aeon flux

ready for the action now, danger boy?

írópárbaj: döntő Zalaba_Ferenc
2012. szeptember 22. 09:30:00

Kategória: film 23 komment

Nem győzzük hangsúlyozni, mennyire meglepett minket a nagyfokú érdeklődés a régóta érlelődő szerkesztő-toborzás iránt, ami aztán egy többfordulós és tagadhatatlanul népszerű Írópárbajjá nőtte ki magát. Több mint 30-an jelentkeztetek, amiből aztán volt lemorzsolódás, illetve előzetes szűrés, végül 16-an indultatok el a nyilvános szavazáson: a háromkörös selejtezők, a negyeddöntő, végül az elődöntő után most pedig eljutottunk a döntőig. A mindent eldöntő próbáig, melynek győztese biztosan AE-szerkesztő lesz.

Mielőtt ismertetnénk a feladatot, illetve a beküldött munkákat, egy kis "reminder" gyanánt a két döntős profilja:

Kovács Erzsébet: Aseneth vagyok. Angol, latin és ógörög nyelvet tanultam, így hát szakmai ártalom, hogy az ilyen illetőségű filmeket nézem meg elsősorban… A Gladiátor és az Agora nézésekor bosszankodtam, az Eagle azonban már példamutatóan korhű volt. Azért leginkább egy ókori grindhouse horrort szeretnék látni! Kedvenc rendezőm David Lynch, de szívesen nézek nemcsak független, vagy „művész”-filmet, hanem hollywoodi filmet is, különösen akkor, ha az már kult, klasszikus vagy majd csak az lesz. És az lesz, ha a rendezőnek van saját látomása - ilyen a Star Wars első trilógiája, Nolan egyes filmjei, vagy a nekem nagyon kedves Szárnyas fejvadász. Aztán persze van úgy, hogy a főszereplő színész személye, karaktere a döntő: az új Bond-filmek a maguk nyers megközelítésével például nagyon tetszettek, már alig várom, hogy a Skyfall a mozikba kerüljön. Talán nem meglepő, hogy a sorozatok közül is a Twin Peaks az első számú kedvenc - de a Colombót és a Breaking Badet is szerettem. Zenei és irodalmi ízlésem szerint majdnem mindenevő vagyok. Ami a videojátékokat illeti, idáig a Dead Space Extraction tetszett a legjobban, de még nagyon kezdő játékosnak számítok.

Kofrán Gergely: Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok a filmművészetnek, sokáig rendező vagy forgatókönyvíró akartam lenni. Úgy néz ki, több közeli barátomból tényleg filmes lesz, én viszont a pályaválasztás környékén megfutamodtam, úgyhogy jelenleg közgazdasági elemzőnek tanulok. Ahogy a kontextusból is látszik, azért az első szerelem nem ereszt: amíg az évfolyamtársaim a Figyelő Online-ra meg a Portfolio.hu-ra írnak cikkeket, én ide szeretnék. :D Ezen kívül talán a legérdekesebb hobbim, hogy egy kelta punk-rock zenekarban hegedülök. Kedvenc film: The Fountain (ebből azt hiszem, levezethető a kedvenc rendezőm is :D) Kedvenc sorozat: Battlestar Galactica és The Wire Kedvenc előadó: Flogging Molly Kedvenc regény: Isaac Asimov: Alapítvány Kedvenc játék: Heroes of Might & Magic-sorozat, de leginkább a II és a III.

A (mindent eldöntő) feladat pedig a következő: Képzeld el azt, hogy belépést nyersz egy általad szeretett film forgatásának egyetlen napjára. Örökítsd meg nekünk az ott szerzett élményeidet!

Kovács Erzsébet: Képzelt riport az Útvesztőben

iroparbaj_losthighway.jpg1995 egy napos, téli délutánja, a téli, és éppen ezért Los Angelesre kicsit sem hasonlító Los Angeles:  az Útvesztőben (Lost Highway) forgatásának sokadik napja.  Mindenki lelkes, pedig a mai jelenetek többségét éjszaka veszik majd fel. A rendező a jól ismert, nyakig begombolt fekete ingében itt is, ott is feltűnik, elmélyülten, őszintén, nyugodtan figyeli a munkát, egyik csésze erős feketét a másik után hajtja fel (és aztán a bozótba jár vizelni, elvégre nincs az embernek ideje örökké a stáb vécéjéhez járkálni, nem igaz?)

A stábot, úgy látszik, csak az zavarja, hogy a los angelesi rendőrség az erős, állandó szél miatt tűzgyújtási tilalmat rendelt el. Ez a First Assistant Director értelmezésében azt jelenti, hogy az emberek csak a homokkal és csikkekkel töltött fémhordó közvetlen közelében gyújthatnak rá; a gyakorlatban pedig azt, hogy újra és újra várniuk kell, amíg a rendező, aki a kávé mellett a jó amerikai cigarettáért is odavan (vagy inkább azért a lehetőségért, hogy tüzet csiholhat a szájában), elszívja a magáét.

Balthazar Getty, a kölyökképű olajmágnásfi, aki hamarosan mint olajfoltos autószerelő fog hallgatózni Mr. Eddy luxuskocsijának motorházán, előbb egy világosító telefonját kéri kölcsön, hogy lefolytasson egy újabb fontos magánbeszélgetést („De mit mondott rólam az a nő? Mit mondott?”), aztán cigit kunyerál. Robert Loggia, aki két jelenet múlva egy felelőtlen vezetőnek ad majd életreszóló leckét arról, mekkora féktávolságon tud megállni egy kétszázzal száguldó kocsi, már elpróbálta a lakókocsija magányában azt a dührohamot, amelynek az első változatát még évekkel ezelőtt, a Kék bársony szereplőválogatásán engedte meg magának, amikor kiderült, hogy három órát várt arra a szerepre, amelyet végül Dennis Hopper kapott meg. 

A szomszédos lakókocsiban a frizuráért felelős sminkes még egy réteg szőkítőt ken Patricia Arquette hajára. Nem lehet megengedni, hogy a hamarosan következő szexjelenetekben milliméternyi lenövést lássanak a hősnő platinaszőkeségén. Eközben a másik sminkes lázasan keresi a tökéletesen fehér színű körömlakkot. („Ez a David… Nem is tudom, honnan veszi, hogy lenne nő, aki fehérre festené a körmét. Vagy ha van is, gyártanának-e neki ilyet?”) A lakókocsi falán keresztül tisztán hallani, ahogy Bill Pullman a maga lakókocsijában az esti magánszámára készül. Csak ez az egy jelenet maradt hátra a film cselekményének első feléből: Fred Madison a jazzklubban. Bill Pullman most szaxofonozik, és a tükörben nézi magát, elég jól, elég szenvedélyesen hangzik-e a szóló, elég hiteles-e a látvány.

Odakint a Second Second Assistant Director egyeztet telefonon Marilyn Manson titkárnőjével.  Azt a jelenetet veszik fel ma este utoljára, amelyben Manson megnevezetlen karaktere édeshármasban enyeleg Patricia Arquette-tel és egy másik, ismeretlen lánnyal. (Persze most még nem tudni, hogy ezt csak pár pillanatig, fekete-fehérben kivetítve látjuk majd a kész filmben.) Arra külön kitérnek, pontosan milyen hüllőpupillájú kontaktlencsét fog viselni Mr. Manson – ezt a Second Second Assistant Director a biztonság kedvéért még egyszer megkérdezi David Lynchtől.

Jóval később, éjjel tizenegykor, kiadják végre a stábnak az „ebédszünetet”. Patricia Arquette megkönnyebbült sóhajjal kap magára egy hálóköntöst. Még mindig nincs róla meggyőződve, hogy olyan jól mutatna anyaszült meztelenül. Azért bekap egy kocka csokit.  David Lynch leellenőrizte az utolsó felvételt is, egy „Köszönöm, Gary, ez gyönyörűszép”- pel jutalmazta az operatőrt, hozzátette még, hogy: „Oké-zsoké” és elballagott: a szüneteket ő transzcendentális meditációra szokta felhasználni. A stábból, aki csak teheti, a büfékocsihoz indul egy extra adag édes, tejes kávéért. Szinte biztos, hogy a mai napnak is hajnali háromkor lesz vége.

iroparbaj_losthighway2.jpg

Kofrán Gergely: Exkluzív riport a Serenity forgatásáról

iroparbaj_serenity.jpgVégre eljött a nagy nap – elkészíthetem az exkluzív Serenity set reportomat az AeonFlux magazin számára! Ez több szempontból is nagy szó, leginkább azért, mert tavaly ilyenkor még senki nem gondolta volna, hogy ez a film egyáltalán elkészülhet. A beavatatlanok kedvéért idézzük föl a részleteket!

A Serenity közvetlen előzménye a Firefly című sorozat, amely 2002 szeptemberében került bemutatásra. A nem túl erős kezdőnézettsége részről-részre csökkent, végül 14 elkészült és 11 leadott rész után szép csendben elkaszálták. Az amerikai televíziózás farkaskörülményei között fájdalmas, de szokásos életút az ilyen: 10 újonc sorozatból jó, ha 1-2 megéri a második évadát. A sorozat utóélete azonban korántsem szokványos: Joss Whedon űrwestern-víziója már „életében” annyira megérintette a rajongóit, hogy egészoldalas újsághirdetésben reklámozták a Fox csatorna helyett is, a DVD-kiadás elképesztő sikerének hatására pedig a Universal megvette a jogokat, és rábólintott egy egész estés mozifilm-folytatásra, ami siker esetén akár franchise-indító darab is lehet.

Firefly-rajongóként felemelő érzés volt megérkezni a Los Angeles-i Universal-telep híres Studio 12-jében felépített díszlethez. Ugyan a címadó űrhajó eredeti díszleteit a sorozat forgatása után lebontották, a DVD-kiadás kimerevített képei alapján azokra megszólalásig hasonlító környezetet húztak fel – mondanom sem kell, kedvenceim mindennapjainak életnagyságú helyszínét látva hamar libabőrös lettem.

A színészeknek híre-hamva sincs egyelőre. A kellékesek aprólékosan ellenőrzik a díszletet, különösképp a színészekkel várhatóan interakcióba kerülő részeit, a fényképezésért felelős csapat különböző kamerautakat próbálgat… Némi idő elteltével egy hangosbeszélőn keresztül idegesen utasítgató ember szavaiból sikerül kivennem, hogy miért van akkora sürgés-forgás a stúdióban: a mára ütemezett jelenet egyetlen hosszú, több perces snittből áll, amelynek során a hajó teljes legénysége és magát a jármű is alaposan bemutatásra kerül, mindennek flottul kell tehát mennie. Ezzel kapcsolatban mondjuk fenntartásaim vannak, mivel jelenleg csak a Serenity egyik felét látom felépítve, az alsóbb szintek bizonyára egy másik sound stage-en állnak, úgyhogy a teljes jelenet minimum két snittből fog összeállni. Mindenesetre így sem irigylem a stábot, egy több perces vágatlan jelenet első felével is épp elég gondjuk lesz.

A délelőtt java része a technikai személyzet lázas munkájával telik, dél körül azonban kellemes meglepetésben részesültem: talán kisebb, sorozatszínészi kaliberük miatt a főszereplők nem nagyon különülnek el a többi stábtagtól: külön asztalnál ugyan, de az egyszerű sminkesekkel és jelmeztervezőkkel egy légtérben ebédelnek. Távolról is látszik, hogy összeszokott társaságról van szó, és ha ennek a kémiának csak a töredékét sikerül átmenteni a filmvászonra, pazar alakításoknak nézünk elébe.

Úgy tűnik, az ebédidő egyben munkafolyamat-váltást is jelent, a díszlet készen áll, a színészeket pedig Whedon mester kezdi instruálni. Izgatottan figyelem a próbafelvételeket, de a spoilerfób énem hatására nemsokára odébbállok, hogy szétnézzek a tágabb környéken is. Milyen szerencse, hogy odébbálltam! Néhány perc barangolás után egy félreeső helyen kicsit furán balettozó Summer Glau-ba botlottam. Közhely, de élőben tényleg sokkal bájosabb, mint a sorozatban volt, bár ebben komoly szerepe lehet annak, hogy szerepe szerint egy pszichésen sérült kamaszlányt játszik. Na szóval, megkérdeztem, hogy mit táncol éppen, mire ő kicsit meglepődött, mert nem számított arra, hogy valaki figyeli, de vagy ő vérbeli profi, vagy én vagyok hatalmas sármőr, mindenesetre mosolyogva válaszolta, hogy egy balett-elemeket is tartalmazó harci koreográfiát gyakorolt, és utána egy negyedórát kedélyesen elbeszélgettünk. Megkérdeztem, hogy miért nem a többiekkel van a stúdióban; megtudtam, hogy ő a bemutató képsor idején a hajó alsó felében található, így neki ma nincs jelenete. Azzal sem voltam tisztában korábban, hogy nem a film kedvéért tanult meg balettozni, hanem jóval korábban, és ebből jött a koreográfus ötlete a balettos harcművészet kidolgozására. A társalgásunk sajnos nem vett magánjellegű irányt, így nem sokkal később elköszöntem tőle, és hagytam tovább gyakorolni.

Ezután visszatértem a fő forgatási helyszínre. Néhány óráig elnézegettem, ahogy újra és újra ugyanazt a jelenetet veszik fel, az egyik esti forgatási szünetben végighallgattam egy megfáradt focus puller sirámait a hosszú perceken át tartó vágás nélküli kézikamerás jelenetek kurva anyjáról… A nehéz és repetitív munkába belefáradt színészek arcán mégis a töretlen lelkesedés fénye csillogott, engem pedig hatalmába kerített az érzés, hogy nem csupán az általuk életre keltett karakterek, de talán ők maguk is otthonra leltek ezen a hajón.

Valószínűleg nem a legmozgalmasabb forgatási napot fogtam ki, sokkal inkább egy átlagos, a show business pátoszától és csillámporától megtisztított munkanapba nyerhettem betekintést. Ez alapján nem feltétlenül lehet messzemenő következtetéseket levonni, de a mai tapasztalataim és Joss korábbi munkái alapján azt mondanám, hogy nem csak a mozifilm-rendezői debütálására, de a későbbi karrierjére is érdemes lesz odafigyelni – ez a srác tud valamit!

iroparbaj_serenity2.jpg

Szavazataitokat, észrevételeiteket vasárnap (9.23.) éjfélig várjuk. Hétfőn összesítünk, eredményt és győztest hirdetünk. Hajrá!

Címkék

joss whedon sci-fi western jatek thriller nine inch nails david lynch marilyn manson romance mindfuck toborzas nathan fillion iroparbaj

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr554791960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lombos Péter · http://prolihisztor.postr.hu 2012.09.21. 11:35:23

Mármint 9.23-ig várjátok a szavazatokat! :P

Egyébként nem csak témaválasztás, de megvalósítás és az igazi sci-fi-fan hozzáállás miatt is Kofrán Gergő - na meg számomra gördülékenyebb és informatívabb az irománya.

pizsama 2012.09.21. 11:39:31

Kovács Erzsébet-re voksolok. Nagyon jó hangulatú az írása, mintha nemcsak egy David Lynch film forgatásán, hanem egyenesen David Lynch fejében lennénk! :)
Ajánlom amúgy neki Louis CK "Louie" című sorozatát, amiben nemrég szerepelt kedvenc rendezője. :D

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.09.21. 11:44:16

@Lombos Péter: Igen, igen. Elbasztam, de már javítottam.

AldoWinnfield 2012.09.21. 11:58:38

Nehéz ügy. Ha az egész sorozatban nyújtott teljesítményt nézem, akkor Gergely a nyertes. Viszont ezt a feladatot érdekesebben alkotta meg Erzsébet. Hmm.Hmm. Végül is minden kört külön néztem eddig, most sem lesz kivétel.

Szavazatom Kovács Erzsébeté!

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.09.21. 13:18:31

Kofrán Gergő.
De mindkét írás jó.

Bojcsi 2012.09.21. 15:26:06

Kovács Erzsébet +1

freddyD 2012.09.21. 20:07:40

Mindkettő jó...Áhh... Legyen

Kofrán Gergely

bumbala 2012.09.21. 20:22:23

+ Kovács Erzsébet

IjjasTamas 2012.09.21. 21:22:43

Hú, ez nehéz! Kofrán Gergő jó értelemben vett tisztelettudó, filmes technikából is felkészült írása ragyogó. Az meg külön tetszett, ahogy szemérmesen a sorok között bevallja, hogy kicsit szerelmes a balett-harcművészt alakító színésznőbe. Kovács Erzsébet meg tök tiszteletlen, az írás teli van fricskával (kipróbálta a bulvárparódiát ő is, talán éppen Lombos Péter, az előző párbajtársa ihlette őt erre) - ezen kívül teli van jó kis bolondériával, pont ahogy Lynch világának a hátterét elképzeljük. Én nagyon-nagyon szeretném, ha mindketten szerkesztői lennének ennek a blognak! Most nem tudok dönteni, ezért az előző körös jobb teljesítményre építve én Kovács Erzsébetre voksolok.

_aTom_ 2012.09.23. 18:30:21

A mindenit. Nem sokan szavaztak eddig...
Igaz én is csak most jutottam odáig hogy végigolvassam mindkét irományt.
A szavazatom most Kofrán Gergőé, habár Erzsébet írása is nagyon topon van. Valakit mégis választanom kellett, és most egy picivel inkább Gergő felé hajlott nálam a mérleg nyelve.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.09.23. 20:25:35

Egen, kissé lemorzsolódott a banda a végére. Mondjuk, ez részben érthető is, hisz jó pár szavazó addig találta érdekesnek az egészet, amíg a kedvence versenyben volt, s jó néhányan vannak azok is, akik nem követtek minket a blog.hu-ra.

No, de a lényeg: mindkét versenyző pályamunkája remek, és én annak ellenére Erzsébetnek adom a szavazatomat, hogy Gergely írása informatívabb, Erzsébeté pedig kurtán fejeződik be. Hogy mégis, miért Erzsébetre voksolok? Mert megidézte azt a varázslatot, azt a hangulatot, azt az atmoszférát, amely egy Lynch-film forgatását belengheti. Persze, lehet, hogy az egész csak legenda - no, de Lynchcsel kapcsolatban mi nem az? :)

Kovács Erzsébet +3

Cseh Dániel · http://aeonflux.blog.hu/ 2012.09.23. 20:47:11

Nehéz.

A szavazatokból is látszik, hogy nincs nagy különbség a két írás minősége között, és ez most dicséret. Kénytelen vagyok a közös nevezőre bízni a döntést.

Kovács Erzsébet

+3

Németh Barna 2012.09.23. 21:54:29

Én viszont nem fogok senkit megdicsérni, mert annyira nagyon egyik sem tetszett. Mindketten írtatok már sokkal jobbat és ötletesebbet is. Ennek ellenére persze nem rossz ez, csak kicsit többet vártam. No mindegy, most egy hajszállal...

Kovács Erzsébet +3

Takács Máté · http://aeonflux.blog.hu 2012.09.23. 22:57:00

Erzsébetre szavazok, mert az ő írásába jobban belemélyültem - a feladathoz ideális filmet (rendezőt) választott, és bizony sokszor ezen múlik a siker.

Gergely láthatóan sok időt fordított munkájára, de néha elkalandoztak a gondolataim a mondatok közepén, annak ellenére, hogy érdeklődve kezdtem bele egy sci-fi forgatásáról szóló szöveg olvasásába.

K_Gergely 2012.09.23. 23:21:37

Elvileg még van háromnegyed óra a végéig, de úgy látom, hogy ez eldőlt. Köszönöm a rám leadott szavazatokat, örülök, hogy egyáltalán idáig eljutottam, és gratulálok Kovács Erzsébetnek! Ha lesz vigaszág, szívesen nekifutok még egyszer a feladat(ok)nak, ha nem, a blognak akkor is hűséges olvasója maradok a jövőben, és kíváncsian várom az új szerkesztő(k) írásait is! :)

-creeper- 2012.09.24. 10:59:58

Sajnos elkéstem, elfelejtettem a határidőt, egyébként meg sajnálom, hogy vége a versenynek, mert nagyon élveztem, főleg akkor, amikor még sokan voltatok. Persze, mint minden megmérettetésnél, a résztvevők száma folyamatosan fogyatkozik, hogy a végére egy személy álljon győztesként. Én annak örülök viszont, hogy itt nem lesz "the loser's standing small", hisz úgy gondolom, mindannyian nyertesei voltak ennek a versenynek, résztvevők, olvasók és szerkesztők egyaránt. Gratulálok a méltán megszavazott győztesnek, és az összes résztvevőnek is, én nagyon jól éreztem magam.

Remélem, azokról a tehetségekről, akiket mégsem sikerül megcsípni vigaszágon, és megbízhatóan, kitartóan folytatják az írást, fogunk még sokat hallani!

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.09.24. 11:46:23

@-creeper-: így van, jó volt a verseny (én csak későn tudtam meg, de elolvastam visszamenőleg és tetszett)!

új versenyt a népnek. :D

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása