Ha mindenki lehiggadt és megemésztett minden kategóriát, nézzük meg egy kicsit közelebbről, mi is történt itt ma délután. Nem kell megijedni, nem fogom végigelemezni a listát – mert ha más díjakkal nem teszem, miért pont ezzel tenném? Az Oscar csak egy díj a sok közül, még ha a média mást is állít. Talán puccosabb, talán jobb a marketingje, de közelebbről megnézve láthatjuk, az Akadémia az ég világon semmi értékeset nem tett hozzá az egész éves díjszezonhoz.

Ha mindenki lehiggadt és megemésztett minden kategóriát, nézzük meg egy kicsit közelebbről, mi is történt itt ma délután. Nem kell megijedni, nem fogom végigelemezni a listát – mert ha más díjakkal nem teszem, miért pont ezzel tenném? Az Oscar csak egy díj a sok közül, még ha a média mást is állít. Talán puccosabb, talán jobb a marketingje, de közelebbről megnézve láthatjuk, az Akadémia az ég világon semmi értékeset nem tett hozzá az egész éves díjszezonhoz.

A némafilmes fesztiválról fesztiválra bizonyította rátermettségét és a kritikusok díjain keresztül itt is helyet talált magának. De anélkül, hogy mindegyikhez leírnám majdnem ugyanazt, legyen elég annyi, hogy sem Az élet fáját, sem A leleményes Hugót, sem a Pénzcsinálót, sem az Utódokat de még csak az Éjfélkor Párizsbant sem az Oscar találta fel/meg. Ezek a filmek hónapok óta ott keringenek a köztudatban és gyűjtik az elismeréseket Amerikában és a világ más országaiban egyaránt. Aztán ezeken kívül ott volt A segítség, ami kirobbanó sikere, kiváló színészgárdája, na meg kemény Oscar-mozi mivolta révén került fel a térképre. Szóval eddig semmi újdonság, aki eddig is figyelt, nem lepődött meg.

De vessünk egy pillantást arra, amit viszont Oscar talált fel: a Hadak útjánra és a Rém hangosan és irtó közelre. No kérem, szépen, mielőtt a többi kategóriából is kiszedném a „nagy Oscar-felfedezetteket”, gondoljuk csak át, honnan is jöttek ezek. Fesztiválról? A kritikusoktól? Nem, nem, a helyes válasz: az elvárásból. Emlékeztek még a Broadcast Film Critics Association díjátadójára? Ők maguk is lepontozták ezeket a filmeket, aztán mégis betették őket a jelöltjeik közé. De ha nem is igazán tetszettek nekik, akkor miért csinálták ezt? Sajnos mást válaszom nincs, mint hogy befolyásolni akartak, és teljesíteni az Oscar-elvárásokat. A rém hangos 9/11-es tragikomédiáról most nem beszélnék, az menjen egyenesen a szégyenfalra mint első jelölt 50 alatti kritikai átlaggal, de a Hadak útján esete bőven elég lesz példának.

Spielberg filmjét már akkor mindenki Oscar-esélyesnek tartotta, amikor még egy kockát sem forgattak le belőle, mert hát mégiscsak Spielberg, meg háborús eposz. Aztán valami mondvacsinált ürüggyel eltolták a puccos bemutatót és a média még hangosabban kiabálta a hülyeségeit. Végül csak levetítették a kritikusoknak, akik nem utálták ugyan, de találtak nála minimum harminc jobb filmet 2011-ben. Ezek után mi szerepelt az újságokban? "A Hadak útján nagy Oscar-esélyes". Később jöttek a szakszervezetek és egyik a másik után hagyta ki jelöltjei közül a filmet, de Spielberg még mindig Oscar-esélyes volt annak ellenére, hogy nép sem özönlött rá olyan nagyon. És itt vagyunk, a Hadak útján Oscar-jelölt, mert Spielberg rendezte és mert háborús eposz. Ez még nem is lenne baj, mert azt jelölnek, amit akarnak, de az ezzel küldött üzenet káros, és az Akadémia fejlődésében is hatalmas visszalépést jelent.

Az elmúlt évek alatt kicsit rendeződött a viszony a filmes sajtó és az Akadémia között, aminek legfőbb oka az volt, hogy az Oscar közönségdíjból elkezdett szakmai(bb) díjjá válni – amit az elnök fennhangon hirdetett is. Már beszéltem róla máskor, most nem mennék bele a sok összetevőbe az interneten keresztül a megváltozott nézői igényeken át a szakszervezeti törekvésekig, de ez az év még a tavalyinál is nagyobb visszalépés a régi típusú Oscar felé. Mert mit üzen az Akadémia? Csináljatok rossz/közepes filmet, csak teljesítsétek az elvárásokat és bumm, tiétek egy jelölés. A dokumentumfilmes brancs ugyanez pepitában, az idegen nyelvű filmekre szavazók pedig egyre rosszabbak. Ez utóbbiak szinte már nem is engednek jelölés közelbe senkit, aki nem amerikai módra tálalja a multikultit vagy a holokausztot. Ez pedig azért bosszantó, mert az elmúlt pár évben látni lehetett az alagút végét – ami egyébként a televíziós közvetítésnek is jót tett: tíz éve még 1,8 millió dollárt lehetett kérni fél percnyi reklámért a nagy show ideje alatt, amit sikerült letornázni 1,3-ra. Számoljátok csak ki, egy háromórás műsor alatt, óránként 18 percnél mennyi pénz az. Idén – a közelmúlt tendenciái miatt – sikerült visszamászni 1,7 millióra, amit az Akadémia így hálál meg.

Egyébként ez a fordulat már tavaly is érződött. Sosem voltam nagy rajongója az Eredetnek, de Nolan mellőzése hasonlóan rossz üzenet volt, mint ahogyan Hooper díja is. Lehet, hogy rosszul gondolom, de egy ilyen Akadémiának, ami a „legjobb” kitételt alkalmazza és az egész világ moziközönségére befolyással van, talán illene összhangot találnia a közönség, a szakmaiság, és a  korszellem között. Félre ne értsen senki, itt nem a hagyományos filmekkel van gond, hiszen A leleményes Hugo, a Pénzcsináló vagy A némafilmes is az. Csakhogy van egy kis különbség ezek és az olyasmik között, mint például A szív bajnokai, a Rettenthetetlen, az Árvák hercege vagy akár a Hadak útján: az előző csapat alkotói megpróbáltak kihozni a filmekből valami többet, valami merészebbet, valami modernebbet, valami mást; míg az utóbbiakban nincs más, csak hagyományos megfelelni vágyás. És amíg az Akadémia ezek mellett teszi le a voksát, addig nem kapnak díjat a Kubrickok, a Hitchcockok meg az Altmanok. És ez baj.

De nem ragozom tovább, mert születtek itt szép és kellemes dolgok is: az animációs csapatot nagy dicséret illeti a bátorságért, hogy messzebb tudtak nézni a Dreamworks-Pixar tengelynél. Jó látni, hogy a forgatókönyvírók még mindig az Akadémia legelhivatottabb tagjai, az pedig hab a tortán, hogy a hangmérnökök és hangvágók ezúttal nem mindenféle robbanásokkal tuszkolták tele a két kategóriát.

Az olvasóktól pedig azt kérném, hogy ne csak az Oscaros írásnál szülessen 100 hozzászólás. Annyi jó esemény van, érdemes azokra is odafigyelni, főleg hogy ugyanaz a célunk: jó filmeket felfedezni és nézni. Rajtunk nem fog múlni, idén is beszámolunk mindenről:)