Sokszor, sok helyen elhangzott már a rosszalló megjegyzés, hogy a DC és a Marvel részéről nagy hülyeség tévére pazarolni a szuperhősöket, hiszen a szűkre szabott költségvetések mellett úgysem kaphatják meg a nekik kijáró megvalósítást. Most nem mennék bele ezen kijelentés igaz vagy hamis voltába (már ami a "hülyeség" részt illeti), de annyi biztos, hogy a The Flash pilotját örömmel fogadják majd az eme kijelentésben kétkedők.

Hogy egy klasszikust idézzek, a Warner tévés részlege nem spórolt semmin, amikor filmre vitték Barry Allen (Grant Gustin) történetének kezdetét. Autókat törnek, tornádó szakítja le egy épület tetőzetét, forgószél vág ketté egy tanyát, szóval van itt money shot dögivel még azon felül is, hogy önmagában a szélsebes főhős közlekedési szokásai is állandó munkával látják el a trükkökért felelős szakembereket.

Azt persze mindenki sejti, hogy a kánaán nem tart örökké, sok-sok epizódon keresztül nem lehet ilyen költséges játszadozást folytatni, viszont a készítők becsületére legyen mondva, hogy az esetleges lassítást is előkészítették egy rakás feladatot zúdítva a világ leggyorsabb emberének nyakába. Ahogy azt illik, a bevezető rész Villám eredettörténetére fókuszál, amikor a városában elindított részecskegyorsító meghibásodása okán belecsap egy villám, melynek hatására teste nem csak megerősödik, és gyors regenerálódásra lesz képes, hanem az emberi szem számára láthatatlan gyorsaságra is.

Ezen tulajdonságok jól is jönnek a fiúnak, hiszen reményei szerint majd fényt deríthet édesanyja rejtélyes halálának igazi okára, hogy aztán kiszabadítsa a börtönből a nő megölésével igaztalanul vádolt édesapját (az eredeti Flash-sorozat szuperhőse, John Wesley Shipp). Persze Batman, Pókember és a többi árva után Villám sem fordíthatja teljes energiáját gyermekkori traumájának feltérképezésére (mondjuk ő nem is picsog annyit), merthogy a jobb esetben évadokon átívelő szál mellé kapott egy sor azonnal megoldandó problémát is.

Ezek közül - egy fiatalember életében természetesen - első helyen áll a szerelem, Barry esetében pedig a reménytelen szerelem, hiszen álmai nője majdhogynem testvérként tekint rá, és inkább a szőke zsaruval randizgat. Nyilvánvaló, hogy a The CW célközönsége miatt igencsak szükséges az effajta évődés (mint ahogyan az is, hogy Barry inkább tűnik gimnazistának, mint törvényszéki helyszínelőnek), de a csatornaátlagból bőven kiemelkedve ez egy cseppet sem irritáló, holott csak egy újabb klisé a képregényfilmes futószalagról.

Igaz, nincs is rá idő, mert bejön a képbe a részecskegyorsítós katasztrófát előidéző, éppen emiatt tolókocsiban ülő tudós, hogy kis csapatával segítsenek Barry-nek uralni saját képességeit. Naná, hogy ez a szál is megfejelődik egy plusz rejtéllyel, ráadásul egy hosszabb távon kijátszható szembenállást is Dr. Wells és Barry között. Ha jól csinálják, ez az ellentét működhet is, Wellsnek (Tom Cavanagh) megvan a kellő karizmája hozzá, a karakter háttere pedig biztosít annyi lehetőséget, hogy ne váljék egysíkúvá vagy puszta vircsafttá ez az egész.

Látszólag a csatorna is így tervezte, mert az aktuális főgonoszra nem fordítottak túl nagy figyelmet, sőt, mint ahogy az időközben kiderült, ezek száma akármennyi lehet (a főhőst Villámmá változtató vihar másokra is hatással volt), így téve ezeket a figurákat a lecserélhető/feláldozható oszlopba. Nagy meglepetésemre ezt meg is teszik, hiszen az általános szuperhős-szokásjog ellenében itt nem csak ideiglenesen vonják ki a forgalomból a rosszfiút, hogy majd később újra le lehessen számolni vele.

Mindent összevetve elégedett voltam a látottakkal, és ha valaki nem vágyik egy önmagát vér komolyan vevő képregény-adaptációra, ha nem zavarja hogy ugyanazokat a paneleket kapja más kosztümökkel, hanem megelégszik egy laza, fiatalos, de még csak véletlenül sem hebehurgya tini sorozattal, az tegyen vele egy próbát.

További pilotmustrákat, évadkritikákat és epizódértékeléseket itt találtok.