aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: szárnyas fejvadász [blade runner] (1982) Cseh Dániel
2013. június 01. 20:00:00

Kategória: film 22 komment

Amikor 1979-ben egy rövidfilm és egy, a filmművészet állóvizét nem kimondottan felkavaró kosztümös film után Ridley Scott ülhetett a napjainkig minden idők legjobbjai között emlegetett Alien című film rendezői székébe, magas szorzó mellett lehetett volna arra fogadni, hogy nevét egyszer majd a legnagyobbak között jegyzik. Az idővel a közönséges horror zsánerébe fojtott, tavaly a gyökereihez sikeresen visszataláló széria első részének fogadtatása, a nyolcvanas évek elején Han Solo és Indiana Jones szerepének köszönhetően fénykorát élő Harrison Ford neve, valamint a dióhéjban ismertetett történet reális magasságokba, és irreális irányokba terelte a várakozást Scott új filmjével kapcsolatban. A Blade Runner futurisztikus akciókban bővelkedő két órát ígért, és ez lett a veszte, mind a kritikai, mind pedig az anyagi fogadtatás messze elmaradt a várttól, és bár a bukás kevés volt ahhoz, hogy Ford pályáján csorbát ejtsen, Scott az ezredfordulóval talált csak ismét magára. A sors iróniája, hogy Rick Deckard kalandjainak a minden idők legjobbjait csatasorba állító listák élbolyában azóta is bérelt helye van.

Blade Runner.png

Minden kezdeti nehézsége ellenére ugyanis kétségbe vonhatatlan erénye volt a filmnek, hogy bevezette a köztudatba Philip K. Dick nevét, akinek Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című könyve nyújtotta az alapot az elkészült filmhez. Bár keretében, és fontosabb mozzanataiban a könyv megegyezik a később elkészült filmmel, az írást soha nem olvasó Ridley Scott, valamint David Peoples és Hampton Fancher forgatókönyvírók teljesen máshová helyezték a hangsúlyokat, így lett a meglehetősen bőbeszédű, és meglepően sokszor az események mögé lobogó Deckardból egy halk szavú, csak a szakmájának élő, azt viszont hibátlanul elvégző fejvadász. Dick regényében a főszereplő vágyainak tárgyát egy, a valódira a megszólalásig hasonlító állat képezi, ami egyben a történet gerincét is adja, a filmváltozatból ez a vonal szinte teljesen kilúgozódott, ahogy az írásos formában a történetet előrébb juttató párbeszédek helyét is súlyos csendek, és halk félmondatok vették át. Scott inkább a folyton vívódó fejvadász érzéseire helyezte a hangsúlyt, a felmerülő kételyekre, önigazolásra és önámításra, amihez Harrison Ford kimért, eszköztelen játéka kiválóan párosul.

A forgatókönyvírók kiválóan fedezték fel, hogy a regény felvonultat egy, a fejvadásznál sokkal izgalmasabb karaktert, akit aztán nem bont ki kellően, ezt azonban Rutger Hauer lenyűgöző játékával makulátlanul orvosolta. Roy Batty karaktere, és az őt megillető nagymonológ a fináléban méltán vált klasszikussá. A Krisztusi pózban tetszelgő, teremtőjét, önnön értelmét kutató android utolsó percei a szakadó esőben a science-fiction zsánerének leginkább meghatározó szcénái között szerepel, ahogy az az emlékekbe kitörölhetetlenül beégő képsor is, ahogy teremtőjét, Eldon Tyrellt kérdőre vonja, majd eltávolítja az élők sorából. A történet súlyának teret engedő tempó a két fő karakter mellett sikerrel enged reflektorfénybe másokat is, a pályája elején lévő Daryl Hannah által alakított Pris fanatikus szeretete Roy felé, és lunatikus viselkedése vagy Sean Young kimért alakítása egyaránt felejthetetlen mozzanatai a filmnek. Scott már az első, lenyűgöző képsorok előtt felvázolja a történet alapjait néhány sorban, hogy aztán két órára levehesse a pórázt karaktereiről. A lassan csordogáló, örök kérdéseket feszegető történetével, kitartott pillanataival és érzelmeivel eléri, hogy útközben minden bazári fordulat mellőzősével képes érdekfeszítő maradni, majd amikor megenged magának egy csavart az utolsó jelenetben, azt is olyan hűvös eleganciával teszi, hogy a stáblista alatti levegő után kapkodás nem annak a szcénának, de az egész filmnek szól.

A meglepő módon csak kisebb költségvetésű filmeket fényképező Jordan Cronenweth beállításai és a klasszikussá érett, Vangelis keze munkáját dicsérő filmzene kettőse karöltve a még mai szemmel is elképesztő vizuális és technikai megvalósításokkal még azok számára is maradandó élményt nyújtanak, akik nem találtak közös nevezőre a film karaktereivel, történetével, hangvételével. A filmtörténelem egyik leginkább földhöz ragadt, kis túlzással reálisnak is nevezhető jövőképe, a fénnyel és árnyékokkal való játék, valamint a figyelmesebb nézők előtt a filmvégi fordulatot jó előre leleplező beállítások mind a végtelen határáig bővítik a film pozitívumainak sorát, míg negatívuma csak az, hogy rosszkor készült el, rossz helyen. Ez azonban az egyetlen módja volt annak, hogy az utókor számára ilyen kultikus státuszban maradhasson meg, és megannyi újravágás és újra bemutatás után is hiánytalanul töltse be őt megillető helyét a science-fiction filmek képzeletbeli trónján.rating-10.gif

Blade Runner Poster - 01.jpg

Címkék

harrison ford sci fi ridley scott blade runner

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr1005339349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KillerBlue 2013.06.01. 20:43:40

Én úgy másfél éve láttam először és pont a Final Cut verziót ami eléggé földhöz vágott (rossz értelemben)! Az International Cut már jóval emészthetőbb volt, viszont pont ebből hiányzik az a jelenet ami a filmvégi csavart magyarázná. De azért mindkét megtekintés után volt bennem nem kevés hiányérzet mert valahogy nem éreztem feszültséget a filmben.

NorthopViggo 2013.06.01. 21:28:26

Best. Film. EVER. A profilképen sem véletlen...

szkristof92 2013.06.01. 21:35:08

Alapmű. És az, ami követeli magának a többszörös megtekintést, nekem speciel elsőre csak a látvány jött át, másodjára már kezdtem megszokni a tempót és beszippantani a hangulatát.

Atkakukac1989 2013.06.01. 21:37:25

"A meglepő módon csak kisebb költségvetésű filmeket fényképező Jordan Cronenweth beállításai és a klasszikussá érett, Vangelis keze munkáját dicsérő filmzene kettőse karöltve a még mai szemmel is elképesztő vizuális és technikai megvalósításokkal még azok számára is maradandó élményt nyújtanak, akik nem találtak közös nevezőre a film karaktereivel, történetével, hangvételével."

Köszönöm. Tényleg, szívből köszönöm. Én tudom, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel, de totálisan ezt éreztem a film után. Erényeit nem vitatom, megoldásai lenyűgözőek, de baromira nem tudott a szívemhez közel kerülni. Bármennyire akartam.

Ezért is járok ide, az ilyen sorokért. Zseniális az írás.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.06.02. 12:10:34

"Amikor 1979-ben egy rövidfilm és egy, a filmművészet állóvizét nem kimondottan felkavaró kosztümös film után"

Arról a sok-sok reklámfilmről, filmes és tévés dizájnmunkáról nem beszélve, amiben részt vett. Egyébként a Párbajhősök versenyzett az Arany Pálmáért, szóval már ott is voltak kisebb örvények. :)

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2013.06.02. 12:14:47

A Szárnyas fejvadász olyan film, amiről vagy röviden vagy csak nagyon-nagyon hosszan tudnék nyilatkozni. Anno én sem szerettem túlzottan. talán az Intervideo fekete alapon fehér feliratos kiadásában láttam először, és csak a főiskolás években szerettem meg igazán, mert akkor érettem meg, hogy az a fullasztó légkör, ami a filmre jellemző tulajdonképpen a karaktereket nyomasztó érzések kivetülései: vágyak, álmok, hitek, ezek be nem teljesülése, illetve az ezekből történő kiábrándulás jön vissza a képekből, azok atmoszférájából. És igen, csodaszép Rutger Hauer vallomása: ha jól tudom, a nagyját ő találta ki.

KillerBlue 2013.06.02. 13:30:37

Nekem Cyberpunk témában akkor is a Ghost in the Shell marad az etalon.

Petyat 2013.06.02. 14:34:56

@KillerBlue:

Szégyellem magam, mint a film nagy rajongója, de nekem teljesen új amit a kritika és te is említesz. Elárulnád melyik jelenet az, ami a végső fordulatot magyarázza?

sidek 2013.06.02. 20:51:27

@Petyat:
"Elárulnád melyik jelenet az, ami a végső fordulatot magyarázza?"

Lehet az írás volt kicsit félrefogalmazva. Szerintem úgy értette, hogy a végső jelenetből hiányzott az unikornis, ami anno a moziverzió volt. De, ha nem így értette, akkor én se értem a Te általad kérdezett dolgot. :)

sidek 2013.06.02. 20:59:32

Először gyerekkoromban láttam a filmet, de akkor még nyilván semmit se fogtam fel belőle. Majd felnőtt fejjel csak pár éve láttam először, de valahogy nem ragadott magával, és kicsit csalódottan üresnek találtam a filmet.
Aztán pár hete ismét megnéztem, és nagyon beütött. Na most éreztem először azt, hogy: micsoda film! Micsoda atmoszféra, micsoda lenyűgöző, még mai szemmel is káprázatos látvány, és micsoda zene! A történet ugyan nincs túl bonyolítva, kicsit egyszerű a cselekmény is, de szerintem nem is ez a lényege a filmnek, hanem az előbbiek. Érdekes a kontraszt a minimalista cselekmény és a grandiózus látvány közt.

KillerBlue 2013.06.02. 23:28:44

@Petyat: !!!Aki még nem látta az ezt ne olvassa!!!

Az International Cut-ban nincs benne a jelenet amikor Deckard az unicornisról álmodott.

Petyat 2013.06.02. 23:48:29

Killer Blue, Sidek!

Köszi, így már világos.

spinat 2013.06.03. 08:55:29

@KillerBlue: talán azért, mert a Blade runner nem cyberpunk? A Steampunk közelebb lenne.

Vámos Sándor · http://passport.blog.hu/ 2013.06.03. 10:33:37

Az egész film atmoszférája rendkívül nyomasztó. Talán sokadik uttánnézés után már nem a történetet keresem a filmben, hanem ebbe a nyomasztó világba borzongok bele.

A sikár, vibráló neonfénnyel is sötét és rideg szobába.
A szakadó esőben bicikliző kinaiakba.
A zsúfolt és esőtől fullasztó kínai kajáldába.
A folyamatosan mindenhonnan (például léghajószerűségekről) harsogó reklámokba (melyek nemegyszer ma már nem létező cégeket hirdetnek)
A tök üres ház sötét csarnoka
A mindent elborító szürke város látványába
Az állandó éjszakába.
...

Csak abban bízok, mikor lepereg a film, hogy ez a világ soha nem fog bekövetkezni, bár a világ pont ebbe az alagútba robog be.

KillerBlue 2013.06.03. 14:07:53

@spinat: Szerintem nézd meg újra! Nekem a steampunkról leginkább a Bioshock és a Dishonored ugrik be, de BR nem éppen ez a stílus! 1-2 jelenet volt J.F. Sebastian lakásán amikor láthattuk az otthon barkácsolt játékszereit, na ott tényleg érezhető némi steampunk hatás, de egyébként semmi.

spinat 2013.06.03. 14:15:26

@KillerBlue: hát az még mindig több, mint ami hálózatokról szól benne. Cyberpunk nálam kibertérrel kapcsolatos, ott zajló dolgok, Neuromancer, stb. Még tron is inkább az mona BR.
De végülis a címke nem lényeges. a wiki pl azt mondja hogy neo-noir.

spinat 2013.06.03. 14:15:56

a mona az "mint a" :)

KillerBlue 2013.06.03. 17:09:23

@spinat: A kibertér is bele tartozik de nem csak annyiról szól! A BR-ben van hatalmas metropolisz, csúcs technológia, mesterséges értelem, politika helyett vállalatok irányítanak amelyek szintén a cyberpunk elemei.

Cseh Dániel · http://aeonflux.blog.hu/ 2013.06.03. 22:50:34

Nekem csak a Final Cut változathoz volt szerencsém, a többi változathoz mért különbségekről csak olvastam, de az írásban említett, a végső fordulatot előre leleplező beállításokat a következőre értettem.

Spoiler

Rachael és a Voight-Kampff teszt jelenetében látható egy bagoly, amelyiknek különös módon világít a szeme, egy későbbi jelenetben pedig maga Rachael is így lepleződik le, amikor pedig Deckard felviszi a lányt a lakására, egy beállításban a háttérben tisztán kivehető, hogy az ő szeme is pontosan úgy világít a sötétben. Az unikornis, és Gaff szavai csak egyértelművé teszik Deckard titkát.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2013.06.12. 19:35:14

@Cseh Dániel: ekkora faszságot... Ugye ez csak vicc???

Életem egyik legmeghatározóbb filmélménye volt, még a kilencvenes évek elején valamikor (vagy a fene se tudja már így visszaidézni). A barátnőmmel láttuk, imádtuk az egészet, és még egyszer külön a zenéjét. (A monológ zseniális volt, hátborzongató, én is úgy tudom, hogy Hauer maga írta.) A zenét később is rongyosra hallgattam(tuk), imádnivaló az egész atmoszférája. Elválaszthatatlan a film és a zene.
Aztán jött (erről már tényleg nincs ötletem se, hogy mikor) a rendezői változat. Jó volt újra látni a filmet, aztán egyszerűen a moziszékbe préselt a sokk... és örökre kitörölhetetlenné tette az egészet.
Az az apró, alig pár másodperces jelenet... És mindent átír, mindent megváltoztat. Fantasztikus, zseniális.

Hogy ebbe miért kellett beleszarni ezzel a final cuttal...? Teljesen érthetetlen.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2013.06.12. 19:38:47

Ja, bocsánat, a kritika nagyon jó, igazán jól megírt és minden szavával egyet tudok érteni.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása