolat a tudományos evolúciót és a felfedezések által indukált vallási-társadalmi aggályokat hivatott vizsgálni. Meg természetesen a kettő kontráját. Mindezt a Hollywoodtól megszokott szentimentális, és meglehetősen banális módon.

Persze eszem ágában sincs elítélni a Kapcsolatot amiatt, hogy leegyszerűsíti, mondhatni általános iskolás szinten vizsgálja a globális problémákat. A filmben rejlő szándék, miszerint megpróbál pártatlanul nyilatkozni a felfedezés tudományos és vallási aspektusairól, ugyanis maradéktalanul megvalósul. A Kapcsolat pedig van olyan izgalmas és fordulatos, hogy a két és fél órás játékidő se tűnjön fárasztó észosztásnak, vagy egyenesen istenkáromlásnak. A szórakozáshoz természetesen elengedhetetlenek a könnyen realizálható fordulatok, valamint a szájtátásra késztető látványvilág. Ez utóbbi tekintetében a film tényleg kitűnőre vizsgázott, és a Forrest Gumphoz hasonlóan az effektezés itt sem tolakodó, csak nagy ritkán jut főszerephez, sokkal inkább izgalmas hangulati tényezőként vesz részt a filmben. A mozi nyitójelenete például, melyben szembesülsz azzal a szédítő ténnyel, hogy milyen jelentéktelen kis semmi vagy, egyszerűen lélegzetelállító. 

Bár a történet és Ellie karakterének színesítését hívatott szerelmi szál meglehetősen áttetsző és sematikus, a két főszereplő, az akkoriban feltörekvő Matthew McConaughey és a mindig megbízható Jodie Foster meghitten turbékol; mindezt természetesen azonnal jegelik, ha a sztori úgy kívánja. még szerencse, hogy kapcsolatukat jóvágásúan összegzi, ahogy ide-oda passzolják a királylány zsebkendőjét szimbolizáló iránytűt, és tulajdonképpen szócsövek ők (Ellie a tudományt, a lekész McConaughey pedig a teológia intézményét reprezentálja) - a két oldal liberálisnak ható, mégis konzervatívan óvatoskodó érvelése.

S ezzel nincs is semmi baj: mert nem fáj az, ha egy hollywoodi közönségfilm - amely sok-sok embert ültet a vászon elé - néha mond is valamit, még ha naiv hangon énekli is meg értelmi-érzelmi versikéjét, és a gondolatokkal megtömött tarisznya talán még azt a csalódást keltő lezárást is ellenpontozza, amely akkora volt, hogy később még a South Parkban is felemlegették. 

Utoljára talán jó ötven évvel ezelőtt csináltak igazán mély kapcsolat termetős filmet, viszont kétségtelen, hogy A nap, amikor a Föld megállt bizonyos aspektusai mára már túlhaladottá váltak. És mi történt azóta? Spielberg látogatói mesefiguráknak tűntek Játékbolygóról; a David Bowie vagy Jeff Bridges által alakított csillagutazó pedig inkább az egyénre szabott élményre koncentrált, a legtöbb idegen meg valamilyen össznépi paranoiából kiindulva többet foglalkozott az emberi ánusz felfedezésével, meg a világunk totális megsemmisítésével, mint a kommunikálással. A Kapcsolat figyelemreméltó próbálkozás; szélesre tárt karokkal öleli át azt, amit felvállalt, és minden szentimentalizmusával együtt is izgalmas sci-fi/kaland, amely látványtechnikai szempontból valóban kifogástalan. Ami pedig az űr felfedezését illeti, Cart Sagantól továbbra is a Kozmosz az ász.

Kövess minket facebookon és twitteren!

poster_contact.jpg

Címkék

kritika *** sci-fi drama jodie foster john hurt matthew mcconaughey robert zemeckis jena malone

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr636807305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kaamir 2014.11.03. 09:17:01

Mekkora film lehetett volna ebből, ha jobban ragaszkodnak Sagan szellemiségéhez és regényéhez. Így is nézhető, elgondolkodtató, de a gagyi hittanórás befejezés megbocsáthatatlan.

Ezt a jelenetet anno órákon át próbáltuk megfejteni :D

www.youtube.com/watch?v=ZD0_5HFMPIg

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.11.03. 09:32:19

@kaamir: Itt a magyarázat:

www.reddit.com/r/movies/comments/o5ojz/brilliant_mirror_shot_from_the_movie_contact

Itt meg filmen (habár lengyel karatty kíséretében):

www.youtube.com/watch?v=5-q0wBtMIxk

Zemeckis mindig kurva jó volt a nem hivalkodó, mégis elképesztő vizuális effektusokban (a Temetetlen múlt is tele van briliáns megoldásokkal), ennek tükrében is megbocsájthatatlan, hogy egy egész évtizedet áldozott mo-cap animációs borzalmakra (melyek közül csak a Beowulf lóg ki, de az se világmegváltó). Állítólag a a WTC két tornya között átmászó figuráról szóló The Walk ismét igazi mozi-mozi lesz, amely nem csak magára az eseményre, de az azt megelőző előkészületekre is úgy fókuszál, mintha egy heist movie lenne.

theus 2014.11.03. 10:03:57

A filmmel a legnagyobb gond, hogy pont az ellenkezőjéről szól, mint a könyv. A könyv, a magyar kiadás egy ezoterikus kiadó műve, fejezetek hiányoznak belőle, a néhány magyar vonatkozású rész sem szerepel. Tehát a könyv vége, hogy a tudós, gondolkodó emberhez híven, bizonyítékok hatására az általa legkevésbé vágyott dolgot is elfogadja. A könyvben, bizonyítékot talál arra, hogy a világot teremtették, és hogy ez teljesen ellentétben áll azzal amit ő eddig gondolt. De a bizonyítékok miatt ezt elfogadja.
A film vége a sablonos, csak a hit számít.
McConaughey szájából el is hangzi, az én hiszek neki.
Mintha csak ez számítana, pedig Sagan szerint a bizonyítéko mindenféle hit felett áll.

További magyar hang 2014.11.03. 10:41:23

Biztos túl egyszerű lélek vagyok, ezt a filmet mindig megnézem, amikor kapcsolatba kerülök vele. Mint ahogy Jodie Foster bármelyik filmjét.

K. Kálmán 2014.11.03. 11:33:04

@theus: Az az érdekes, hogy állítólag az evangéliumokban Jézus által használt szó a hitre is úgy fordítható legjobban, hogy "győződj meg róla" - tehát nem valamiféle vakhitről van szó, hogy higgyünk, mert valaki azt mondja.

grigorij 2014.11.03. 14:51:39

Sok nem ragadt meg a filmből számodra...
A lány nem mániás, hanem céltudatos, elvégzi az egyetemet és az egyik legjobb rádiócsillagász lesz belőle.
A csapata szereti és nem sarlatánnak tartja (hiszen még mellette is maradtak...)
A főnöke is csak azért próbálja korlátozza, mert szerinte a tehetségét elpazarolja.
De nem értem, miért nem értetted a főnökének tolakodását, vagy a hatalom igyekezetét a történések titokban tartása végett?
Valamiért kifelejted a történetből a pénzszerzést, az ismeretlen mecénást, annak segítségét a megfejtésben.
Pedig mindez, amit leírtam, a könyv és a film lényege!
A hitnek is érdekes szerepe van, hiszen sokan vagyunk, akik magunkban hisznek és a bizonyíthatókban, de ugye zuhanó repülőn sem találunk ateistát...
Szóval ha nem fogja fel valaki a könyv lényegét, akkor a film egy fapados holivúdi tömeggé silányul.
Ha felfogja valaki a könyv mondanivalóját - és azt a film is áthozta -, akkor pedig egy elgondolkodtató remek.
A kritika második részében sem értem, hogy a Kapcsolat hogyan vethető össze a Amikor megállt a Földdel vagy a más scifi művekkel? A kapcsolat párja például a Harmadik típusú találkozások! Ugyanis a Kapcsolatban és az említettben üzenetet KAPTUNK, amire, a kapcsolatfelvételre utasításokat is adta és volt idő felkészülni, míg a másik csoportban ÉRKEZTEK meg támadtak az idegenek.
Egészen más módon reagál az ember a meglepetésre és a tervezett találkozásra.
A kritika szinte a primitivizmus szintjére tette az (állítólagos) utazás végeredményét, pedig hogy miért egy gyönyörű környezetben és miért az apja fogadja, az is a mű fő mondanivalójának egyike!
És a végén, a szenátusi meghallgatás és a kérdéses 45 percnyi üres videofelvétel...
.
A szerzőnek figyelmébe ajánlanék két könyvet, mindkettő pontosan a témába vág:
Fred Hoyle - John Elliot : Androméda
Georgij Martinov - A Föld nővére
Az elsőben rádióüzenete fognak és az alapján számítógépet kell építeni... Csak ebben nem utazunk, hanem a gép épít egy lényt emberi formában...
A második - 1961-es !!! - egy jövőbeni űrutazáson találunk információt arról, hogy hol van a Földön egy berendezés, amit ha bekapcsolunk, akkor jelzés megy egy távoli rendszerbe, hogy a földiek elértek egy megfelelő szintet és jöhetnek kapcsolatfelvételre...
Szóval a téma Sagan előtt is ismert volt, sokat foglalkoztak vele, nem lehet leegyszerűsíteni egy hétköznapi holivúdi kategóriára. Még akkor sem, ha esetleg a film technikailag gyengébb, de a szerző nem erre panaszkodik, hanem az alaptéma bugyutaságaira.
Egyetértek egy dologban!
Hogy az "Aznap, amikor a Föld megáll" - mert ez a címe... - nagyságrendekkel jobb, mint a későbbi "Amikor megállt a Föld" című!
De ez igaz a Világok háborújára is...Világok háborúja / Világok harca TC-vel.
Na mindegy... Akkor jó egy mű, ha sokféle módon látjuk...
(Javaslom még elolvasni Fred Hoyle A fekete felhő remekét is, ez is kapcsolatfelvétel... 1957-ből)

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.11.03. 15:07:36

@grigorij: Köszönöm a kiegészítést és a könyvajánlást.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása