aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: a grand budapest hotel [the grand budapest hotel] (2014) Zalaba_Ferenc
2014. február 07. 13:30:00

Kategória: film 14 komment

Monsieur Gustave (Ralph Fiennes) összeszűri a levet egyik (igazából majdnem mindegyik) idős vendégével, Madame D-vel (Tilda Swinton), akit hamarosan holtan találnak, és ezért őt teszik felelőssé. A bajban Gustave csak frissen felvett londinerjére, Zéróra (Toni Revolori) számíthat. A helyzetet bonyolítja, hogy az elhunyt Gustave-ot teszi meg a felbecsülhetetlen értékű "Fiú almával" című festmény örökösének, amire D fia (Adrien Brody) is feni fogát, ezért ráállítja kegyetlen fogdmegjét, Joplingot (Willem Dafoe) az ügyre. Ezen kívül vannak még egyéb események, négy(!) különböző idősík, szerelem és szeretet, meg más fogások.

thegrandbudapesthotel620.jpg

Nos, először is megválaszolnék egy, minket, magyarokat felettébb foglalkoztató kérdést: A Grand Budapest Hotel NEM Magyarországon játszódik, még csak nem is egy létező országban, hanem a képzeletbeli Zubrowka Köztársaságban, melyet valahová a német Alpok déli lankáira pozicionálnék, de mivel anno a földrajz érettségin Krakkót Csehszlovákiába költöztettem át, ezért még véletlenül se vegyetek mérget arra, amit mondok. Az országot érintő háborús események sem valósak, habár kétségtelenül felfedezhetők rajta némi wehrmachtos, illetve a későbbiekben annál szélsőségesebb jegyek is.

De ez nem is annyira fontos, ugyanis Wes Anderson új filmjének középpontjában egy gyilkosság, egy végrendelet, valamint egy felbecsülhetetlen értékű festmény körüli huzavona áll, és kizárólag cselekményét nézve bármely korban, bármilyen országban játszódhatna, csakhogy ez egy Wes Anderson-film, melyben a háttér nem csupán háttér, hanem disztingváló tényező. A széles terek, az olcsón megvalósított, de mégis bámulatosan kiművelt látványelemek, a precízen megkomponált beállítások, a ritmus, illetve az abba beillesztett apró kihagyások teszik olyannyira egyedivé Anderson filmjeit, hogy neve immáron jelzővé nemesült. De ezt ti is tudjátok, mint ahogy azt is sejthetitek, hogy aligha van olyan műfaj, melyet eszközeinek hála Anderson ne tenne teljesen sajátjává, hogy aztán ritkán látott, üdítő oldaláról mutassa meg azt.

Továbbá nem lehet nem észrevenni az egész életművön végigfutó generációs kapcsolatokat, és hogy milyen fontos szerepet is játszanak filmjeiben. A fiatalok, akik felnéznek az öregekre, és ha versengenek is velük, szomjazzák azt a tudást, amivel többnek hiszik őket, azt a tudást, melyet a másik oldalról gyakorta szép adag látványpékség dimenzionálja túl, melyet pont ez a csüngés táplál, és amely az öregek részéről is egyfajta megfiatalodáshoz vezet. De voltaképp a legtöbb apa-fiú kapcsolat erre a képletre vezethető vissza, nem? Blume és fiatal riválisa, Tenenbaum és a csemetéi, Zissou és fia/nem fia, Róka úr és kisebbségi gondokkal küszködő kölyke, Sharp és fogadott fia után itt van M. Gustave, a legendás szállodai portás, ki szinte azonnal kegyeibe fogadja az őt szinte félistenként tisztelő londinert, aki fia helyett fia lesz (mivel gerontofil hajlamainak hála nem nagyon lehet saját gyereke), és akivel - poszternyelven szólva - izgalmakkal teli, fergeteges kalandra indulnak.

Mert hát hiába játszódik Abszurdisztánban, műfaját nézve A Grand Budapest Hotel akció-vígjáték sötét lelkű rosszfiúkkal, számos üldözéses jelenettel, csodával határos megmenekülésekkel és leszámolásokkal, melyben ugyan a humor némileg egyoldalú (általában egy-egy, a civilizáció fontosságát hangsúlyozó, ékes szónoklat végére odatűzött "bassza meg"-ben ölt testet), de működik, mert jó ritmusú, és bámulatos színészektolmácsolják. Szóval A Grand Budapest Hotel pontosan olyan, mint Wes Anderson bármely más filmje - vagy szereted, vagy megveted -, ugyanolyan különös és különleges, eme darab értékeiből talán csak a végére odabiggyesztett, hangulatváltó lezárás von le, amely annyira kellett, mint Batman ruhájára a mellbimbó - vagy mint ez a hasonlat eme kritika végére.

Kövess minket facebookon és twitteren!

Címkék

kritika **** comedy owen wilson jude law drama jeff goldblum action edward norton bill murray harvey keitel wes anderson ralph fiennes tilda swinton adrien brody willem dafoe tom wilkinson mathieu amalric saoirse ronan

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr145803595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kaamir 2014.02.07. 13:56:22

Én úgy vagyok Anderson filmjeivel, hogy 20 percig nagyon élvezem őket, aztán elkezd fárasztani, a végére pedig már kifejezetten idegesít. Sajnos, azt hiszem, bennem van a hiba :)

ungverjaland 2014.02.07. 14:03:23

Nekem az a bajom Wes Anderson-nal, hogy a Rushmore-ral megcsinálta a legjobb filmjét, azóta meg egy helyben toporog. Persze ettől függetlenül ezt is megfogom nézni, vizuálisan biztosan működik, a többit majd meglátjuk.

TomPowell25 2014.02.07. 14:05:55

Én Anderson-t igazán a Holdfény Királysággal szerettem meg, de már az Okostojásnál szimpatizáltam vele, de az abszolút kedvencem azt hiszem ez lesz. Ezekben az abszurd figurákban - minden túlzottságuk ellenére - annyira rálehetett ismerni a közép/kelet-európai emberekre, amit csak megkönnyített, hogy jól ismert arcok játszották őket. Szerencse egyébként, hogy Depp helyett Fiennes-é lett a főszerep, mert félő, hogy előbbi fáradt, maníros ripacskodásba vitte volna Gustave H. figuráját, de Fiennes angolos eleganciája tökéletesen passzolt hozzá (de a többi színészre se lehet panasz). Alexandre Desplat zenéjét (ami némi magyaros ízzel is át van itatva) pedig külön meg kell dicsérnem, annyit adott hozzá a képekhez. Az elhamarkodott lezárásért viszont kár, de ez a film legnagyobb baja.

Kovács Erzsébet 2014.02.07. 14:37:30

Zubrowka Köztársaság? :-D

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.07. 15:31:55

@kaamir:

és miért? nem lehet hogy igazad van?
(most függetlenül attól, én egyetértek-e veled vagy sem)
miért a nézőben lenne mindig a hiba és nem az alkotóban?

kaamir 2014.02.07. 15:40:57

@Deepblue Noir: Azért gondolom így, mert objektíven nézve nemigen tudnék belekötni Anderson munkáiba. És azért sajnos, mert olyan sokan élvezik olyan nagyon ezeket a filmeket, én meg kimaradok belőle.

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.07. 16:02:12

@kaamir:

de ez nem hiba, valakinek bejön valami, másiknak nem, ez már szimplán ízlés kérdése, nem rossz, nem jó, ha neked éppen ez nem.

Kovács Erzsébet 2014.02.07. 16:23:07

@Zalaba_Ferenc: Oh, most látom, a csapatban még egy névrokont is tisztelhetek. :-)

Nikuyome 2014.02.08. 13:44:52

@kaamir: Én is valahogy így érzek a művei iránt, egyszerűen nem tudom végignézni. Általában a félénél már azt mondom magamban mi ez a szar. Volt, hogy többen néztük az egyik filmjét de egyöntetűen mindenki azt mondta kapcsoljuk ki. Egyáltalán nem értem, hogy miért kap ilyen magas pontot az összes filmje, meg miért kultikusak.

Bublos Zoltán 2014.02.08. 14:23:05

@Zalaba_Ferenc: Csak szerintem olyan mintha azt énekelnék benne hogy "YOLO"? :'D

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2014.02.08. 14:47:49

@Nikuyome: Ahogy azt a kritikában írtam "A Grand Budapest Hotel pontosan olyan, mint Wes Anderson bármely más filmje - vagy szereted, vagy megveted -, ugyanolyan különös és különleges", azaz nem mindenki eledele.

kaamir 2014.02.08. 18:09:34

Mondjuk a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a Fantastic Mr. Fox-ot nagyon szerettem.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása