aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: egy őrült szerelem balladája [balada tristre de trompeta] (2010) Németh Barna
2012. június 05. 17:12:04

Kategória: 3 komment

A moziban ülve volt már részetek olyan élményben, hogy az egyik kezetekkel legszívesebben eltakartátok volna a szemeteket, a másikkal meg a levegőbe bokszolva kiabáltátok volna, hogy „Fuck Yeah!”?  Hát most lesz.

A moziban ülve volt már részetek olyan élményben, hogy az egyik kezetekkel legszívesebben eltakartátok volna a szemeteket, a másikkal meg a levegőbe bokszolva kiabáltátok volna, hogy „Fuck Yeah!”? Hát most lesz.

1937-ben dúl a spanyol polgárháború. A köztársaságiak minden mozdítható embert katonának soroznak, köztük egy cirkusz összes férfiját is. A társulat tagjai azonban a vesztesek oldalára kerülnek, így vagy a kivégzőosztag vagy a börtön várja őket. Így kerül rabigába a szomorú bohóc, akit később a fia próbál meg kiszabadítani. A kísérlet balul sül el, és ez lesz az első nagy törés a fiú életében, aki sok-sok év múlva, a „francói békeidők” alatt apja nyomdokaiban járva szintén szomorú bohóc lesz. A cirkuszban ismerkedik meg azzal a gyönyörű artistanővel, akibe rögtön beleszeret, ám a nő már a vidám bohóc asszonya, aki meglehetősen szélsőséges figura.

A bizonytalanul kétarcú politikai rendszer és ez a furcsa szerelmi háromszög eggyé olvad Alex de la Iglesia kamerája előtt, ahol a rendező szépen felszámolja a jól elkülöníthető jót és rosszat, és helyüket groteszk ösztönlények váltják fel. A már önmagában tragikus alaphangot a brutálisabbnál brutálisabb erőszakot felvonultató jelenetek teszik még keményebbé, ugyanakkor, ahogy a cím is utal rá, a filmben mindig van valami lírai lágyság, amely ennek köszönhetően egy gúnyosan groteszk balladává olvad össze.

Nem csoda, hogy a 2010-es Velencei fesztiválon elnöklő Tarantino alaposan megszórta díjakkal spanyol kollégáját, hiszen az Egy őrült szerelem balladája nagyon az ő szája íze szerint való falat. Bár mindkettejük gyökere más tőről fakad, az erőszak-ábrázolás esztétikájában mindketten írtak egy-egy fejezetet, nem is beszélve az ilyesfajta különös műfaji hibridek iránti vonzalmukról. Szóval aki felkészült egy bizarr utazásra a testileg-lelkileg eltorzuló emberek és kor világába, amihez képest A Faun labirintusa csak egy családi mozidélután Disney-vel, annak irány a mozi.

Címkék

kritika thriller tarantino comedy historical romance eurocinema war movie 8csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr514769545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_82723 2012.06.05. 20:28:00

Egy egészen röpke pillanatra elgondolkoztam rajta, hogy megnézhetném, de ha van két dolog ezen a világon, amit ki nem állhatok, akkor az az erőszak és a bohócok.

jjncaa · http://bowl.hu/ 2012.06.06. 11:07:35

Nekem a nem öncélű erőszak-ábrázolással semmi bajom, viszont Coulrophobia-m van :)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása