"A vágy létrejöttének pillanatában azt hazudja nekünk, hogy van bennünk egy hiány, mely életre hívta őt. A hiányérzetet, mellyel önmagát indokolja, valójában maga a vágy hozza létre."

Nem hiszek benne, hogy egy filmművészeti alkotásnak egyetlen értelmezése lehetséges. Abban hiszek, hogy az alkotó egyetlen értelmezés mentén szülte, abban hiszek, hogy egyetlen értelmezésében teljesedik ki, de a befogadóban dől el, milyen üzenetet hordoz. Amikor lepergett a Zero Dark Thirty stáblistája, Puzsér Róbert fenti sorai jutottak eszembe. Kathryn Bigelow filmje bennem nem egy látlelet a terrorizmus milyenségéről, nem egy dokumentarista elemekkel barázdált film a modern történelem legnagyobb hajtóvadászatáról, hanem egy pokoli dráma a vágyakozás iránt érzett vágyról, és a vágy beteljesülése utáni pusztító, kongó ürességről.

Ilyen értelmezésében pedig a Shame című zseniális Steve McQueen film testvére, hiszen a Michael Fassbender által lehengerlően alakított Brandon, és a hasonlóan minőségi performansz által életre hívott Maya (Jessica Chastain) ugyanattól az átoktól szenvednek. Míg előbbi esetében a szexuális kielégülés, utóbbi esetében az Egyesült Államok történelmének legszörnyűbb terrorcselekménye mögött álló Uszáma bin Láden halála hívná elő az euforikus állapotot, de tragédiájuk oka éppen abban keresendő, hogy nem a vágy megszűnésére vágynak, hanem annak az idők végezetéig kitartott állapotára. Ez azonban természetétől fogva elérhetetlen stádium, így amikor Brandon az utcára hajítja figyelemre méltó pornográf gyűjteményét, éppen annyira nem old meg vele semmit, mint amikor a Maya által emberfeletti kitartással leleplezett búvóhelyen golyót eresztenek bin Láden testébe. Csak az űr marad.

Éppen a fenti értelmezés miatt nem lehetne senkinél zavaró tényező a film témája, hiszen a hajtóvadászat maga nem több egy érdekes máznál, ami eladhatóvá teszi a lényegi komponenst. Ma, amikor évezredes igazságokat kérdőjelezünk meg, szinte triviális, hogy gyanakvón figyeljük az eseményeket. Létezett egyáltalán bin Láden? Ha igen, valóban meghalt? Nem lehet, hogy a CIA mozgatta a szálakat, hogy a kormány olajhoz jusson? Ha valóban meghalt, miért nincs bizonyíték? Miért tartotta olyan fontosnak az iszlám hagyományok tiszteletét éppen az Egyesült Államok kormánya? Számtalan olyan kérdés, ami máshol és máskor akár érdekes is lehetne, de a Zero Dark Thirty főszereplője nem egy katonai akció és nem egy terrorista, hanem egy létező személyről mintázott karakter, aki 8 évet áldozott az életéből arra, hogy rátaláljon egy nép démonára. Nem hazaszeretetből, nem bosszúvágyból. Kötelességből.

Kathryn Bigelow rendező és Mark Boal író nem győzték hangsúlyozni, hogy némely technikai megoldás és a hangvétel ellenére filmjük nem dokumentumfilm. Valós, de legalább annak mondott eseményeken alapuló alkotás, ami néha éppen olyan szokatlan fordulattal dolgozik, mint az élet, de nem arra hivatott, hogy lerántsa a leplet a nyomozás körülményeiről. Bár tanítani valóan tartja fenn a feszültséget, néhány kulcsjelenetnél parádés megoldásokkal ejti rabul minden érzékszervünket, és nem riad vissza az erőszaktól és a vulgaritástól sem, fókuszában mégis az ember áll. Bigelow ugyan soha nem helyezte magát egy filmművészeti szüfrazsett mozgalom élére, nőként olyan érzelmi aspektusaiban képes megfogni egy klasszikusan férfias helyzetet, hogy maga a rajtaütés, bár zsigeri izgalmat indukál, közel sem olyan érdekfeszítő, mint az oda vezető út. 

Amikor olyan rendezők, mint Ridley Scott vagy Paul Greengrass sem voltak képesek újat mondani a XXI. századi Közel-Kelet viszontagságairól, Kathryn Bigelow tizenkilencre húzott lapot, és bár a The Hurt Locker közel sem sikerült tökéletesre, keserédes, személyes hangvételével felkavarta az állóvizet, és első ízben adott aranyszobrot rendezőnő kezébe. Az akkor elhamarkodott döntés most helyénvalóbb volna, különösen az ironikus tény ismeretében, hogy az Akadémia éppen egy olyan filmet készül díjazni, ami minden erőssége ellenére is biztonsági játékot játszik egy olyan kategóriában, amelyben Bigelow néhány éven belül második alkalommal alkot maradandót. A Zero Dark Thirty egy feszült politikai thriller köntösébe bújtatott páratlan dráma, ami egy tapasztalt, vén róka megfontoltságával kerüli ki a felállított csapdákat, és az így megtett útvonalon végighaladva revolúciót visz végbe.