Van úgy, hogy van egy jó ötleted, valamint néhány igazán ütős geged (melyek javát már előzetesen elsütöd), aztán megáll a tudomány. És ez még egy olyan, amúgy kifogyhatatlannak tűnő humorhányónál is előfordul, mint Seth MacFarlane.
Onnan jött az ötlet, hogy mint a legtöbb letűnt korra, úgy a vadnyugatra is érvényes a "régen minden jobb volt" hozzáállás, amely jelen világ esetében már-már paradicsomi állapotokat sugall végtelen horizontokkal, aranyszívű kurvákkal és mindenen felülkerekedő jóval. Pedig a vadnyugaton nagyon könnyen meg lehetett dögölni, mint ahogy azt a filmben jó pár alkalommal érzékeltetik is, és ezekkel a röhejesen nagyszámú veszélyekkel csupán Albert (MacFarlane), az egyszerű birkapásztor van tisztában, aki mintha napjainkból utazott volna vissza.
Nos, a filmben legalább annyiszor szemléltetik a magas elhalálozási rátát, mint ahányszor kommentálják azt, és ez az egész estésre kihúzott poén nem csupán kifullad, mielőtt a film majd kétórás játékideje végére érne, de a melléhelyezett gegek is csak tessék-lássék működnek. Pl. a csonttörő kocsmabunyóval párhuzamosan MacFarlane és a szintén elég pipogya Giovanni Ribisi között lezavart légboksz úgy 10 másodpercig vicces, két perc után viszont már az utolsó pihegés moraja is elcsendesül. Ráadásul MacFarlane mintha nem tudta volna eldönteni, hogy most bratyizva, ide-odakacsingatva akar tisztelegni a vadnyugat előtt, vagy pedig obszcénul, tiszteletlenül kifigurázni azt. Így történhet meg az, hogy míg az egyik jelenetben a letolt gatyájú, eszméletlen Liam Neeson ánuszába egy virágot helyeznek, egy másikban már hosszan elidőznek a végtelen horizont előtt vicces sütit majszolva, mérges kígyóktól rettegve, mint bájos kisgyerekek.
De még nem is az alacsony viccráta és az indokolatlanul elnyújtott játékidő a legrosszabb - melyet egyébként egy közepesen érdektelen, westernközhelyekkel megtámogatott szerelmi/bosszúálló-kálvária tölt ki -, hanem az, hogy MacFarlane-nek nem sok helye van a kamera előtt. Időzítés, grimaszolás még rendben, és orgánumát is szívesen elhallgatja az ember, de megjelenésben, színészi kvalitásokban egyszerűen nem üti meg a mércét, főleg nem egy főszerepben - Amanda Seyfried és Charlize Theron között pattogva. Erre már az általa levezényelt Oscar-átadón is rájöhettek volna.