Legendás tetteiből táplálkozva Herkules (Dwayne Johnson) zsoldosként járja a világot, jó pénzért nézeteltéréseket rendez le, felkeléseket ver le, és talán ókori táplálékkiegészítőket is népszerűsítene, ha úgy adódik (végtére is rendelkezik saját harci branddel - karddal, pajzzsal, páncéllal -, melynek sorozatgyártásáról is biztos leszedi a sápot). Most épp a Trák királynak (John Hurt) segít egy környéken garázdálkodó hadi úr leverésében, aztán egyszer csak olyan döntés elé kerül, amely megszólítja a zsoldos mögött rejlő hőst.

Le merjem lőni a poént? Kockáztassam-e, hogy ezzel kivívom az istenek haragját? Hát jó. A legendák hazudnak. Ezzel együtt a trailerek is: a Herkules nem fantasy, hanem egy tipikus kardos-szandálos (ál)történelmi kalandfilm, amely hellyel-közzel fantasy-nek álcázza magát. Méghozzá meglepően ügyesen. 

Herkules, a zsoldos körül ugyanis egy olyan jól megalapozott marketinggépezet zakatol, amely hellyel-közzel a nézőt is képes megvezetni: tényleg Zeusz fia ő, vagy csak egy nagyon-nagyon erős melák egy igen hatékony harcos/dumás csapat élén? Herkulesnek vannak társai - ókori Bosszúállók, hm? -: egy csaj, aki baromi jól bánik az íjjal, egy félig elvadult barbár, aki keveset beszél, sokat aprít, egy késdobáló simlis, aki csak a pénzért csinálja, egy jövendőmondó öreg, aki régóta várja a halált, ami csak nem akar eljönni, valamint egy izgága srác, akinek jól jár a szája, csak csatában almás. Iszonyú mély karakterek, annyi szent. Ellenben Herkules lelkét olyan kín marcangolja, amely egész jól megágyaz annak, miért ingadozik a figura a hős és a hősszerep között. 

No, persze az ember nem önmarcangolásért vált jegyet egy Herkules-filmre, főleg ha Dwayne "Fókusz!" Johnson a méretes címszerepet, és ugyan ellenfelei közel sem annyira elszálltak, mint gondolnád, derekasan akad aprítani valója. A filmben van legalább két olyan sokszereplős ütközet, amely durván feszegeti a PG-13 határait (mifelénk teljesen jogos a 16-os karika), ráadásul koreográfiában, látványvilágában is erős. Mi több, a sztorira is jut egy egészen emberes fordulat, amely ugyan senkit sem vág majd földhöz, aki nem nyúl azonnal szótárhoz az "intrika" szó hallatán, ellenben egy ilyen jellegű filmtől egészen váratlan húzás.

Kár, hogy mindez szűk 100 percbe van sűrítve. A lezárás sietős, az utolsó harmadban előhúzott rosszfiú súlytalan, a csapattársak iszonyú sematikusak, és minden vívódása ellenére Herkulesre is ráfért volna még néhány árnyalat, aki pedig a hungarikumot keresné a filmben, az is csalódni fog, ugyanis a mifelénk rendesen beharangozott Palvin Barbara is maximum 7 másodpercre tűnik fel a színen. Érezhető, hogy itt-ott csúnyán megvagdosták a filmet, amely így a nyár egyik nagy meglepetése helyett csupán egy decens, de feledhető csihipuhivá töpörödött.

Kövess minket facebookon és twitteren!