- SPOILERMENTES -
Egy megsemmisített műhold darabjai csapódnak be az Explorer névre hallgató űrrepülőbe, miközben a legénység egy része a hajón kívül tartózkodik. A becsapódás következtében két asztronauta, az űrhajózásban még kezdő dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) és az utolsó útján lévő Matt Kowalski (George Clooney) elsodródik a hajótól, és miközben üzemanyagtól kezdve az oxigénen át egészen lélekjelenlétükig minden fogytán, csak saját leleményükre számíthatnak, mielőtt a címszereplő pontot nem tesz a be nem tervezett űrsétájuk végére.
Mialatt a film kezdő képsoraiban kapunk egy kis helyzetjelentést az űrről: a távolságokról, a hőmérsékletről, és nem utolsó sorban arról, hogy itt nincs hang, a háttérből előkúszva egyre nagyobb teret követelnek magának Steven Price vonósai és billentyűsei, aztán mikor valóban feltűnik az űr, a zene hirtelen elhallgat, ezzel együtt a lélegzet is visszafojtódik. Kezdetét veszi a hullámvasút.
Hang valóban nincs, egészen pontosan csak azt hallhatod, amit Stone és Kowalski: tompa, ijesztően távoli hangokat, zörejeket, ahogy az űrruhájuk súrlódik, ahogy tárgyakat ragadnak meg és ahogy egymásba - és végső soron a reménybe kapaszkodnak. Hallhatod a lélegzetüket, a szívverésüket, hallhatod a rémületüket. A zene hamarosan azért visszajön, hogy helyettesítse azokat a hangeffektusokat, melyeket Cuarón már az alapok lefektetésénél kiirtott. Realista filmet akart, no nem a valóság teljes leképezését, inkább amolyan hollywoodi realizmust, melyben a látványt és úgy általában a megvalósítást addig élezik, míg megjelenésében tökéletes nem lesz, de azért kellőképpen izgalmas.
Mit izgalmas! A film 90 perce alatt aligha lesz lehetőséged felengedni, úgy kapaszkodsz az eseményekbe, mintha csak ezen múlna, hogy ki ne repülj a végtelen űrbe. Lehet, hogy a lábad alatt ott érzed a nézőtér talaját, kezeddel pedig görcsösen kapaszkodsz a karfába, a film mégis pillanatok alatt elrepít, és mikor az egésznek vége, elfeleded azt a sok szürkeséget és szennyet, amit az elmúlt hónapokban és években a vásznon láthattál, és konstatálod, hogy igen, baszki, ezért járok én töretlenül moziba. Ezért a varázslatért.
Pedig még Cuarón bűvészmutatványa sem tökéletes. A film nem azért jó, ahogy ki van találva, hanem ahogy tálalva van. Maga a cselekmény legalább annyira egyszerű (jussunk el A-ból B-be, és közben ne haljunk meg), mint két központi karakterének felépítése. Eszembe is jutott a pár hete látott Minden odavan, melynek főhőse nem beszélt, hanem játszott. Ember volt, nem pedig egy karakter. Őt elsősorban ösztönök vezérelték, Stone-t és Kowalskit pedig az értelem és érzelem. Ez utóbbi pedig elég vázlatos, de persze, ez érthető, hisz Cuarón nagy publikumnak varázsol, nem csak kockáknak, tarisznyarákoknak meg technológiai expók beesett vállú látogatóinak.
Ettől függetlenül ők is megkapják a magukét: a kockák csünghetnek a filmben felvonultatott űrtechnológia helytállóságán, a tarisznyarákok elemezgethetik azt a jelenetet, melyben dr. Stone magzatpózt vesz fel (mit érzékeltet ez?a sebezhetőséget? vagy a biztonság érzetét? a menekülés vágyát ettől az egész szartól? gyászt? megnyugvást? beletörődést? ezt mind?), a harmadik kaszt pedig azon álmélkodhat, ahogy ez az egész életre kel a vásznon. Mert mint említettem, a film megvalósítás tekintetében elképesztő bravúr. Van néhány olyan 10-12 perces, látható vágás nélküli snitt, melyektől még az elkövetkező 10-12 percben is futkározik a hideg az ember hátán a gyönyörűségtől. A dráma hátterében, előterében mindig ott tornyosul a Föld, hihetetlenül közel, mégis távol, egyszerre könyörtelenül és féltően, idegenül és hívogatóan néz rád: nem csupán a két asztronautára, hanem a nézőre is, aki a megvalósításnak és a 3D-nek, meg persze Cuarón mesteri komponálásának hála ott van az űrben. Szűköl, remeg, reszket és eszébe nem jutna elengedni.
Itt-ott bejön egy-két banális tényező. Emberi dolog. Mindnyájan hibázunk. Én például már semmit se látnék, mert a visszaöklendezett reggelim már a katasztrófa elején beterítette volna a sisakom látómezejét. Aztán vannak hatásvadász jelenetek, melyek emlékeztetnek arra, hogy stúdiófilmet látsz, amely széles közönségnek készült. És ott vagy te, aki beleveszik az egészbe, mert baszki, tényleg erre találták ki a mozit.
kövess minket facebookon és twitteren!